A háborús Európa legnagyobb árulója lett Orbán Viktor
Nem könnyű feladat szűrni a háborús híreket, különösen úgy, hogy az oroszok legalább annyi energiát fektetnek a dezinformációba, mint a katonai hadműveletekbe, miközben Európa továbbra is Csipkerózsikát játszik, és halasztgatja vagy épp napirendre sem veszi a kemény, de szükséges intézkedéseket. A sehova sem vezető óvatosság legjobb példája Magyarország esete – az országot minden józan számítás szerint már rég ki kellett volna rúgni úgy az EU-ból, mint a NATO-ból, ennek ellenére a nyugati vezetők azt hitték, hogy a drasztikus lépések elhalasztásával, elkerülésével majd megszelídítik Orbánt. Az eredmény épp az ellenkezője lett: a magyarországi rezsim megszilárdult, az oroszok támogatása egyre nyilvánvalóbb, a nyugat-európai és amerikai politikai elit pedig úgy tesz, mintha minden rendben lenne azzal, hogy valaki rendszeresen a nappali közepére szarik.
A magyar nyelvű sajtóban elsőként az UGAR infó figyelmeztette a magyar közvéleményt, hogy Magyarország és annak kormánya az Európa ellen irányuló hibrid háborúban Oroszország pártjára állt, annak szövetségeseként viselkedik. Idejekorán felhívtuk a figyelmet arra is, hogy ez már nemcsak a szokásos álhírterjesztést jelenti, hanem a magyar szolgálatok és kormányzati szereplők – az orosz technológiai kifejezéssel élve – aktív intézkedésekkel támogatják meg az oroszok háborúját. Hogy a zajból egy kicsit felszínre tudjunk bukkanni és levegőt venni, alább összegyűjtöttem azokat a híreket (nyilván nem az összeset), amelyek egymás mellé helyezése segíthet abban, hogy jobban lássuk magunk előtt a nagy képet. Persze elemzünk is egy kicsit – elvégre az UGAR infó nem a kisujjeltartós-locsogós narratívák felülete.
Kezdjük tehát a fontosabb hírekkel, de – figyelem! – ezek nem feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást.
Magyar kémek Kárpátalján - biztos, hogy csak ketten voltak?
Magyar kémeket leplezett le Kárpátalján az ukrán belbiztonság. A két ország közötti viszony tovább romlik, miután Magyarország látszólag véletlenszerűen kezdett el ukránokat kiutasítani területéről. A lebukott kémek körüli történet több mint árulkodó: lényeges eleme, hogy a kárpátaljai légvédelmi eszközök és geolokációk iránt érdeklődtek. Bár a két magyar–orosz kém lebukott, továbbra sem tudjuk, hány hozzájuk hasonló maradt aktív Kárpátalján, akik a magyar kormány megbízásából folytatják az oroszokat segítő kémkedést.
A Munkács melletti amerikai érdekeltségű üzembe becsapódó orosz rakéta kapcsán mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy a nem éppen precizitásáról híres orosz légierő miként tudott átlőni a Kárpátok gerincén, és ennyire pontosan eltalálni az üzemet. A légitámadáshoz szükséges információkat talán nem magyar forrásból szerezték? Bár ez merész, ijesztő és kissé hihetetlen felvetés, korántsem teljesen illogikus, lévén egy ilyen légicsapás azért igényel némi előzetesen végrehajtott információszerzést, ahogy azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy miért pont amerikai tulajdonban álló üzemet lőttek ki. A magyar felsővezetés viselkedése több mint beszédes. A köztársasági elnök előbb „orosz rakétatámadásról” beszélt, majd kihúzta posztjából az „orosz” szót.
A tett nem maradt észrevétlen: a magyar internet valósággal felrobbant. Így aztán kora délutánra Orbán Viktor már megengedte magának, hogy – a további népharag elkerülése érdekében – „orosz támadásról” beszéljen Facebook-posztjában. A külügyminiszter és a többi jelentős közszereplő azonban megmaradt a „Munkácsról érkező hírek” megfogalmazásnál, majd 72 órán belül a magyar kormányzati média elhallgatta a munkácsi támadás hátterének elemzését.
