Leváltották Szijjártó Lavrovné Pétert?! Hova lett a külügyminiszter?

Óriásinak tetsző politikai fordulatról számolhatunk be, bár jelentősége egyelőre szakmai körökben vitatott, azonban tekintve Szijjártó Lavrovné Péter eddigi feltétlen oroszbarátságát és az orosz energetikai szektor iránti fétisszerű, szexuálisan is alig magyarázható vonzódását, a magyar külgazdaságban olyan fordulat történt, amire kevesen számítottak.

Szijjártó Lavrovné Péter ugyanis eltűnt, az általunk ismert „csőnek két vége van”, illetve az energetikai diverzifikáció ellen ősmagyar lázadásokat bemutató, minden hazánkba akkreditált nagykövetet szőnyegszéléztető Pjotr elvtárs helyett egy ismeretlen, ám Szijjártóhoz mégiscsak erősen hasonlító fickó vehette át a magyar külügyeket. Az új Szijjártó nyugati irányú gázbeszerzésről beszél, ilyen irányú szerződéseket köt, sőt, még arról is elejtett egy megjegyzést, hogy ő bizony megkérte már szépen az oroszokat, hogy állítsák le a háborút, de azok fülük botját sem mozgatták. Magyar és nemzetközi politikai szakértők most azt találgatják, honnan sikerült Orbánnak előásnia egy Szijjártóhoz meglehetősen hasonlító, ám viselkedésében már-már diplomáciai temperamentumot, körültekintő fogalmazást használó fickót.

És akkor viccet félretéve:

Szijjártó Lavrovné Péter él, létezik és továbbra is külügyi- és külgazdasági miniszter, akinek vélhetően nagyon az orrára koppinthattak valahonnan. Nemrégiben egy Facebook-posztban külön figyelmet szentelt annak, hogy bejelentse: az aktuális éjszakai ukrán dróntámadások nem érintik a Barátság kőolajvezetéket és a Magyarországra irányuló kőolajszállításokat sem. Mindezt úgy, hogy mind a Szijjártó által kitiltott Brovdy „Magyar” Róbert ukrán drónparancsnok, mind az ukrán vezérkar közölte a nagy nyilvánossággal, hogy a Barátság kőolajvezetékét bombázták az éjjel. Szijjártónál ez nem érinti a Druzsbát, erről pedig elfelejetettek szólni miden idők legkormánypártibb lapjának, a Mandinernek, akik ma szomorúan és az olvasókat Ukrajna ellen uszítva számolnak be arról, hogy nemcsak dróntámadás, hanem kibertámadást is végrehajtott az ukrán katonai hírszerzés a mi kis Druzsbánk ellen, óh, jaj, valaki csörögjön oda a külügybe, hogy kérik vissza a régi Lavrovnét...

Aztán felröppent a hír, hogy Trump beszólt az európai Hajlandóak Koalíciójának. Beszólásának lényege valahogy úgy hangozhatott, hogy Európának is le kell állnia az orosz energiaforrások vásárlásával, Indiával és Kínával szemben pedig szankciókat kell kivetnie az öreg kontinensnek, ne várjon mindent Amerikától. A beszélgetésen fekete-fehéren és név szerint lett említve Magyarország és Szlovákia, mint két olyan uniós tagállam, amelyik mai napig vidáman vásárolja az orosz gázt, kőolajat és ezzel járul hozzá a nyugdíjért sorba álló idős ukránok lebombázásához.

Szijjártó Lavrovné Petike pedig mind a Facebookon, mind más sajtóorgánumok előtt azt találta és találja mondani a mai napig, hogy Trumppal és Amerikával kapcsolatban még csak szóba sem került hazánk orosz kőolajvásárlása. Hát, igen, amikor 26 uniós tagállam plusz Amerika állít egyet, Lavrovné pedig mást, akkor azt hiszem, nincs több kérdésünk.

