Romániai elnökválasztások: hajszálrepedések a monoliton

Ez is megvolt, túléltük, szerencsésen. Nicușor Dan lett Románia államfője, ami már csak azért is jobb, mint ha rosszabb lenne, mert ő megígérte, hogy a székely zászló nyilvános lobogtatását nem fogja engedélyezni, így aztán kellemetlen meglepetéseink aligha lesznek.

Persze, ezt az „apróságot” leszámítva, tényleg örülhetünk annak, hogy ő lett az elnök, és nem a kapuzárási pánikos egykori focihuligán, akinek a világ legotrombább férfijai szurkoltak nyíltan vagy kevésbé nyíltan. A Tate-fivérek nagyon szerették volna, ha a macsóista győz, mert ebben látták biztosítottnak, hogy a román ügyészség végül ejti az ellenük felhozott vádakat, amelyek között a kerítés és a nemi erőszak olyan szépen elüldögél, mint büntetett pedofil a Fidesz-válogatott narancskuruzásán, ahol épp az elhízott diktátorok próbálnak a „Délibábos harcosok” nevű klubba tömörülve Brad Pittet játszani a Pannon-síkság fővárosában. Simionnak drukkolt Trump és Putyin, utóbbi még hírhedt hibrid hadseregét is bevetette a győzelemért, előbbi sem maradt le, Alex Jones vagy épp Elon Musk törte kezeit a Twitter-billentyűzete felett görnyedve, hogy elnököt csináljon abból a prosztóból, aki nem átallotta megköszönni a narancshajú elnöknek, amiért Romániát úgy tette ki a Visa Waiver programból, mint macskát…

Igen.

Simion mögé összefútta a szél a világ autokráciájának szemetét. Némi hiányérzetünk lehet, hiszen Kim Dzsongun például nem küldött hivatalos közleményt, amelyben a román demokrácia állapotáért aggódik, nem úgy, mint háborús bűnös kolléganője, Zaharova kisasszony, amit komolyan illik vennünk, mert a Kremlből demokráciahiányosságokat számon kérni olyan, mintha egy medve adna leckét illemből a méheknek – miközben fél kézzel dúlja fel a kaptárt. De a méz és a hozzátartozó madzag mindig megtalálja a hiányzó orrot – igazi piacgazdagság. Olyan gazdaság ez, amelyben mindannyian elszegényedünk, de legalább örülünk, mert jól megmutattuk a csicska Brüsszelnek.

Simion az orbáni mintát követte, és erre mondott nemet Románia, aminek nem lehet nem örülni. Túl ezeken, lássunk néhány pontot, amely minket, magyarokat érzékenyen érinthet.

Repedés keletkezett azon a monoliton, amit RMDSZ-nek hívunk

Kelemen Hunorék szerint ugyanis csak Crin Antonescu lett volna képes legyőzni Simiont. Ezzel kampányoltak az első forduló előtt, és persze, hogy nem úgy lett, ahogy Porcsalmi kimatekozta. Nicușor Dan jutott a második fordulóba, Simion pedig akkora fölénnyel fordult rá a második körre, hogy a politikai logika miatt Hunorék nem is tehettek egyebet, mint irgalmatlan mozgósításba kezdenek. Hogy a magyar megyékben tapasztalt magas részvétel és a nyolcvan-kilencven százalékos Nicușor-fölény mennyiben köszönhető az RMDSZ kampányának, és mennyiben annak, hogy a magyarság önmagától is felismerte a rá leselkedő veszélyt, az egy olyan kérdés, amire nagyon jó lenne tudni a választ, de egyhamar nem fogjuk megkapni.

Az RMDSZ-en már itt keletkezett egy repedés: nem tudta saját jelöltjét a második fordulóba juttatni, mi több, Crin Antonescu lement bunkóba a második fordulóra és kinyilvánította: tök mindegy, hogy egy matematikus vagy egy focihuligán közül kit választunk, mindkettő szar, fos stb. Persze, Crin, tudjuk, ha te nem vagy, akkor a miccs is odaég az Oboron, a mustár pedig bánatában megkeseredik. Ilyen az, amikor valaki nem tudja elviselni a vereséget – ennél azért Simion is messze gálánsabb volt tegnap éjjel.