Szintén említésre méltó, hogy a más, jóval jelentéktelenebb ügyekben is azonnal nagyköveteket berendelő Szijjártó Péter ismét néma maradt: az orosz felet semmiféle dorgálás nem érte Magyarország irányából. Az esetből sok szakértő arra következtet, hogy Magyarország és kormánya függő viszonyba került az Orosz Föderációval szemben. Ez részben igaz lehet, de elfedi a lényeget: Magyarország vezetése őszintén hisz az orosz geopolitikai álmokban, a világforradalomban, az eljövendő „szép orosz világban”, és ideológiailag, érzelmileg, valamint értelmileg, és persze legfőképp anyagilag is elkötelezte magát ebbe az irányba. Ez nem függőség, hanem szövetség – és ezt a szövetséget sem a Munkács elleni támadás, amelynek meghamisítása el is kezdődött, sem egy parlamenti választás nem bonthatja meg.
Ide tartozik a magyar közbeszédben rendre felbukkanó elemzés is, amely Orbán és az oroszok kapcsolatát firtatva azt sugallja, hogy Orbán Viktor nem szabad akaratából cselekszik, hanem „fogott ember”, akit esetleg zsarolnak. Ezek a narratívák szándékosan terjesztett dezinformációk, céljuk, hogy az oroszokkal nem szimpatizáló, de jobboldali, potenciális Fidesz-szavazó közegben fenntartsák azt a hiú ábrándot, miszerint Orbán majd egyszer „kilép az orosz fogságból”, csak még nem jött el az ideje.
Korábban Novák Katalin játszotta el ezt a szerepet, a Karmelitában azonban úgy ítélték meg, hogy mára elegendő, ha a szubverzív dezinformációs hálózatokon keresztül tartják életben az illúziót. Ez két dolgot jelent: vagy már nagyon kevesen vannak azok, akik nem szimpatizálnak Oroszországgal, de a Fidesz szempontjából valamiért még fontosak, vagy az agymosás annyira előrehaladott állapotban van, hogy nincs szükség külön állami intézményekre a „demokratikus, nyugatos Magyarország” illúziójának fenntartásához.
Aktív magyar intézkedések Ukrajna ellen
Nemrég derült ki, hogy még májusban**** pert indított az ET ellen Magyarország, hogy ezzel is blokkolja az Ukrajnának szánt pénzeket, amelyeket az Európai Békealapból fizetnének ki, és amelyekből fegyvereket vásárolhatna magának a barbár oroszok inváziójának tragikus terhét viselő állam. A magyar állam által indított per célja kettős: egyrészt a befagyasztott orosz vagyonokból származó nyereség felhasználásának eltörlése, illetve magának az Európai Békealapnak Ukrajnával kapcsolatos korábbi döntésének eltörlése.
Orbánéknak besegít az orosz titkosszolgálat
Az orosz külügyi hírszerző szolgálat, az SVR közleményt tett közzé saját honlapján, amelyben arról van szó, hogy az EU, Ursula és egyéb nyugati erők – kivétel nélkül európaiak, Amerika nem kerül említésre! – azon ügyködnek, hogy jövőre leváltsák a magyar kormányt. Az UGAR infó már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy a közlemény erősen beleillik a magyar kormányzat szuverenistának nevezett narratívájába, miközben ez valójában a választásokba történő külföldi beavatkozásként értelmezhető. A magyar külügyminisztérium és annak vezetője mellőzte a reagálást, a sajtó és a közvélemény érdeklődése miatt azonban a kormányzati szereplők magyarázkodásra kényszerültek. Szijjártón kívül megszólalt Orbán Balázs, Kocsis Máté, Menczer Tamás, és mind ugyanazt fújják: az SVR közleményében „nincs semmi új”, az csak az „igazságot” írja le. Az ellenzéki szakértők egy jelentős része megpróbálta úgy keretezni a történetet, miszerint Moszkva megmutatta volna a pórázt Orbánnak - ahogy fentebb is jeleztem, erről szó nincs. Ez a narratíva-alapozáshoz nyújtott baráti segítség volt.
