Putyin nyomában: a T/11923-as törvényjavaslat és a magyar civil társadalom felszámolása

2025. május 13-án Halász János fideszes képviselő benyújtotta az Országgyűlésnek a T/11923. számú törvényjavaslatot „a közélet átláthatóságáról” címmel. A törvény célja a hivatalos indoklás szerint „a nemzeti szuverenitás védelme” az olyan szervezetekkel szemben, amelyek külföldi támogatásból közéleti befolyásolásra törekednek. Azonban a javaslat szövegét és szerkezeti logikáját részletesen elemezve nem egy klasszikus transzparencia-törvénnyel állunk szemben, hanem egy kiterjedt, intézményes kontrollmechanizmussal, amely mélyen átalakítaná a civil társadalom, a független média és a demokratikus véleményformálás működésének kereteit Magyarországon.

A javaslat formailag új, tartalmilag azonban ismerős: az Oroszországi Föderációban 2012-ben elfogadott és azóta folyamatosan szigorított „külföldi ügynök” törvény logikáját követi. Az orosz mintát – amely kezdetben a civil szervezeteket, később pedig magánszemélyeket, újságírókat és művészeket is célkeresztbe vett – ma már az autokratikus kontroll iskolapéldájaként tartják számon.

Tág meghatározás, célzott bizonytalanság

A magyar javaslatban a „közélet befolyásolására irányuló tevékenység” definíciója szinte korlátlanul értelmezhető:

„Közélet befolyásolására irányuló tevékenység különösen: a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenység”.

Ez gyakorlatilag bármit jelenthet, ami nem egyezik a kormányzati narratívával – egy online petíció, egy tüntetés, egy elemző cikk vagy egy iskolai érzékenyítő program is beleférhet. A jegyzékre kerülés alapja nem az egyértelmű törvényi feltétel, hanem a Szuverenitásvédelmi Hivatal értékelése és a kormány rendelete. Ez nem független igazságszolgáltatási út, hanem egy végrehajtói döntéssor, amelynek során a gyanúsítástól a szankciókig az állam saját apparátusán belül jár el.

Szuverenitás és propaganda: mire alapoz a kormány?

A törvényjavaslat indokolása a „szuverenitás védelméről szóló nemzeti konzultáció” eredményeire hivatkozik. Itt olyan adatok szerepelnek, mint:

„99,33%-a szerint nem szabad engedni, hogy migránsgettók jöjjenek létre hazánkban” vagy „98,15%-a szerint szigorú törvényi szabályozással fel kell lépni az ellen, hogy külföldről támogatott magyar politikai szereplők […] álláspontjának megváltoztatását kikényszerítsék”.

A nemzeti konzultáció kérdései azonban nem tudományos eszközökkel összeállított, reprezentatív mérések, hanem egyoldalú, politikai kommunikációra szabott eszközök. Ha ezekre épül egy törvényjavaslat, az nemcsak szakmailag vitatható, hanem veszélyes precedens is egy jogállamban.

A civil társadalom megbélyegzése

A jegyzékre került szervezetekre súlyos korlátozások vonatkoznának:

• csak engedéllyel fogadhatnak el külföldi támogatást,

• nem kaphatnak SZJA 1%-os felajánlást,

• vezetőik nyilvános vagyonnyilatkozatra kötelezettek,

• és bármilyen közéleti szerepvállalásuk felfüggeszthető, pénzügyi műveleteik blokkolhatók.

A pénzmosás elleni szerv (a NAV egyik részlege) döntései ellen nem kérhető azonnali bírósági védelem, a Kúria pedig nem változtathatja meg azokat, csak formálisan bírálhatja el - ezzel a kormány gyakorlatilag párhuzamos jogrendet hozna létre a politikai szempontból „problémás” szervezetekre.

Putyini minta, magyar alkalmazás

Oroszországban 2012-ben lépett életbe az első olyan törvény, amely „külföldi ügynöknek” minősítette azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldi forrásból részesültek támogatásban és „politikai tevékenységet” folytattak. A fogalom ott sem volt pontosan meghatározva, az évek során azonban a státuszt kiterjesztették különböző oktatási és kulturális intézményekre, sőt akár bloggerekre is.

