Magyar átláthatóság, ahogy a KGB szereti

Immár tíz napja, hogy Magyarország lakossága arra ébredt, mintha Oroszországban lenne. Tíz nap telt el azóta, hogy megjelentek az első híradások arról, miszerint Halász János az előző nap késő éjjel – éjfél előtt pár perccel, igazi vámpíridőzítéssel – benyújtotta az „átláthatóságinak” csúfolt törvényjavaslatot, T/11923-as sorszámmal. Nemcsak külsőleg hasonlít a hírhedt orosz T-32-esre, hanem tartalmilag is. Ennek a javaslatnak bármilyen formában történő elfogadása mindent ledózerol abból, ami még a szabadság utolsó maradványa Magyarországon. Pont úgy, majdnem úgy, ahogy az orosz tankok tették Ukrajnában. És tíz napja annak is, hogy érdemi ellenállásnak nyoma sincs.

Nehéz lenne megmondani, hogy a magyar népet ennyire nem érdekli már a saját sorsa, vagy tényleg ennyire érzelemmentesen és érdektelenül veszik tudomásul, hogy a gyermekeik, unokáik jövőjét teszi tönkre ez a kormány – persze csak akkor, ha ezek a gyerekek és unokák forró fejű kalandvágyból úgy döntenek, hogy itt maradnak, amire, lássuk be, igencsak csekély az esély. Talán a nép – az istenadta nép – megint egy megváltótól, Magyar Pétertől várja a csodát, ahogy az már annyiszor megesett a messiásvárásokkal teli magyar politikatörténetben - valaki más vigye le helyettük a szemetet. Talán sokan úgy gondolják, Magyar Péter lesz ez az ember, nekik pedig nem kell mást tenniük, mint kivárni, míg eljön az a jövő év, amikor majd megszavazzák – és akkor minden megoldódik.

Nem is tudom, hogy a fentiek közül melyik a rossz, a még rosszabb vagy a legrosszabb opció – de egyik sem jó. Ez a cenzúrát legalizáló törvény olyan hatásokat generál, amelyek még a Tisza Párt remélt győzelmét is veszélybe sodorják, és végső soron a Fidesz hatalmának bebetonozását szolgálják. Amint elfogadják, onnan nincs visszaút. Bármilyen formában fogadják is el, egy percre sem nyugodhatunk, mert amiben most engedékenyebbnek mutatkoznak (egyelőre ilyen jeleket sem mutatnak!), amit most puhítanak, az csupán szemfényvesztés – két hónap múlva egyszerű jogszabály-módosítással, több ezer másik között elrejtve szigoríthatják vissza az egészet pont oda, ahonnan most elindulni akarnak.

Álljunk meg egy pillanatra, és rakjuk össze a képet:

Külföldről továbbra is lehet támogatást elfogadni, de az érintett szervezetek, újságok felkerülnek a kormányzati listára, és elvesztik az adó 1% gyűjtésének lehetőségét is.
Adományozni elvileg lehet, de közjegyző előtt, két tanúval kell igazolni, hogy például a Telexnek vagy a 444-nek küldött 2000 forint nem külföldi támogatás.
Bizonyos, a törvényben homályosan definiált feltételek esetén a szervezetek kötelesek visszafizetni a „külföldinek minősített” támogatásokat.
Fellebbezésre, bírói jogorvoslatra nincs lehetőség.
Nem világos, hogyan minősítik például a YouTube-ról beérkező összegeket. Mivel a törvény erről nem rendelkezik egyértelműen, a döntés a Szuverenitásvédelmi Hivatal és társai, azaz a kormány kezében van. Ez lehetőséget ad az egyéni elbírálásra: egyesekkel majd engedékenyebbek lesznek, cserébe csak annyit kérnek, hogy ne támadják a kormányt, ne írjanak bizonyos témákról (például Ukrajnáról). Másokat viszont ellehetetlenítenek – szerkesztőségeknek embereket kell elbocsátaniuk, miközben már most is nagyon nehéz körülmények között dolgoznak.

"Véletlenül" pont most indult el a Harcosok Klubja

Sokan azt hiszik, ez csak egy újabb fideszes Megafon – tévedés. Ez a veszély súlyos félreértése, a bagatellizálás itt a Fidesz malmára hajtja a vizet. Ez nem tartalomgyártókról szól, hanem kommenthuszárokról. Az első rendezvényen tízezren voltak. Orbán Viktor beszédéből – legyen bármilyen zavaros – egy dolog világosan kiderült: őszre százezer „harcossal” számolnak.

Számoljunk egy kicsit: százezer aktivista a magyar lakosság 1%-a. Feladatuk: ellenzéki szereplők posztjai alá kommentelni, hitelteleníteni, elvenni a kritikák élét. A közösségi média algoritmusai a legjobban lájkolt kommenteket emelik előre – így az ellenzéki politikus posztja alatt a laikus csak a „harcosok” kommentjeit látja, a többit is látni akarja, akkor klikkelnie kell... És ha az ellenzék hívei válaszolnak, az algoritmus újra őket dobja előre – az összkép? Aki nem mélyül el, úgy látja: csak veszekednek. Az ellenzéki szereplő „megosztja a társadalmat”. Végül pedig egy átlagos felhasználóban kialakul az a kép, hogy mindkettőnek „véleménye van”, mintha ezek egyenértékű gondolatok lennének...