A Sebestyén-botrány
Ukrán toborzótisztek állítólag halálra vertek egy kárpátaljai magyar férfit, akit be kellett volna sorozniuk. Az esetnek nincsenek etnikai vetületei, és nem is egyedülálló Ukrajnában, sajnos, de a bucsai orosz háborús bűnök kapcsán a vizsgálat eredményeinek megvárására buzdító magyar kormányfő máris felült az ukránellenes uszítás vonatára – az egyetlen vonatra, amely ma menetrendszerint működik Magyarországon. Az sem zavarta a kormány első emberét, a kormánytagokat és a sajtóorbánumokat, hogy az üggyel kapcsolatban hamis fotókat tegyenek közzé. Az ukrán hatóságok az ügy kivizsgálását ígérték, és meg is tették az ehhez szükséges lépéseket, de ez a magyar híradásokból már kimaradt. A magyar kormány viszont erre az esetre hivatkozva újfent aktív intézkedésekkel igyekezett gáncsolni Ukrajnát az európai politikai színtéren, majd, miután ez nem sikerült, kitiltott három ukrán katonai vezetőt Magyarországról.
Hamis zászlós orosz művelet magyar részvétellel
Kárpátalján felgyújtottak egy templomot, a falára magyarellenes szöveget festettek. Alig pár órával az eset után, már kora reggel elindult a magyarokat megtámadó ukránokról szóló narratíva – hol máshol, mint a miniszterelnök Facebook-oldalán. Az esetről aztán kiderült, hogy nem is annyira magyar templomról van szó, az elkövető nem tud cirill betűkkel írni, és az egész ügy minden részletében hamis zászlós műveletet sugall. Következtetés: a magyar állam, összejátszva az orosz titkosszolgálatokkal, magyarellenes akciókat próbált provokálni Kárpátalján – ez utóbbira közvetett bizonyítékot nyújthat az is, hogy miután egyre több gyanús részlet látott napvilágot a furcsa esetről, a magyar kormány csatlósmédiája letekerte az ügyet...
Amint arra Rácz András szakértő felhívta a magyar közönség figyelmét, Orbán Viktor Facebook-oldalán megjelent kép szélesebb volt, mint a hírt elsőként közlő Mandiner portálon közzétett fotó - ebből arra is lehet következtetni, hogy a Mandinernek egyenesen a miniszterelnök irodájából juttatták el a képet, amelyhez egyéb furcsaság is kapcsolódik: a templomgyújtogatás és falfirka éjszaka történt, reggelre viszont már le is meszelték a gyalázkodó feliratot az ukrán hatóságok, így felvetődik a kérdés: ki, mikor készítette a fotót és miért pont Orbánnak juttatta el? A miniszterelnök sem volt rest, az őt leleplező szakértőt úgynevezett szakértőként jellemezte, aki természetesen ukrán ügynök.
Még a fenti eset előtt az UGAR infó jelezte, hogy kamumagyarokat szerepeltető videó jelent meg a Kremlhez közeli Telegram-csatornákon. A videóban az ukrán állami intézmények elleni támadásra szólítják fel a kárpátaljai magyarságot – ukrán nyelven. A hírt később átvette a magyar sajtó egy része, majd a magyar sajtóra jellemző kiemelten érvényes felületesség-szajkózás-zajkeltés miatt ennek az esetnek a jelentősége elhalványult – holott már ez sok mindent megmagyarázhatott volna abból, ami eddig és ami ezután következett.
Magyarország kijátssza a szankciókat, hogy Oroszországnak segíthessen
Az UGAR infó elsőként és mindeddig egyedüliként közölt olyan dokumentumot, amely igazolja, hogy az**** Orbán-kormány megszegte az Oroszország elleni szankciókat, és alkatrészekhez juttatta az orosz légierőt. A hírt a magyar sajtó elhallgatta.
A bevadulás időszaka
Az ukránok által a Druzsba vezeték ellen irányuló légicsapások miatt a magyar kormány ismét feltekerte az ukránellenes uszítást a magyar közbeszédben, majd aktív intézkedések következtek, amelynek csúcspontja Brovdy „Magyar” Róbert kitiltása Magyarországról. Jellemző az oroszpárti magyar vezetésre, hogy a vezetékek (valójában szivattyúk és átemelőállomások) elleni ukrán támadásokat kifejezetten Magyarország ellen indított támadásként állították be, ami nem igaz, ráadásul ezzel az is kiderült, hogy nemcsak nem tettek semmit az energiaellátás diverzifikációjáért az utóbbi három háborús évben, hanem egyenesen növelték hazánk oroszoktól való függőségét. Az elmúlt másfél évtized agymosásának következtében mindez a magyar lakosságot nem ejtette különösebb zavarba, az ukránellenes uszítás vonata zakatol tovább.
