Kidőlt fák árnyékában – Tusványos 2025
Szerda este a magyar miniszterelnök Ilie Bolojannal tárgyalt a Victoria-palotában - román miniszterelnököt az a Nicușor Dan bízta meg a kormányzással, akinek ellenében Orbán George Simiont méltatta a tihanyi beszédében. A munkavacsorán természetesen jelen volt Kelemen Hunor is, az RMDSZ örökös kísérőembere, aki mindig ott bukkan fel, ahol épp "stratégiai partner" kell a díszlethez.
Tavaly Orbán már meg is hálálta a vendéglátást: alaposan rálicitált az O1G-re, amikor nyilvánosan kifigurázta a román külügy által küldött diplomáciai jegyzéket. Bolojan új seprűként kezdett, de egyelőre inkább csak port ver fel – vélhetően ezután a vacsora után is lesz magyarázkodnivalója. De ez már az ő baja. Aki Orbánt fogadja, számoljon vele: bukni fog. És nemcsak Ciolacura gondolunk.
Kelemen Hunor természetesen nem hallgatott el a találkozó után: Facebook-posztjában örömét fejezte ki, hogy a két miniszterelnök hasonlóan gondolkodik a kisebbségek megbecsüléséről és a kölcsönös tiszteletről. Mindezt alig két hónappal azután, hogy Orbán nyíltan méltatta George Simiont, akinek politikai karrierje leginkább a magyar kisebbség elleni uszításon alapul. Úgy tűnik, Kelemen szerint a kölcsönös tiszteletbe ez is simán belefér.
„A két miniszterelnök hasonlóan gondolkodik a kisebbségek megbecsüléséről” – kommentálta Hunor a találkozót, elfeledve, hogy Bolojan éveken át a liberális párt magyarellenes vonalának élő szimbóluma volt. És Bolojan sem fáradt azóta különösebben, hogy ezt cáfolja. Ehhez képest Hunor olyan kedélyesen kísérgeti hátulról a két nagyvadat, hogy szándékainak nemessége minimum gyanúra ad okot.
De lépjünk tovább az év legnagyobb szabadgondolkodó eseményére, ahol végre megérthetjük a valóságot. Legalábbis így ígérte Toró T. Tibor Tusványoson.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a megnyitón kijelentette: a Fidesz nem ukránellenes, nem is oroszpárti, csak szuverenista, és a hazát védi az idegen érdekektől. Ebbe belefér a kisebbségvédelem is, meg az is, hogy megvédjük Magyarországot a gonosz brüsszeli és washingtoni mancsoktól.
Ha valaki nem oroszpárti, akkor miért ellenzi foggal-körömmel Ukrajna EU-csatlakozását? Ha valaki nem oroszpárti, akkor miért találkozott Putyinnal többször, mint a tényleg oroszpárti belorusz elnök, Lukasenkó? És a kérdések sora reggelig folytatható lenne, de ezzel vélhetően az olvasó is agyvérzést kapna, úgyhogy inkább lapozzunk.
Tusnádfürdő polgármestere, Butyka Zsolt is felszólalt. Mint mondta, idén a szervezés annyira jól ment, hogy az önkormányzat „észre sem vette, hogy épül a tábor”. Ha kidőlt fát láttak, azt a vihar okozta. Ennyit tudott hozzátenni: kidőlt fa. Ennek ellenére talán ő volt az egyetlen, aki – akaratán kívül – fején találta a szöget. Tényleg a kidőlt fák találkozója lett Tusványos, amit az erdélyi nép már csak Posványos néven emleget.
Toró T. Tibor folytatta, aki szerint Tusványos segít eligazodni a „fake-news” és propaganda tengerében. Azt sosem fogom megérteni, hogy Toró T. Tibor miért tényező még mindig a politikában. Egyáltalán, miért tényező még bárhol? De mindegy, lenyeljük. Mint azt a kurva majonézt. De nyugodjunk meg: Toró jelezte, számíthatunk rá. Talán ez lesz az Erdélyi Magyar Néppárt (pardon: Szövetség) fejfájára írva: „Számíthattok ránk!”
A következő megszólaló Nacsa Lőrinc volt, aki kijelentette, hogy Isten kereszténydemokrata, és punktum. És lehet erről vitázni, de ő így látja. A nemzetpolitikai fordulatot is átvizsgálta, de ez már inkább csak a magyarországi politika zárt világa számára releváns.
Köszönjük, hogy vitázni még lehet, képviselő úr, de amúgy érdeklődnék: hány követ sikerült végül eladniuk a parajdiaknak? Készült erről kimutatás az illetékes kőeladási minisztérium számára? Emlékeztetőül: Nacsa Lőrinc azzal a zseniális segítő szándékkal lépett fel a katasztrófa sújtotta Parajdon, hogy a lakosok áruljanak követ a búcsúsoknak. Mert az majd kihúzza őket a nyomorból.
Németh Zsolt zárásként Tusványos szellemiségét méltatta. Szerinte politikai közösségük 1989 óta demokrata, a „demokrata” és a „szuverenista” pedig szinonimák. Utóbbi alatt értendő az illetéktelen külső beavatkozás elhárítása – jöjjön Keletről vagy Nyugatról. Most kérném jelentkezzenek azok, akik érzékelik a magyar kormány Keletről érkező beavatkozások elleni tetteit. Várok. Még mindig.
Az EMSZ és az EMNT közös sátrában tartották meg a „The só must go on” című beszélgetést, ahol Geréb László RMDSZ-es tanácsos és Zakariás Zoltán, az EMSZ elnöke beszélgetett. Az erdélyi kereszténydemokrata sátor mélyén két politikus arról diskurált, hogy mi lesz a parajdi sóbánya sorsa – egyetlen szakértő részvétele nélkül. Cserébe kaptunk két közpénzből fizetett állami szereplőt, akik felváltva hibáztatták az államot.
Geréb tanácsosként elmondhatta volna, miért nem történt semmi eddig a sóbánya védelmében. Zakariás pedig siránkozott, hogy a bánya vezetősége letiltotta a bányászokat – csak épp az nem igaz. Parajdon bőven akad, aki szívesen nyilatkozna, csak valószínűleg nem hívták meg őket. Pedig nagyon aranyosak tudnak lenni, és az RMDSZ fedőszerve nélkül is tudnak olyan tüntetést csinálni, hogy a Pride és minden szakszervezet megirigyelné. ITT olvashatsz is róla.
A beszélgetés egy órát sem tartott, de abban egyetértettek: irány kellene. De előbb el kell dönteni, mi az irány. Illetve, hogy ki döntsön. Vagy legalább azt, hogy ki döntsön arról, hogy ki döntsön arról, hogy mi legyen az irány. Egyértelműen.