Ha a Crin által okozott sebet igyekeztek is fertőtlenítő nélkül gyorsan összevarrni, Hunoréknak onnan jött egy másik pofon, ahonnan pont nem várták: dr. Orbán Viktor, a nemzet miniszterelnöke, békeharcos, Trump, Putyin, Vučić, Dodik, Fico és egy sor egyéb autokrata ideológiailag elkötelezett továrisa egyenesen a tihanyi apátságból üzente meg az erdélyi magyaroknak, hogy Simion jó lesz, együtt védik majd a kereszténységet és a szuverenitást, együtt harcolnak majd Brüsszel ellen.

Azt már régóta sejtjük, hogy Viktornál kicsit megcsúsztak a cserepek, na de azt, hogy már be is ázik az építmény?? És ennyire? Ahogy arról volt már szerencsém értekezni, Orbán Viktor Simion melletti kiállásában nem volt semmi olyan, ami ne következett volna logikusan az eddigi páratlan nemzetközi teljesítményéből, de buborékban élő honfitársaim kedvéért ismételjük el: az úzvölgyi katonatemetőben nagyapáink sírján táncoló román huligán támogatása valóságos sokkot okozott nemcsak az erdélyi, hanem az anyaországi magyarok között is. Magyar Pétert például annyira mélyen érintette, hogy el is indult gyalog Nagyváradra, ezekre integetnek neki az út mentén, csatlakoznak hozzá, örülnek neki. Örülünk mi is, ugye, Vincent?

Az egyik repedés tehát ezen a monoliton keletkezett: az RMDSZ helyzetfelismerő képességébe vetett hit megrendülhet, ahogy a Szövetség és a Fidesz kapcsolata is transzgenderista műtéten eshet át a jövőben, már ha van egy kicsi eszük a Majális utcában. Na jó, persze, tudjuk, van az a pénz, amivel ki lehet engesztelni Csoma Botit, de az abszurdba hajló magyarázkodás, amit utóbbi előadott, miszerint Viktor azt mondta ugyan, de mégsem… hát, azt tanítani kellene, meg is néztem gyorsan, hirdetnek-e a Monty Pythonnál üres állást.

A másik hajszálrepedés az Orbán–erdélyi magyarság kapcsolat monolitján történt. Megrendült az erdélyi magyarok Orbánba vetett hite, bár ennek jelei még nem láthatóak, de érezhetőek: kommentmezőkön, ismerősökkel folytatott beszélgetésekben, csendben, visszafogottan, de egyre gyakrabban merül fel, hogy Orbán nem az, akinek látszik. Jó, attól még messze vagyunk, hogy mindenféle székely Zsótikák teknőt ígérjenek Viktornak, ha beteszi a lábát Tusványosra, de kis szerencsével oda is eljuthatunk. Hogy ennek milyen hatásai lesznek a jövő évi magyarországi választásokra, azt csak az tudja, aki már most a választási törvény módosító javaslatát fogalmazza, de leginkább még ő sem.

És repedés keletkezett az orosz propagandamasinérián is:

akárhogy is tolták a Simion–Georgescu párost, akárhogy is erőltették a Magyarországon már unalomig ismert békenarratívát, amelynek elemei szinte egy az egyben megegyeznek a magyar M1 Híradó random beolvasásaival (ukránok a hibásak, béke kell, Trump békét hoz, az Unió elnyom minket, szuverenitás, büszke románok stb. stb.), az elnökválasztás eredményei után Bukarestben tízezrek skandálták, hogy „Oroszország, ne feledd, Románia nem a tiéd”.

Szóval, maradt a demokrácia, csorbán ugyan, de legalább nem szablyával. Simion megy vissza a kottafüzetbe, Crin duzzog a vágóképen, Viktor meg majd csinál még egy békemenetet Brüsszel ellen – csak most már Simionnal együtt, ha kérhetjük, lovon, turuljelmezben, fuvolán kísér Kelemen Hunor és Tulipán zenekara. A székely meg nézi, vakaródzik, és morog valamit az orra alatt arról, hogy nem elég, hogy a román nacionalizmus újraéledt, de még a magyar is hátba szúrta. A nagy nemzetközi szeretet közepette tehát itt állunk mi, erdélyi magyarok: mint annyiszor történelmünk során, csak magunkra számíthatunk.

A repedéseken pedig egyszer még virág is nőhet. Vagy legalább egy jó kis vakolat.