Magyar kémbotrány: az új Trianon előszobája?

A kismagyar kémbotrány híre az égig ért: napokon keresztül tematizálta a mainstream magyar sajtót, mégis a lényegi szempontokat – nem meglepő módon – ismét a független bloggerek tárták fel. Köztük Rácz András, aki ténylegesen szakértője az orosz világnak, szemben azokkal a kormánypropaganda által futtatott figurákkal, akik leginkább a „hasznos idióta” és a „kitartott” határvidékén mozognak – mint a samponoknál a kettő az egyben.

Hogy megértsük a kémbotrány súlyát, emlékeztetnünk kell magunkat: az Ukrajna ellen folytatott kémkedés nem elszigetelt ügy. Ez egy újabb állomása annak az irányváltásnak, amelynek végpontján nem kizárt, hogy egy újabb Trianon körvonalazódik.

Mindenki kémkedik – de miért?

Tény, hogy minden állam kémkedik. Még a szövetségesek is megfigyelik egymást, jellemzően a saját biztonságuk érdekében. A kérdés nem az, hogy történik-e hírszerzés, hanem az: milyen céllal és ki ellen?

Magyarország évek óta következetesen szabotálja Ukrajna támogatását. A svédek és finnek NATO-csatlakozását hónapokon át blokkolta. Ebben a kontextusban aligha hihető, hogy a magyar hírszerzés csupán rutinszerű adatgyűjtést végzett. Amit eddig tudunk, az épp ellenkezőjére utal: a Kárpátalján elhelyezett ukrán légvédelmi rendszerek felderítésére irányuló kísérlet történt. Az ezekről készült fotók és adatok pótolhatatlan értékkel bírnak az orosz légierő számára.

Korábban már láthattunk próbálkozásokat arra, hogy az orosz gépek délről támadják Lemberget – ami földrajzilag nehézkes, a Kárpátok és a sűrű légvédelem miatt. Ha valaki ezekről az akadályokról információt szolgáltat, az nem pusztán hírszerzési műveletet hajt végre, hanem hadműveleti segítséget nyújt egy ellenséges hatalomnak.

Orbán rendszere egyre mélyebbre ássa magát

A magyar katonai hírszerzés, amely Orbán Viktor közvetlen irányítása alatt működik, tehát olyan információk után kutatott, amelyek nem a magyar érdekeket szolgálják, ellenben segíthetik egy agresszor háborús műveleteit. Nem csoda, ha a NATO partnerek egyre kevésbé bíznak a magyar félben. Már a külügyminisztérium oroszok általi feltörése is mély nyomot hagyott, de a kémbotrány végleg megerősítette: Magyarország biztonságpolitikai szempontból nem megbízható.

Nézzük meg, hogyan néz ki mindez a térség országainak szemszögéből.

A szomszédok jegyzetelnek

Románia például joggal gondolhatja újra, mit várhat Magyarországtól egy orosz támadás esetén. A nyugati szövetségesek csak Magyarországon keresztül tudják szárazföldön elérni Romániát – és ha ez az útvonal megbízhatatlanná válik, annak katonai következményei lesznek.

Szlovákiában Robert Fico elgondolkodhat azon, mekkora árat fizetett azért, hogy a migránsokat a magyar hatóságok lazán átterelték a szlovák határra – éppen akkor, amikor neki jól jött a „rendpárti” választási retorika. Ez a taktika azonban kizárólag Orbán kezében lévő eszköz, és Fico sem lehet biztos abban, hogy nem fordul ellene, ha az érdekek úgy kívánják.

Szerbiában Aleksandar Vučić, akivel Orbán látványosan szorosra fűzte a kapcsolatokat, elvileg szövetséges. A gyakorlatban viszont Szerbia történelmi emlékezetében elevenen él a „magyar árulás” tapasztalata. Teleki Pál esete – aki önkezével vetett véget életének, mert látta, hova vezet a tengelyhatalmak oldalán való elköteleződés – figyelmeztetés lehet mindenkinek, akivel ma Orbán kezet fog.

A káosz a Kreml logikája

Az orbáni külpolitika nem illeszkedik semmilyen nyugati logikába. Egyedül a Kreml érdekei szerint értelmezhető.

– Magyarország megtagadja, hogy területén fegyverszállítmányok haladjanak Ukrajna felé. – Blokkolja a skandináv NATO-csatlakozásokat. – Vétózza Ukrajna támogatását és Oroszország elítélését. – A grúziai választásokat követően elsőként gratulál az oroszbarát győztesnek, miközben a lakosság százezres tüntetéseken tiltakozik. – TEK-es kommandót küld Boszniába, hogy baj esetén kimenekítse Milorad Dodikot – az amerikaiak és horvátok figyelmeztetése kellett ahhoz, hogy a terv kútba essen. – Katonai együttműködést köt Vučić Szerbiájával, amely újra és újra destabilizálja a Balkánt. – Egy kiszivárgott hangfelvétel tanúsága szerint a honvédelmi miniszter háborús előkészületekről beszél – mindenki sejti, kiről és miről van szó.

És a végén: kitör a kémbotrány.

És akkor elérkezünk Trianonhoz

Nem közvetlenül, de annál biztosabban. Mert amikor egy állam rendre szembemegy szövetségeseivel, amikor nyíltan együttműködik autoriter, instabil, oroszbarát rezsimekkel, amikor egy háborús agresszort információval segít – akkor előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor a szövetségi rendszerek döntéshozói meghúzzák a vonalat.

A forgatókönyvek gyártása már zajlik. A hírszerzések asztalára letett elemzések konklúziója egy irányba mutat: Magyarországot meg kell fosztani azon eszközöktől, amelyekkel regionális hatalmat gyakorolhat. A forma változhat – lehet diplomáciai elszigetelés, katonai átszervezés, gazdasági szankció vagy stratégiai megkerülés –, de hogy következménye lesz, az nem kétséges.

Orbán Viktor ma az az ember, aki a Kreml kottájából vezényli a térségi feszültségek növekedését. Ő lett az orosz „specoperácija” helytartója a NATO-n belül. És ő az, aki örömmel vállalja ezt a szerepet – kaján vigyorral, minden erkölcsi gátlás nélkül.

A zűrzavar, a káosz szítása, az erkölcsi határok elmosása és a tettes-áldozat viszony relativizálása az orosz pszichológiai hadviselés alaptételei. A kémkedés pedig ennek csupán egyik fejezete.

Magyarország sajnos mindegyikből jelesre vizsgázott – a Kreml örömére.