Azaz, van: mennyi idő telt el azóta, hogy Trump levelet írt Orbánnak, amelyben haragját fejezte ki amiatt, hogy az ukránok kőolajvezetéket bombáznak? Alig pár hét, vagy annyi sem? Ugyanis az UGAR infó immár nemcsak gyanúsnak találja az ominózus levelet, most már egyenesen ki merjük jelenteni, hogy az bizony hamisítvány volt.

Szóval: hol van Szijjártó Lavrovné Péter?

Vajon ez egy új ember, aki megijedt Trumptól, mert ma például Milánóban ír alá a Shellel egy gázbeszerzést, igaz, ennek tételeiről, összegéről sokat nem tudni, de ezt a semmiséget meglehetősen nagy hórukkal adta elő Lavrovné, aki nyugati diverzifikációról, legnagyobb nyugati irányú szerződésről, a diverzifikáció fontosságáról, a Nyugatról érkező gázról posztolt, mindezt pedig alig egy-két mondatba préselte be, hogy a „nyugati” jelző hasson jobban, Washingtonban se kelljen hozzá szemüveg. Mégis, van egy olyan érzésem, hogy Washingtonban sem teljesen hülyék ülnek, bár Trump erősen dolgozik rajta, hogy ez nap végére így legyen, ahogy attól az érzéstől sem tudok szabadulni, hogy mindez csak a magyar kormány átverése a Trump-adminisztráció irányába, időnyerés stb.

Jaj, és majd’ elfelejtettem: Lavrovnénk azt is el merte immár mondani, hogy ők bizony kérték szépen az oroszokat, hogy állítsák le a háborút, de azok persze basztak rá, vígan gyilkolják a civileket Ukrajnában. Így hát adódik a kérdés: mikor lesznek az oroszok a szőnyeg szélére állítva Budapesten? Kérdezzük azt a Szijjártó Lavrovné Petikémet, aki Ukrajna önvédelmét, az ehhez nyújtott nyugati támogatást háborúpártiságnak tartja, mindazokat, akik pedig civilként, újságíróként, szakértőként vagy csak simán jóérzésű emberként Ukrajna mellett állnak, ukrán ügynöknek.

Talán csak nem lett Petikémből ukrán ügynök? Kérem, valaki jelezze a Szuverenitásvédelmi Hivatalnál, hogy itt fennforgás van. A hazaárulás minősített esete háborúpártisággal kevert emberiség elleni bűncselekmény támogatásában való aktív részvétellel áll fenn, és hát mire tartjuk a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, ha nem ilyesmire?

Ha pedig mégse, akkor árulják már el, mennyit költöttek az adófizetők pénzéből erre a klónozásra?

P.S: Lapzártánk után (ami valójában sosem létezik) érkezett a hír, hogy Lavrovné a Shellel írt alá egy tíz évre szóló szerződést, amelynek értelmében évi 200 millió köbméter gázt szállít a Shell Magyarországnak. Mivel a közösségi médiában sokan már annak örülnek, hogy a kormány végre Nyugat felé fordul, jelezném: ez nem több, mint egy szélhámosság. Sem nyugati fordulat, sem valódi diverzifikáció nincs benne.

Magyarország éves gázfogyasztása hozzávetőleg 10 milliárd köbméter, ehhez képest a 200 millió köbméter nem egy izmos mennyiség. Ráadásul a Shellel már korábban is volt szerződése az országnak, amelynek értelmében évi 250 millió köbméter „kék molekulát” juttattak el hozzánk. Ez a megállapodás 2026-ban (vagy talán 2027-ben, nézzetek utána Ti is) járt volna le.

Mindent összevetve tehát semmi extra nem történt. Nem volt diverzifikáció, nem volt nyugati fordulat – csupán Trump kiakadása keltett veszélyérzetet, amit a kormány színpadias, ám tartalom nélküli gesztusokkal próbált enyhíteni. Minden marad a régiben. Lavrovné megkerülhetetlen, és továbbra is a magyar külügy élén áll.