A magyarok és Crin Antonescu

Honi egypártunk, az RMDSZ arra próbálja ingerelni a magyar szavazókat, hogy csak és kizárólag Crin Antonescura szavazzanak a romániai elnökválasztáson. Az indok egyszerű, a tét viszont hatalmas: gyakorlatilag maga alatt vágja a fát az a magyar, aki ebbe belemegy.

Olyan se volt még, hogy az RMDSZ önálló jelölt nélkül vágjon neki a romániai elnökválasztásnak, de az végképp hiányzott az eddigi udémérista repertoárból, hogy Románia legerősebb pártjainak a magyarok szövetlensége ajánljon jelöltet, akit előbbiek még el is fogadnak. Mert, ne feledjük, Crin Antonescu jelöltségének gondolata lehet, hogy nem a Majális utcában született meg, de mégiscsak Hunorunk dobta be először a köztudatba. Az pedig már csak az ízek pikánsságának derűje, hogy Antonescu kampányfőnöke az a Porcsalmi Bálint lett, kinek nyomában, ha a fű nem is sarjad ki az erdélyi magyar ugaron, de az előre megyünk nem hátra ősi budakotai bölcsesség plakátjai legalább ott viríthatnak minden székely széken.

A román társadalomnak viszont tökre elege van a mainstream pártokból, nagyjából ugyanolyan okokból kifolyólag, amiért például Székelyföldön kéne a legerősebb legyen az RMDSZ-ellenes politikai aktivizmus, de ez valamiért elmaradt, okairól talán majd egy következő cikkben. A román társadalomnak viszont elege lett a korrupcióból, az egyenlőtlen fejlődésből, a kisstílű, hazudozó, hatalmához ragaszkodó politikusból, legyen térségének parlamenti képviselője, szenátora, miniszterelnök vagy államfő, polgármester és helyi kiskirály. A lista ismerős lehet számunkra is, a román düh azonban elmarad. Ebből fakadóan az erdélyi magyar társadalom ismét fáziskésésbe került a román többséghez képest, ezt a fáziskését pedig csak konzerválja az RMDSZ oktondi kampánya.

Az idei elnökválasztás fentebb felsorolt furcsaságaihoz képest ugyanis hozzászámolódik az is, hogy most először kéri tőlünk Markó/Kelemen, úgy szavazzunk egy román jelöltre, hogy az közben nem ígér nekünk semmit. Crin Antonescu ugyanis semmiféle spéci ajánlattal nem közelít a magyarok felé, minden, amit neki köszönhetünk eddig, az pont az a két kenyér, amit Sepsiszentgyörgyön románul kért és kapott a helyi péknél. Nem kell messzire mennünk, hogy megfejtsük az RMDSZ VALÓDI szándékait, hiszen azokat pont Hunor árulta el - mit árulta? - büszkélkedte el különböző interjúiban: amennyiben nem Crin Antonescu ül be az államfői székbe, akkor bomlik a kormánykoalíció és egypártunk elesik a kormányrúdtól, ekkor pedig jön majd a feketeleves, jönnek majd a magyarfaló románok és kieszik a sajtos-tejfölös lángost a székely bodegákból. Ebből csak annyi igaz, de még az sem biztos, hogy az RMDSZ nem marad kormányon. Mondom, még ez sem biztos. A magyarfaló románok pedig valóban léteznek, őket pont azzal a gyűlöletkeltő maszlaggal etetik (mossák agyukat), mint egy házszámmal odébb teszi azt a putyinizmust doktori szinten elsajátító és gyakorló Orbán Viktor.

Crin Antonescu pedig az a jelölt, akinek elnökség konzerválná a jelenlegi romlott viszonyokat. Amennyiben ő nyer, akkor garantálható, hogy a román társadalom dühe csak erősödni fog, ennek egy jórésze pedig majd pont ellenünk, magyarok ellen irányul majd, hiszen kinek is az elnöke? Na, ugye… A szuverenistáknak nevezett román neo-orbanisták táborának eddig sem kellett sok, hogy a magyarokat pécézik ki minden bajuk okozójának, most pedig újabb, mindennél erősebb érvet kapnak a kezükbe: a román államfő a magyarok embere stb.

A másik oldalon ott van viszont a rendszerkritikus reformisták mozgalma, akik két jelölttel is versenyben vannak: Nicusor Dan és Elena Lasconi abból az USR-ből jönnek, amely mára jóformán egyedül képviseli azt, ami minden kisebbséginek álma, óhaja: a törvény erejének visszaállítását, az egyenlőség, az inkluzív politikák, a jog általi garantálását, ők a korrupciót büntetni óhajtó egykori reziszt mozgalom maradéka. Nem állíthatom, hogy ők a megoldás, de a jelenlegi felhozatalból bármely kisebbségi számára csakis ők ketten lehetnének elfogadhatóak.

Szóval: amikor az RMDSZ arra akar rávenni minket, hogy Székelyföld létezését korábban tagadó, a magyar kártyát a 2012-es puccsban való részvétele során kijátszó Crin Antonescura szavazzunk, akkor arra kondicionálja az erdélyi magyarságot, hogy saját érdekei ellen lépjen fel. Persze az is érthető, hogy miért: Orbán ugyanezt csinálta Magyarországon, a tömegessé váló kognitív disszonanciában pedig remekül tudja eladni a védelemre szoruló nemzet atyuskáját. Ez pedig rendre kétharmadokat ér neki, viszont nem ártana szem előtt tartani, hogy az atyuskák kora mindig véget ér. És mindig véres ez a vég…