Az RMDSZ prájdja

Nem, nem elírás. Praid, mint Pride. Kicsit kisebb, kicsit savanyúbb, de a miénk, vagyis a név a románoké, de mi átnyaljuk, mint kecske a sót, hogy maradjunk a helyi viszonyoknál. Annyira a miénk, hogy párolog belőle a demokrácia, mint Dinnye bácsi hónaljából a víz a negyvennégy fokos kánikulában.

Valami történt Parajdon – de nem az, amire gondolnál. Ne álmodj népfelkelést, ne várj civil kurázsit, és pláne ne remélj politikai öntudatra ébredést. Ami ott történt, az inkább egy lakodalom és egy RMDSZ-es útmutató szerelem nélküli gyereke, de hogy nem valódi tiltakozás, az biztos, nézd meg, így szokott-e egy tüntetés kinézni:

Csöpög a spontaneitás a képről.

Utoljára a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Veterán Légiós Divíziója szervezett ilyen tüntetést, valamikor 2004-ben, két különbséggel: az egyik a pólók színe (fehér helyett fekete), a másik, hogy a HVIM VLD eleve nem akart spontánnak látszani.

Az erdélyi média is része a komédiának, most is úgy számoltak be az esetről, mintha a nép mozdult volna meg. „Helyi lakosok” – írják. Eleve gyanús volt, hogy előre hírül adták minden fórumon: tüntetés lesz.

Ezeket a plakátokat úgy kommentálta az országos média, hogy:

A helyszínen egyre több transzparens került elő, olyan feliratokkal, mint „Tiszta vizet!”, „Biztonságot Parajdnak!”, „Mondjon le a bányaigazgató!”.

Spontánul előugrottak a Bíró Barna Botond vagy az Antal Lóránt csomagtartójából, de az is lehet, hogy Horváth Anna hozta a helyi érdekeltségű Kolozsvárról, maradtak még lécek és laminált lapok a Crintonescu kampányból, sponsored by Untold...

Figyeld a szervező arcot ott középen, ahogy zsebre dugott kézzel lázasan dolgozik Parajd egészségturista imázsán! S a csajokat oldalt, a kapotán, akik tényleg: vágják a karkötőket.

Le vagyok maradva, tüntetési karkötő?? Harmadgenerációs vénaszkenner? Vagy valami meglepetés? A tüntibünti végén majd kiderül!

Bíró Barna Botond minden esetre kap belőle, reméljük, majd kap egyet vasból is:

A meghívó az ellenállás igazi gyöngyszeme:

Vajon kinek jut eszébe ilyen, hogy “nem rombolni”, egy parajdi tüntetés szervezése kapcsán? Mitől féltek vajon az urak? Hogy valaki ugrándozni kezd a bánya tetején, hogy vajon úgy hullámzik-e, mint a Mohos-tőzegláp? Mi van még rombolni való Parajdon, a fejesek pozícióin kívül? Vajon mire gondolt itt a költő, mire gondolt itt Kelemen Hunor?

A tüntetésen felszólalt például Simonfi Erika, a tüntetés egyik vezéralakja. A mikrofonhoz állva hirtelen „aggódó állampolgárként” lépett fel. Róla annyit lehet tudni, hogy közel áll a fejesekhez, például itt kotyvasztotta a Parajd “fejlesztési stratégiáját” a Pro Regio Consulting szervezésében, (nyugodjék csendesen) Verestóy komájával közösen.

A Pro Regio Consulting egy olyan konzultáns cég, aminek sehogy sincs honlapja:

https://proregioconsulting.ro/ :

és https://www.proregioconsulting.ro/ :

Az semmi, hogy nincs honlapjuk, de még azt sem tudják, hogy nincs nekik:

Remélem, hogy az email működik, és egyenesen Borbély László titkárnőjéhez van bekötve, elvégre ő foglalkozik a fenntartható fejlődéssel.

Az, testvérem. "Pályázati tanácsadás, projektmenedzsment, közbeszerzések." De honlap nincs. Szép.

Ez azt jelenti, hogy az UGAR az első, aki megpróbált felmenni a honlapjukra. Vagyis a cég nem a szabadpiacról él, hanem a te pénzedből, befizetett adódból, amit az általad megválasztott fejesek eltérítenek, és szépen elosztják maguk között. De most majd a cikkünknek köszönhetően, sajnos, lesz nekik honlapjuk, állami támogatásból, a te pénzedből. Szívesen!

A konferanszié pedig csak nem állta meg, hogy az országos politikusoknak, akik meghívott díszvendégekként "civil minőségükben" vettek részt, meg ne köszönje:


Aztán fellépett egy helyi tanácsos is, az RMDSZ háziellenzéke, biztos ami biztos, helyi lakos címszó alatt ő is.

A „tüntetésen” – ha ezt a szót egyáltalán meg merjük kockáztatni – a résztvevők skandáltak pár sótlan rigmust, majd a környezetvédelem nevében egy kisebb füzetgyár éves papírtermését eresztették szélnek, talán abban bízva, hogy konzerválja a só az üres lapokat. Ki tudja. Isten és a székely humor kegyelmezzen a cellulóznak.

Elhangzik, hogy:

Egy dolgot akarunk: új sóbányát. Nem muszáj, hogy a SALROM irányítsa.

És a Maszol a biztonság kedvéért berakta címnek, hogy látszódjon aztán, hogy ők kérték fel Péter Ferencet tulajdonos-igazgatónak...

Aztán jött a végső, szakrális gesztus: jutalom a népharagnak. A résztvevők aznap féláron mehettek fürdőzni a bánya tulajdonában lévő wellness-strandra. Ez volt a forradalom. Egy akciós belépő. Aromaterápiás rendszerkritika, egy kis levendulával. Képzeljük el: kimegyünk a a SALROM ellen tüntetni, és utána elmegyünk a SALROM strandjára fél áron.

Parajdon nincs ellenállás. Csak reflexek vannak. Mint amikor a kutya megnyalja azt a kezet, ami megüti – hátha van rajta valami só. Hát só, az van.

A legszomorúbb, hogy még csak nem is vicces. Ez a „rendezvény” pontosan megmutatja, hol tartunk Erdélyben. Mit jelent ma a „civil kurázsi”: az RMDSZ helyi hőmérői úgy érzékelik, hogy forróbb a hangulat, kezd nem kényelmes lenni, és erre az országos RMDSZ és csatolt részei - akiknek ezúton köszönjük a vidám képeket és hangulatot - segítségével gyorsan komédiáznak egyet: belső emberek szerveznek performanszt más belső emberek ellen, miközben mindenki tudja, hogy ugyanaz a só fut a kulisszák mögött.

Parajd tehát nem prájd lett – hanem paradoxon. Egy falat közép-európai dadaizmus, sós levegőn érlelve.

És a végén a legkeserűbb kérdés:

Hiányzik valakinek az igazi tiltakozás?

Hát…