Szijjártó három kijelentése az elmúlt napokból:
Kommentálta az SZVR fentebb ismertetett közleményét, ismételten kifejtve, hogy az csak a valóságot tükrözi. Mivel mindezt a magyar külügyminiszter mondja, és immár nem első alkalommal, ráadásul saját hívei előtt a Tranzit fesztiválon, így nem is kell vizsgálunk tovább a közlemény problematikáját. Az ugyanis nem beavatkozás a magyar választásokba, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt néhány szakértő felvázolja, hanem egy baráti segítségnyújtás Magyarországnak – mondanom sem kell, a forgatókönyv ilyetén alakulását az UGAR infó már korábban is jelezte.
Szijjártó bejelentette, hogy Magyarország megvétózza a hamarosan sorra kerülő Ukrajnának szóló kifizetést. Ez szintén a már említett Európai Békealapból történne, az összeg, amelytől Ukrajna várhatóan elesik: 6 milliárd euró.
Szijjártó alig pár órával ezelőtt már arról beszélt, hogy az ukrán szolgálatok magyarellenes tevékenységének fokozódása várható. Az UGAR infó ismét figyelmeztet: ez semmi más, mint újabb, ezúttal a magyar állam területén elkövetett hamis zászlós akciók megalapozása. Ukránnak kinéző, ügynöknek nevezett egyének fognak valami csúnya dolgot elkövetni a magyar állam területén. Innen a további ukránellenes uszításig, az európai színtéren zajló ismételt vétóig, egészen a választások elnapolásáig vezethet az út.
Az említett három Szijjártó-kijelentést érdemes összefoglalva értelmezni, és úgy elhelyezni az információs térben. Gyakorlatilag egyértelmű bizonyíték – ha nem éppen előre megírt bejelentés – arról, hogy Magyarország a továbbiakban is részt kíván venni az Európai Unió elleni hibrid háborúban, az oroszok oldalán. Az Ukrajnának szánt kifizetés újbóli blokkolása, illetve az „ukrán ügynökök” rémképével való riogatás célja az, hogy alapot szolgáltasson a következő aktív intézkedésekhez.
Ne legyenek illúzióink! Magyarország kormánya a végsőkig kitart Oroszország mellett, hiszen Orbán kezében még ott vannak a Moszkvából kiosztott „balkáni kártyák” megkeverésének lehetőségei. Amennyiben ezt a narratívát sikerül elültetni a szélesebb magyar közvéleményben, úgy számítani lehet arra, hogy a jövő évi választásokat „ukránveszélyre” hivatkozva akár el is halaszthatják.
Zapad-2025: orosz-belorusz hadgyakorlat az ukrán határ mellett
Az Orosz Föderáció és Belorusszia közös hadgyakorlatot tart fehérorosz területen, közel az ukrán határhoz. Tekintve, hogy viszonylag ritka, hogy ellenséges állammal közös határszakaszon gyakorlatozzon egy hadsereg – lévén az ellenséges állam sokkal könnyebben kifigyelheti a gyakorlat részleteit, amelyekből hasznos következtetéseket vonhat le –, nagy az esély arra, hogy a Zapad-2025 hadgyakorlat valójában egy Belorusszia felől Ukrajna elleni támadásról szól. Ne feledjük: a 2022-es teljes körű katonai invázió is egy állítólagos hadgyakorlattal kezdődött. Vagy tényleg támadni akarnak, vagy mindez arra szolgál, hogy valami ennél is nagyobb gazságot elfedjenek. Tekintve, hogy déli irányból Magyarország már leköti Ukrajna figyelmét, az északi belorusz nyomással együtt olyan terhet róhat Kijevre, amely azt eredményezheti, hogy katonákat, hírszerzést, energiát kell elvonniuk a keleti frontról.
Geraszimov közölte, hogy az orosz hadügyminisztérium kidolgozta az őszi offenzíva tervét. Hogy ez részleteiben mit is jelent, nem tudjuk, de az biztos, hogy a Trump által belengetett béketárgyalásokról szó sem lehet – katonai offenzívára készülő ország nem szokott békéről tárgyalni. Nos, ezt eddig is tudtuk, hogy az oroszok nem hajlandóak a békére – most ismét megtudtuk.