És ennél is van súlyosabb:

Ha ezek a „harcosok” szervezetten, például hajnali háromkor pornográf tartalmakat kezdenek posztolni bizonyos bejegyzések alá, az algoritmusok nem érzékelik őket botnak. Így az adott oldal, poszt vagy fiók automatikusan eltávolításra kerül – akár napokra, órákra. Egy kampányban, ahol minden perc számít, ez felbecsülhetetlen veszteség.

Ha valaki többet akar megtudni az „átláthatóságinak” hazudott törvényről vagy a Harcosok Klubjáról, annak ajánlom az alábbi podcastot:

YouTube video: https://www.youtube.com/watch?v=gqGNVNOiEV8

Miért lesz ennyire durva a 2026-os kampány?

Orbán Viktor és szűk köre, az a kör, amely Oroszország felé irányította az országot, nem veszíthet. Ha hatalmon maradnak, megússzák. Ha nem, akkor akár a börtönt is kockáztatják – nem beszélve az orosz elszámoltatásról. A 2026-os kampány egy olyan geopolitikai időpillanatban zajlik, amikor Magyarország orosz orientációjának fenntartása kulcsfontosságú a Kreml számára.

Ukrajna elleni háborújában Moszkva nem tud katonai sikert felmutatni, ezért minden pszichológiai eszközét beveti, és aktiválja az EU-n belüli „putyinistákat”, hogy meggátolják a számukra legrosszabb forgatókönyvet: az európai védelmi ipar megerősödését és Ukrajna támogatásának folytatását. Amerika már kiiktatva – Európa maradt az utolsó akadály.

Budapest ebben kulcsszereplő: Fico hatalma ingatag, Vučić Szerbiája nem EU-tag, Orbán viszont már eleget bizonyított. A Balkánon Putyin helytartójaként viselkedik. Egy esetleges balkáni háborús eszkaláció idején – amit Moszkva alig titkoltan tervez is! - nem mindegy, ki kormányoz Magyarországon.

Hogy mennyire fontos egy-egy ilyen választás Moszkvának?

Elég megnézni a román példát: George Simion vagy korábban Călin Georgescu nem azért kapott orosz támogatást, mert annyira kedvelt figurák a Kreml felső köreiben, hanem mert egy elnökváltás után Románia akár ki is hátrálhatott volna Ukrajna mögül – ez pedig stratégiai nyereség lett volna Moszkvának, és Ukrajna biztos vereségét is magával hozta volna. Orbán már nem tud mindenben vétózni - megkerülik őt –, de egy román vétó, egy brüsszeli szövetséges árulása sokkal nagyobbat ütne. Végül, de nem utolsósorban pedig Oroszország, egy Simion elnökség alatt, visszajutna a Fekete-tenger nyugati részére, ahonnan az ukránoknak sikerült őket elűzniük. Simion világossá is tette szándékait, amikor úgy fogalmazott: elnökké választása esetén Calin Georgescut teszi meg miniszterelnöknek – azt a Georgescut, aki Dugin 2014-es bukaresti útjának volt főszervezője. [Hogy mennyi mindent jelenthet egy elnökválasztás manipulálása Moszkva számára, azt a romániai példa még az eddig említetteknél is jobban bizonyítja, erről pedig hamarosan az UGAR-on is olvashattok.]

A magyar választásokat tekintve világos: Moszkva nem engedheti meg magának, hogy elveszítse magyarországi hídfőállásait, mindezt akkor, amikor Romániát nem tudta „megnyerni”! A kémügyek azt is világossá tették előttünk: a magyar kormány akár aktív intézkedésekre is hajlandó, hogy aláássa Ukrajna nemzetbiztonságát. Ilyen körülmények között született meg tehát az „átláthatóságinak” nevezett törvény és a Harcosok Klubja nevű förmedvény, és egyelőre nem tudni, hogy a rendőrség, a titkosszolgálatok meddig hajlandóak elmenni – de lehet, nem is lesz rá szükség. A „harcosok”, a megafonos influenszerek, az utcára vitt huligánok, a Magyarországon állomásozó GRU-ügynökök kombinációja bőven elég ahhoz, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet Orbán Viktorral, az ország orosz gyarmattá tételével, és úgy általában véve egy kicsit jobb Magyarországot szeretnének. Elég, ha csak egy két-két alkalommal megtörténik egy nagyobb volumenű fizikai atrocitás, a messiásváró nép visszahúzódik barlangjába, a hatalom bedarálja a Tisza pártot, Magyra Péter „ukránpártisága” miatt nem indulhat majd a választáson stb. stb.

Abban gondolom mindannyian egyetértünk, hogy ezt meg kell akadályozni!