A státuszhoz megbélyegző kötelezettségek társultak: a szervezet minden kiadványán fel kellett tüntetni, hogy „külföldi ügynök”, a támogatási forrásokat be kellett jelenteni, a nyilvánosságot folyamatosan tájékoztatni kellett a tevékenységeikről. Idővel ez az eszköz a rendszeres rendőri vegzálás és eljárások eszközévé vált. Magyarországon 2025-ben a T/11923-as javaslat nem veszi át szó szerint az „ügynök” megnevezést, de a logika ugyanaz: a külföldi forrásból működő szervezetek rendszerszintű ellenőrzése, az adminisztratív elrettentés és a politikai bélyeg bevezetése.

Orbán és az orosz típusú hatalomgyakorlás

Ez a javaslat nem egyedi jelenség. Orbán Viktor 2010 óta következetesen bontja le a liberális demokrácia fék-ellensúly rendszerét, miközben nyíltan elismerte, hogy „illiberális államot” épít. Az alaptörvény 2011-es átírása, a sajtószabadság intézményes gyengítése, a fékek és ellensúlyok fokozatos leépítése, valamint a választási rendszer aránytalan átalakítása mind ebbe az irányba mutatott.

A hatalomgyakorlás logikája egyre kevésbé a nyugati típusú jogállami konszenzuson alapul, és egyre inkább az orosz típusú centralizált állammodellt idézi, ahol a független társadalmi erők (sajtó, civil szféra, egyetemek, bíróságok) szerepe redukálódik, vagy a rendszer logikájába illesztik őket. A mostani törvényjavaslat ennek az állami technológiának újabb építőköve lehet.

Demokratikus deficitek és a nyugati integráció veszélyeztetése

A T/11923-as javaslat nem csupán belpolitikai ügy. Magyarország tagja az Európai Uniónak, ahol az alapvető szabadságjogok, a civil társadalom működése és a jogállamiság nemzeti szuverenitás felett álló értékek. Az Európai Bíróság 2020-ban már megsemmisítette a 2017-es civil átláthatósági törvényt, hasonló okokból. Ha a jelenlegi javaslat hatályba lép, újabb kötelezettségszegési eljárás és pénzügyi szankciók is kilátásba kerülhetnek. A javaslat az EU által biztosított, milliós nagyságrendű támogatásokat is veszélyeztetheti. Hiszen számos civil szervezet – köztük önkormányzatokhoz kapcsolódó, szociális, környezetvédelmi vagy oktatási célú csoportok – uniós forrásokból működnek. Ha ezek automatikusan „veszélyesnek” minősülnek, a magyar kormány saját állampolgáraitól zárhatja el a fejlesztési lehetőségeket.

Összegzés: végzetesen beszűkült tér

A T/11923-as törvényjavaslat nem csupán egy új jogszabály a sok közül. Egy rendszer következő lépése, amely a politikai pluralizmus, a nyilvános vita és a kritikus gondolkodás lehetőségét kívánja jogi és intézményi eszközökkel korlátozni. Nagyjából az utolsó, jobb esetben utolsó előtti lépés azon az úton, ahol Magyarország kormánya által szinte tökéletesen működő hibrid rezsimje átlép a nyílt diktatúra gyakorlására. Nem a fekete autók viszik el az ellenzékieket, hanem a NAV, nem a kormány zárja be a maradék független sajtót, azok majd csődbe mennek az ellehetetlenülő és elmaradó támogatások híján.

A közélet átláthatóságáról szóló törvény paradoxona, hogy éppen a közéleti részvétel korlátozásának eszközévé válhat. Ahogy Oroszországban a „külföldi ügynök” bélyeg formális adminisztratív kategóriaként indult, majd a független társadalom kiiktatásának alapeszközévé vált, úgy Magyarországon is a civil jelenlét, a kritikus sajtó és az állampolgári részvétel terei szűkülhetnek be – tartósan.

A kérdés most már nem pusztán jogtechnikai: milyen társadalmi, politikai és történelmi irányt vesz Magyarország a következő években – és ebben mennyi tere marad az állampolgári szabadságoknak? Az elmúlt 15 év tapasztalatai alapján, ismerve a jelenleg már titkolni is alig óhajtott erős kapcsolatot a magyar kormány és Putyin Kremlje között kialakult erős ideológiai-testvéri viszonyt, aligha nehéz válaszolni az előbbi kérdésre. Arra viszont már sokkal nehezebb: mit és mikor teszünk mi, állampolgárok?