Budanov üzenete:
Kijevből, egyenesen Budanov irodájából származó hír: a Zapad-2025 hadgyakorlattal egy időben, azaz szeptember 12-től az Orosz Föderáció felerősíti az Európa ellen irányuló hibrid háborúját. Mivel magának a hadgyakorlatnak is a célja, hogy egy Nyugat elleni támadást szimuláljanak, Budanov szavait nagyon is komolyan kell vennünk. Mit jelent mindez? Álhírdömping, hackertámadások a nem oroszbarát portálok ellen, hackertámadások a kritikus infrastruktúrák ellen, merényletek, nyugat-európai migránsok által elkövetett támadások, az erre alapozott társadalmi feszültségek felpörgetése, az Ukrajna mögötti nyugati szolidaritás aláásása, a Kremllel ellenséges újságírók elleni támadások, gyilkossági kísérletek, merényletek stb.
Az információ egyébként egybecseng azzal, amit az UGAR Infó írt még az idei év első felében: az Orosz Föderáció – tekintve, hogy jelentős katonai sikereket nem tudott elérni, és hogy gazdasága egyre gyengébb, a gazdasági válság esélye pedig exponenciálisan nő – logikusan ahhoz a lépéshez jutott, amiről Budanov is beszélt.
Mivel nem tudnak áttörni a frontvonalakon, és nemhogy Ukrajna, de még Donbász teljes elfoglalása is lehetetlennek tűnik, Moszkvának két esélye maradt a győzelemre. Ezek azonban nem egymást kizáró lehetőségek, hanem egymást erősítő opciók: az egyik az árulás lehetőségének megtalálása és kihasználása, a másik pedig az Ukrajna mögött álló egységes európai államok destabilizálása.
Tudom, sokszor írtam már erről, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: Oroszország hibrid háborút vív ellenünk. A „hibrid” jelző jelentőségét maga Geraszimov fogalmazta meg abban a dolgozatában, amelyben a 2000-es évek végén bejelentette az új orosz katonai doktrínát. Ezek szerint az orosz hibrid akciók célja az, hogy az ellenség minél később jöjjön rá arra, valójában háború zajlik ellene.
Elnézve az európai „hasznos idióták” mennyiségét és hangerejét, nehéz lenne azt mondani, hogy teljesen sikertelen lett volna ez az akció.
Szakértők széles rétege hónapok óta arról beszél: Moszkva újabb, de ezúttal Ukrajnánál könnyebb célpontokat keres egy háború kirobbantásához, vagy „csak” egy újabb katonai válságállapot kialakításához. Az UGAR infó egyik elemzésében rámutatott: a Balti-tenger térsége kiemelt kockázatot jelenthet Kalinyingrád közelsége, a nehezen védhető Gotland sziget és a kis balti államok helyzete miatt. Az UGAR infó szerkesztője, Ilyés Gyöngyvér hónapok óta erről ír, szűkebb-tágabb környezetben is végzi felvilágosító munkáját: Moszkva első számú célpontja Európa és az Ukrajnát támogató európai államok lettek, miután rájöttek, hogy Donald Trump Amerikájától nem kell félniük. Sajnálatos módon a nyugat-európai politikai elit továbbra is Csipkerózsikát játszik, a helyi putyinisták sokasága szabadon jár-kel, végezhet bármiféle kémtevékenységet az oroszok számára, terjeszthet álhírt, toborozhat embert stb., miközben a kibervédelem terén például csak nagyon csekély előrelépésekről számolhatunk be.
Trump, Alaszka, Washington, Európa
A nyár kétségtelenül legnagyobb hírverése a Trump–Putyin találkozóhoz kötődött. Az Alaszkában megrendezett „randi” azonban nem azt hozta, amire sokan számítottak: az orosz kivételével szinte minden félnek csalódást okozott. Tekintve, hogy az alaszkai találkozó után legitimációt kapott az ukrán területek feladásáról szóló narratíva, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy Putyin ebből győztesen került ki – arról nem is beszélve, hogy a nemzetközileg körözött háborús bűnös amerikai földön találkozhatott Trumppal, és még számos olyan előnyre tett szert az orosz fél, amit ma még nem látunk át, vagy fel sem fogunk.
