Íme Orbán narratívájának eredője - így végzi el a piszkos munkát a magyar kormányfő

Orbán Viktor, a Magyarországnak nevezett orosz gyarmat helytartója, nemrég bátran kijelentette az összeesküvés-elméletek honi doyenjének társaságában, hogy Oroszország megnyerte a háborút, Ukrajna és Európa pedig elveszítette azt. A magyar hírfogyasztó hajlamos volt azt hinni, hogy Orbán saját gondolatait tolmácsolja közönsége felé, de – amint azt egy gyors OSINT-vizsgálat kiderítette – erről szó sincs: Orbán Viktor magyar kormányfő a Kreml által diktált narratívát mondta fel, amelyet „stratégiai elemzés” formájában a putyinista Lenta.ru portál jelentetett meg, hivatkozva a Strategic Culture lap „átfogó” elemzésére.

Az erősen szakmai köntösbe bújtatott, valójában ideológia-vezérelt és a geopolitikai eseményeket az orosz érdekeknek megfelelően bemutató "tanulmányból" készült kivonatok és kommentárok terjesztését az orosz bothadsereg vette kézbe. A fő kommunikációs csatornák a Telegram és a Discord voltak, a célpont pedig a balti államok, Lengyelország és a skandináv országok – vagyis azok az államok, amelyek erősen Ukrajna-pártiak, és ahol a putyinista ellenzék túl gyenge ahhoz, hogy az „orosz győzelem” híre a Kreml ellen forduljon. Nem véletlen, hogy Németország például kimaradt a célzott kampányból: ott az oroszpárti AfD vezeti a népszerűségi listákat, így a biztos orosz győzelem hírverése inkább elkényelmesítette volna a saját táborukat.

Ez a módszer nem új. A magyar sajtóban az UGAR infó mutatta be először azt az orosz gyártású videót, amely magyarokat próbált ukránellenes akciókra buzdítani. Akkor is úgy állították be a terjesztést, hogy az algoritmus kikerülje a magyar lakta kárpátaljai területeket – különben gyorsan lebuktak volna a készítők, hiszen a videóban megszólalók sem nem kárpátaljai ukránok, sem nem magyarok voltak, amit egy magyar anyanyelvű rögtön kiszúrt volna.

Orbán Viktor tehát Magyarország első emberének pozíciójából állt bele ebbe a propagandahadjáratba, amelynek alaptézisei:

• A Nyugat elvesztette a bizalmát Ukrajna győzelmében, de meg akarja hosszabbítani a háborút.

• Oroszország megnyerte a háborút, Ukrajna és Európa pedig elveszítette azt – figyelemre méltó, hogy Ukrajna mellé minden esetben odakerül az EU neve.

• Oroszország nem támad meg más európai országot – a Kreml és hazai szócsövei folyamatosan gúnyolják az ezzel kapcsolatos európai félelmeket.

HÍR:

A Nyugat elvesztette az ellenőrzést az ukrajnai konfliktus felett, és próbálja fenntartani az „orosz fenyegetés” elméletét, hogy meghosszabbítsa a háborút – írja a Strategic Culture című lap.A cikk szerzője szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azon kijelentései, amelyek Oroszország politikai destabilizálásának szükségességét hangsúlyozták, Ukrajna „pszichológiai összeomlásának” jelei. „A gyakorlatban ez egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy fenntartsák az orosz fenyegetés narratíváját, annak ellenére, hogy egyre nyilvánvalóbb: a Nyugat elvesztette az ellenőrzést Moszkva elleni ukrajnai proxyháborúja felett” – hangsúlyozta. A Nyugat az „Európa védelméről” szóló tézisek mögé bújik, hogy igazolja a kontinens militarizálását és meghosszabbítsa az ukrajnai konfliktust – zárja a cikk.

NARRATÍVÁK:

• Az orosz fenyegetés a Nyugattal szemben kitaláció.

• Az ukrajnai háború folytatása a nyugati vezetők érdeke.

• Az „orosz veszélyt” hamis ürügyként használják Európa militarizálására.

