Nem tragédia, lehetőség. Az első forduló országos szinten

Egy „lelőtt” választás után megszületett a demokratikus ellenreakció. Románia politikai rendszere az elmúlt hónapokban olyan próbát állt ki, amelyre kevesen számítottak, és amelynek eredményei a szkeptikusokat is meglepték. Bár a választások körülményei és az elnökjelölt kiválasztása a demokrácia paródiájának tűntek, a társadalom nem maradt passzív. Megszületett az „immunválasz” – és ez erőteljesebb és öntudatosabb, mint ahogyan azt a politikai elit várta.

A hatalom egy olyan jelöltet tolt előre, akinek elsődleges feladata nem a nemzet képviselete, hanem a rendszer fenntartása lett volna – úgy és azért választották ki, hogy lehessen lopni. Ezzel viszont a kormány olyan mélyen sértette meg a választópolgárokat, hogy végül a dolog visszafelé sült el. Számunkra, magyarok számára még ennél is nagyobb sértés, hogy ezt a jelöltet az RMDSZ ajánlotta a kormánypártok figyelmébe, figyelembe véve az előéletét, majd arra buzdította az erdélyi magyarokat, hogy a MOGYE magyar karát kivégző egykori puccsista mellé álljanak. Senki ennyire nem alázott meg még minket. (Bővebben lásd a magyar vonatkozású gondolatokat feldolgozó cikkünket!)

Decemberben történt, ami történt: a kormánypártok bábja, az alkotmánybíróság lelőtte a választást csak azért, mert nem az ő jelöltjük jutott a második fordulóba (és ha minden körülményt beidéznénk, csak jobban bizonyítaná mindezt), és azzal magyarázták ezt a döntést, hogy orosz befolyás történt, holott mindebben ők még az oroszoknál is nagyobb hibásak voltak. Ezek után az lett volna a fairplay minimum a kormánypártok részéről, ha nem indítanak saját jelöltet. Még egy olyat sem, aki a posztra alkalmas: Bolojant, például. De még egy Bolojant sem akartak nekünk felkínálni. Ehelyett jött Antonescu, a kontraszelekció botra tűzött kalapján a bokréta.

Az, ahogy a társadalom erre a sértésre reagált, mégiscsak egy átmenő. A földön fekvő Romániába belerúgtak, és az életjelet mutatott.

Az elitek csődje, a társadalmi öntudat ébredése

Az elnökválasztás eredménye világosan megmutatta: : a jelenlegi politikai elit elveszítette hitelességét, a pártok karaktere feloldódott, és ami tíz éve még felháborító botránynak számított, például egy-egy képviselő ide-oda vándorlása a pártok között, ma már része a „normális működésnek”, mi több, a teljes liberális párt vándorolt át a PSD-be, hogy együtt uralhassák az országot. A pártszintű vándorlás jelképe, Antonescu, pedig már normál, "elfogadható", "nyugatos" jelöltként anekdotázhatta el mások idejét a tévévitákon. Szerintünk már az csodálatos bátorság Antonescu részéről, hogy éppen Herestrău park egy részét le merte nyúlni annak idején, pedig annál nincs is ikonikusabb bukaresti látványosság (minden pionír ismerte annak idején a tankönyvekből), de a kormány mostani jelölése még bátrabb. Szerencsére a polgárok nem értékelték.

A túlhatalom veszélye húsz éve, vagy még inkább Iliescu óta nem volt ennyire közvetlenül tapintható. Közösen kormányoztak (ma estig), a helyi önkormányzatok több mint kilencven százalékát uralják, már csak az elnöki szék kellett volna, ez nem volt meg nekik a hatalmi kirakóshoz 20 éve. Az állampolgárok ezt a folyamatot nem csak látták, érezték, hanem egyre többen akartak tenni is ellene – akkor is, ha nem a hagyományos „nyugatidemokratikus” formákban. Utolértük Amerikát. Tetszik?

Míg Simion első helye nem számít meglepetésnek, hiszen minden felmérés ezt jósolta, addig Nicușor Dan második helye alaposan felkavarhatta a kedélyeket. Simion a rendszer embere, legyen bármennyire szélsőséges, a kormánypártok nem félnek tőle. Miért is tennék? Ők alkották, csak meg tudnak majd alkudni vele, ha Simion képes volt lényegében tömeggyilkosságra a koronavírus járvány alatt, akkor a hétköznapi közpénznyúlás várhatóan nem fog neki fennakadást okozni.

Nicușor azonban más: nem a rendszer embere, és teljesítmény, komplex és közjóharcos karrier van mögötte. Bukarest jelenlegi főpolgármestere központi pártpénzek és orosz háttértámogatás nélkül volt képes erre az eredményre. Nem is csoda, hogy a miniszterelnök már ma lemondott – miért nem tette meg ezt rögtön tavaly novemberben? –, a PSD arra készül, hogy kilép a kormánykoalícióból, pedig Dan még oda sem ért a Cotroceni-palotába!

Nehéz lesz, de!

Nehéz lesz Nicușornak, de nem esélytelen. Végül is tőlünk függ, az lesz az elnök, akit az ország megérdemel.

Nicușor minden állampolgárt arra kért, hogy segítsen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy neked, kedves Olvasó, reggel azzal kell felkelned, hogy bárkit is meg kellene győznöd bármiről. Inkább azt, hogy vedd észre: a környezetedben élő embereket soha senki nem kérdezte meg arról, hogy mit szeretnének, hogyan érzik magukat ebben az országban, milyen ötleteik vannak. Tedd meg te, ha van időd. Ez az első lépés. Lehet, hogy akivel beszélsz, minden este nézi az M1 híradót – de te vagy ott mellette, neked kell meghallanod a problémáit, megérteni az érzéseit. Azt is neked kell megérteni, miért nézi minden este az M1 híradót. Neki igaza van akkor is, ha az M1 híradónak nincs.

Ez a lépés mindennek az alapja. Ne félj a híradót néző szomszédtól, a családtól, a buszsofőrtől, a bolti eladótól – mindegyiküknek van története, véleménye, félelme, jó vagy rossz módszerei, és te sokat tudsz tőlük tanulni. Ők tegnap is, ma is elvégezték a munkájukat, végezd el te is a tiédet. A demokrácia elsősorban nem intézményekből, hanem emberekből áll.

Záró gondolat: Hai, România!

Bármilyen mélyről is indulunk, bármilyen nehéz is lesz – van elmozdulás. Egy választás, amelyet erőből akartak letudni, végül új korszakot nyitott meg. Nem tökéleteset, nem előre eltervezettet – de valódit. A politikai immunválasz működött. Működjön csak tovább!

Ha Nicușor Dan győz május 18-án, akkor Románia lesz az egyetlen ország a Földön, akinek az elnöke két nemzetközi aranyérmet szerzett matematikából. Elképzelhetetlenül magas szint ez. Nincs egyetlen ország sem, aki ennek a közelébe érne. És azt mutatná, hogy a köztisztségeket ezután érdem alapján nyerik el Romániában. Ugyanis Dan nem csak aranyérmet nyert, hanem iskolát is alapított, nála minden bizonnyal kevésbé tehetséges embereknek - de akiknek ugyanúgy kell a tudás, mint neki. És megpróbálja visszaszerezni azokat az ingatlanokat, amiket az Antonescuk lopnak el tőlünk.

(a magyar helyzetet külön ebben a cikkben értékeltük.)