Már az alaszkai találkozó előtt az orosz média (Oroszországban nincs szabad sajtó, ami ott megjelenik, az a Kreml hivatalos álláspontjának tekinthető) arról beszélt, hogy Trump Amerikája és Putyin Oroszországa hozhatja el a békét, csakhogy az európai vezetők ezt gátolják. Akkoriban ezt a narratívát még az Európát gúnyoló propaganda nyomta el, amely szerint az európai vezetők csak a partvonalról szemlélik a két „erős ember” tárgyalásait. Erre a vonatra ült fel Orbán Viktor is, aki egy podcastben odáig ment, hogy kijelentette: Oroszország megnyerte a háborút, míg Ukrajna és Európa elvesztette azt.
Az alaszkai találkozó után néhány nappal Zelenszkij elnök a Fehér Házban járt, ahová elkísérték a legfontosabb európai államok vezetői is. Valójában ez volt az a találkozó, amely igazán számított – ebben biztosak lehetünk már csak abból is, hogy Moszkva azonnal átállt egy új narratívára: a „háborúpárti európai politikusok” erőltetésére, akik szándékosan akadályozzák Trump és Putyin békéjét.
Ha az olvasó most azt gondolná, hogy elírtam, és orosz média helyett a magyarra akartam célozni, téved: a magyar kormánymédia és politikusai gyakorlatilag szó szerint átvették az orosz sablonszövegeket, de még az oroszos sabloninterjúkat is.
Az említett két találkozó összképéből valószínűleg nyugtalanító következtetéseket vonhatott le a KGB – másként mi magyarázná az ennyire erős ellenreakciót? Ez ugyanakkor ismét bizonyítja a fent említett hír alapját: Oroszország kemény támadásokra készül Európa ellen.
Trump levele, olaj, szankciók és Európa
Szintén a nyár izgalmas eseményei közé tartozik az a hír, hogy Donald Trump válaszolt volna Orbán Viktor siralmas panaszaira. A magyar kormányfő állítólag tájékoztatta az amerikai elnököt arról, hogy az ukránok bombázzák a Druzsba kőolajvezetéket, mire az amerikai elnök azt válaszolta volna, hogy nagyon mérges emiatt. A magyar sajtóban elsőként és eddig egyedüliként az UGAR Infó vonta kétségbe a levelezés megtörténtét. Akkori cikkünkben bemutattuk, hogy túl sok a furcsaság a levélről közölt képen.
Azóta azonban újabb elgondolkodtató hírek érkeztek: Trump jóváhagyta a nagy hatótávolságú rakéták szállítását Ukrajnának, de ennél is érdekesebb, hogy a Fehér Ház névtelen forrásai, illetve európai diplomáciai körök szerint Trump azért mérges az európaiakra, mert kontinensünk politikusai nem hajlandók büntetővámokat vagy egyéb szankciókat kivetni azokra az országokra, amelyek ma is orosz olajat vásárolnak - India, mint példa ITT, a Fehér Házból érkező tudósítás ITT.
Túl azon, hogy Trump utóbbi napokban mutatott viselkedése nem esik egybe az Orbánnak küldött állítólagos levélben megfogalmazott állításokkal, arról sincs tudomásunk, hogy az amerikaiak felszólították volna Zelenszkijt az orosz olajipari létesítmények elleni támadások leállítására – ezek ugyanis azóta is zajlanak. Az amerikai elnök európaiakra gyakorolt nyomása Orbánnak igazán kemény fejfájásokat okozhat.
Azt is tegyük hozzá, hogy szigorúan az elmondottakat tekintve Trumpnak van egyfajta igaza: miközben Európa tőle várja a háború megoldását – nem minden jogalap nélkül –, addig maga a kontinens úgy szankcionálja az oroszokat, hogy az Unió tagállamai közül legalább egy vígan üzletel velük, és semmiféle büntetésre nem kell számítania. Sokáig az sem tartható, hogy Európa nem szankcionálja Kínát vagy Indiát az általuk vásárolt orosz olaj miatt, miközben jelenleg még a kieső orosz olaj könnyen pótolható a kontinens számára.
Úgy látszik, hogy Magyarország nemcsak az EU-nál, hanem Trumpnál is kihúzza a gyufát – bár Trumpot ismerve ez a helyzet bármikor és bármilyen irányba változhat.