• Ukrajna „pszichológiai összeomlásban” van, és kétségbeesésből cselekszik.

CÉLOK:

A nyugati támogatás aláásása Ukrajna felé; az orosz fenyegetés kitalációnak beállítása; az európai védelmi kezdeményezések blokkolása; fáradtság és demoralizáció kiváltása a közvéleményben.

VALÓSÁG: Az orosz fenyegetés valós, amelyet az Ukrajna elleni katonai agresszió bizonyít.

MIÉRT HAMISAK A NARRATÍVÁK:

A Strategic Culture kiadvány, amelyre az orosz sajtó hivatkozik, a „.su” domaint használja, amely a Szovjetunióhoz tartozott. Bár a Szovjetunió már nem létezik, a domain továbbra is aktív, és sok entitás használja, ezzel is szovjet vagy orosz identitást sugallva. Az oldal „eurázsiai identitást” vállal, és tendenciózusan mutatja be a társadalmi-politikai valóságot. Az orosz propaganda ezt az ismeretlen oldalt próbálja Nyugaton független forrásként bemutatni. A cikk szerzője Lucas Leiroz, aki újságíróként és katonai szakértőként mutatkozik be, a BRICS Újságírók Szövetségének tagja. X-oldalán fényképek láthatók róla Alekszandr Dugin orosz geopolitikussal, a putyinizmus egyik ideológusával.

Az orosz fenyegetés az európai biztonságra nem kitaláció, hanem számos agresszív lépéssel bizonyított valóság. A 2022. februári nagyszabású invázió a nemzetközi jog legsúlyosabb megsértése Európában a második világháború óta. Oroszország ukrán területeket szállt meg, gyermekeket deportált, civil infrastruktúrát bombázott és háborús bűnöket követett el, amelyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság dokumentált.

A fenyegetések nem korlátozódnak Ukrajnára. Oroszország kibertámadásokat hajtott végre NATO-tagállamok kritikus infrastruktúrája ellen, beavatkozott nyugati választási folyamatokba, és szabotázsakciókat szervezett. Emellett szélsőséges mozgalmakat is finanszíroz, amelyek egyes államok EU- és NATO-kilépését szorgalmazzák.

Az európai államok védelmi kapacitásának erősítése nem „kitalált fenyegetés” eredménye, hanem racionális válasz a közvetlen agresszióra. Az EU 2022-es biztonsági stratégiája egyértelműen azonosítja az európai biztonságot fenyegető kockázatokat. Ebben a helyzetben a NATO-országok védelmi költségvetésének növelése indokolt válasz a romló biztonsági környezetre és az Ukrajnát érő orosz bombázásokra.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a háborús fáradtság ellenére az európaiak többsége továbbra is támogatja Ukrajnát. Az Eurobarometer szerint az EU polgárainak többsége elégedett az EU válaszával az orosz háborúra. Pontosabban: a válaszadók 80%-a egyetért az Ukrajnából menekülők befogadásával, és több mint háromnegyedük (76%) támogatja Ukrajna pénzügyi és humanitárius segítését.

Az „Ukrajna pszichológiai összeomlásáról” szóló narratíva célja a nyugati támogatás gyengítése és az orosz lakosság bizalmának erősítése Putyin politikájában. Bár Ukrajnában valóban létezik fáradtság és frusztráció – például a toborzással kapcsolatos feszültségek –, a közvélemény-kutatások szerint a lakosság többsége folytatni akarja a harcot. Az ukrán társadalom által tanúsított reziliencia az elmúlt három évben óriási.

Az a vád, hogy a Nyugat nem akar békét, semmilyen bizonyítékkal nem alátámasztott, sőt a valóság ennek ellentmond. A kezdetektől fogva a Nyugat követelte, hogy Oroszország vonja ki csapatait Ukrajnából és állítsa le a háborút. Az ENSZ Közgyűlése többször elítélte Oroszországot határozatokban. Az EU nem finanszírozza a háborút, és nincs gazdasági érdeke a folytatásában. Éppen ellenkezőleg: a tagállamok és az Európai Bizottság jelentős költségeket vállaltak Ukrajna gazdasági, humanitárius és katonai támogatásában. Az EU szankciókat vezetett be Oroszország gazdaságának és katonai kapacitásának gyengítésére. Emellett az EU készül Ukrajna háború utáni újjáépítésére is, a „Ukrajna Mechanizmus” keretében.

GEOTAKTIKA:

Lucas Leiroz Strategic Culture lapban megjelent cikkei közül ez korántsem az egyetlen, amely feltűnő hasonlóságot mutat a magyar kormányzat által diktált narratívával. Az orosz Druzsba kőolajvezeték elleni ukrán dróntámadások kapcsán Lucas egyenesen arra buzdítja a magyar kormányt – vagyis nyíltan tolmácsolja a Kreml óhaját –, hogy Magyarország döntsön: meddig hajlandó elviselni az „ukrán terrort”, és lehetőleg lépjen ki a NATO-ból és az EU-ból. Lucas Leiroz pontosan tudja, hogyan kell hatni az érzelmekre: megemlíti az „ukrán elnyomás alatt élő” kárpátaljai magyarokat is, majd kimondja azt, amit a magyar kormány jövőbeni terveiről eddig legfeljebb csak sejteni lehetett:

„Ez egzisztenciális kérdés a magyar nemzet és a Kárpátalján elnyomás alatt élő 150 000 magyar számára. A logikus válasz egy magyar különleges katonai művelet elindítása lenne Ukrajna területén – hasonlóan ahhoz, amit Moszkva a donbászi oroszok védelmében vállalt. A cél egyértelmű lenne: a magyarok felszabadítása és a történelmi igazságosság helyreállítása a régióban.”

és:

„Orbán Viktornak és kormányának nehéz – de elkerülhetetlen – döntést kell meghoznia: a nyugati hatalmak túszaként kell-e eljárnia, vagy vezető szerepet kell vállalnia egy új európai átrendeződésben, olyan nemzetek mellett, amelyek tiszteletben tartják a szuverenitást és a hagyományos értékeket – mint például Oroszország.”

Azt hittem, nem szükséges további magyarázatot fűznöm a fenti idézetekhez, de nézzük meg, mi lehet a Kreml célja – bár nem kell hozzá hontandrási mélységű „szakértelem”, hogy világosan lássuk. A Belarusz felől belengetett támadási lehetőséggel párhuzamosan az oroszok harapófogóba akarják szorítani Ukrajnát – és ehhez Magyarország segítsége is jól jönne.

Érdemes minden utóbbi eseményt ebből a szempontból nézni:

• légitámadás Kárpátalja ellen, feltűnő magyar csend. Kárpátaljai ukrán légvédelem elleni kémkedés.

• A kárpátaljai templom felgyújtásának hamis zászlós akciója.

• Magyarországi ukránellenes uszítás.

• A magyar külügy és a kormány keménykedése a Druzsbát ért dróntámadások miatt. Ma például hír volt, hogy Szijjártó az EU illetékeseihez fordult ezügyben, miközben Orbán Viktor levelet írt Donald Trumpnak.

Túl sok esemény mutat egy irányba: a Strategic Culture cikkei nem csinálnak mást, mint a Kreml–Karmelita koalíciós egyezség részleteit szivárogtatják ki, hangu­latkeltő jelleggel.

INFÓTÉR:

A Lenta.ru az orosz állam által ellenőrzött médiarendszer része, amely rendszeresen a Kreml narratíváit terjeszti. Az elemzett cikk egy klasszikus dezinformációs technikát használ: egy ismeretlen, „nyugatiként” bemutatott forrás idézését, hogy hitelt adjon hamis állításoknak. 2024 novemberében ugyanez az oldal azt írta, hogy az „ukrán nácik ruszofóbiája” teszi lehetetlenné a háború befejezését. 2025 januárjában pedig azt állította, hogy az európai vezetők Ukrajna korrupciójából és bűnözéséből húznak hasznot.