Az RMDSZ megtette a magáét, megköszönhetjük neki Simiont

Aligha van értelmes ember Erdély földjén, aki elfogadható választ tudna adni arra, hogy az RMDSZ miért állt be Crin Antonescu mögé, és miért buzdította a magyar szavazókat egy korrupt, egykori puccsista, a romlott pártrendszer minden jelét magán hordozó politikus megszavazására. Hatalmi, hatalomlogikai szempontból, az erkölcstelenség szempontjából, az RMDSZ lényegi viselkedésének szempontjából persze levonhatóak különböző magyarázatok, amelyek érthetőek is lennének. De nem elfogadhatóak.

A 2025-ös elnökválasztás világosan megmutatta, hogy az RMDSZ önös érdekei teljesen ellentétesek a tulajdonképpeni magyar érdekekkel, és hogy a magyarok érdekei egészen pontosan egyáltalán nem számítanak. Az RMDSZ büszkén mutatta be koalíciós partnereinek, hogy mennyit ér egymilliónyi erdélyi magyar ember szavazata: semmit. Nem kell azokért cserébe semmit adni, ígérni sem, ingyen jön. Cserébe mindössze pozíciókat és fizetést kell adni néhány embernek.

Kommentálta, egyáltalán észrevette valaki, hogy a magyarokat "tisztelő" jelölt románul kért kenyeret Sepsiszentgyörgyön? Köszönjük, elvtárs, hogy idejött, s megnyugtatott minden aggódó románt ebben az országban, hogy a boltos kiszolgálja őket is, ha erre járnak. El akarta egyáltalán valaki olvasni a magyarokat tisztelő, az RMDSZ-logós jelölt programját magyar nyelven? Nem? Kereste-e akkor az RMDSZ által fellogózott, kizárólag román nyelvű változatban, hogy mit (nem) üzen a magyaroknak? A várható eredmények tükrében hülye is lett volna. Én se fizetek azért, ami ingyen van.

A mainstream erdélyi magyar sajtó tegnap, amikor még javában tartott a szavazás (háromnegyed óra volt hátra), már szinte sírva tudósított arról, hogy a koalícióban az RMDSZ-t hibáztatják, amiért a magyarok nem mennek el elégséges számban szavazni. Az üzenet lényegi eleme: legyen hibás a nép, aki nem értette meg önnön vezetőinek zsenialitását. Há’ hogyne! Először is: Hargita és Kovászna megye részvételi adatai egyáltalán nem ezt mutatják. Hargita megyében például 45,36% (november) vs. 41,80% (május) a részvételi arány. Azaz tavaly novemberben, amikor az RMDSZ még önálló jelölttel indult neki a a romániai elnökválasztásnak, alig négy százalékkal volt nagyobb a részvétel. Kovászna: 43,56% volt jelen tavaly novemberben az elnökválasztás első fordulójában, most pedig 38,56%. Ez azt jelenti, hogy nagyjából öt százalékkal volt alacsonyabb a magyar részvétel. A választás sajátosságait tekintve ez nemcsak hogy nem rossz eredmény, hanem az RMDSZ szempontjából kifejezetten értékelhető: saját jelölt nélkül, egy korábban magyarokra támadó politikust sikerült lenyomniuk az erdélyi magyarok torkán. Well done! Gratulálunk Porcsalmi Bálintnak.

Még beszédesebb a következő adat, és világosan kikövetkeztethető volt már a fent említett cikk negyed kilences élesítésekor is, hogy a székelyföldi mozgósításból nem a kormánypártok, hanem a többi párt mozgósítása hiányzik, hiszen az erdélyi magyarokat egyetlen jelölt érte el, de az orrba-szájba. Nézzük a következő táblázatot, amely a cikk szerint a kormánykoalíció által megdicsért Ilfov megyével és az országos átlaggal hasonlítja össze a zömében magyarlakta két megyét, a kormánypárti mozgósítást tekintve:

| | Részvétel % | Antonescu relatív % | Antonescu abszolút % | | -------- | ----------- | ------------------- | -------------------- | | Ilfov | 68,12 | 20,64 | 14,05 | | Hargita | 41,80 | 74,62 | 31,19 | | Kovászna | 38,56 | 61,87 | 23,85 | | Országos | 53,21 | 20,07 | 10,67 |

Vagyis összlakossághoz viszonyítva több mint kétszer annyian szavaztak le a kormánypárti jelöltre Hargita megyében, mint az állítólag megdicsért Ilfovban, és Kovászna is majd 10%-ot vert rá Ilfovra, az országos átlagnak pedig háromszorosát produkálta Hargita megye, Kovászna pedig kétszeresét. Hozzátegyük-e ehhez, hogy Ilfov megyében többen tartózkodnak otthon, mivel Ilfov és Bukarest Európa egyik leggazdagabb régiója vásárlóerő-paritáson, nem kell szegényebb régiókba menniük paradicsomot szedni, értik a hivatalos nyelvet stb.?

A független sajtómunkásnak mérlegelnie kellett volna, hogy ezzel a kósza hírrel kárt okoz-e, még mélyebbre löki-e a magyarokat a nekik ásott kútba, van-e ennek ehhez képest hírértéke, vagy csak érzelemre ható manipuláció az egész, ami az RMDSZ legsikeresebb üzenetével igyekszik hatni, táplálni a félelmet.

Ezt az információt azóta se tette senki helyre, pedig sok a témában jártas szakember sertepertél a cikk írója körül, akiket közpénzből mi tartunk el, és akik ma is nyilatkoztak a nemzetközi sajtónak. Az, hogy a félelem egyáltalán felépülhetett az elit magas szintjein is, ugyancsak mulasztás eredménye: senki nem mutatott rá arra, hogy ha az önkormányzatoknak szánt kormányzati pénzek és a lakosság jóléte úgy általában kormányzati pozícióktól függnének, akkor a székely megyék lennének a legjobban eleresztve anyagilag, mivel az RMDSZ volt messze a leghosszabb ideig kormányon Romániában.

A mostani választással az RMDSZ ismét szintet lépett: eddig „csak” az volt, hogy az RMDSZ biztos szereplő, mert a magyarok beszavazzák a tulipánt. Mostantól pedig az erdélyi magyar szavazat teljes mértékben konvertibilis valutává vált, amivel az RMDSZ – és csakis az RMDSZ – üzletelhet. Százötvenezer Hunorra leadott szavazat tavaly novemberben a két megyében, vs. a mostani 120.000 – nem kis teljesítmény. Minthogy Crin Antonescu eddigi pályafutása alapján bizonyosan magyarellenesebb George Simionnál, lehet mondani, hogy mostanra az RMDSZ képessé vált arra, hogy az erdélyi magyarokat leszavaztassa Simionra, vagy bárkire, aki pillanatnyi kamarillapolitikai érdekeinek megfelel. Nem lehet eléggé kiemelni, hogy ez mennyire tragikus ránk nézve.

Tendenciákat tekintve még szomorúbb a helyzet az erdélyi magyarok közérzete, demokratikus, nyugatos viselkedése szempontjából. A többségi társadalomhoz viszonyítva sokkal magasabbról kerültünk sokkal mélyebbre 35 év RMDSZ-ólomernyő alatt, miközben a többségi társadalom demokratikus viselkedése, eszköztára, egészséges reakcióképessége fejlődött. 1990-ben még a nyugatos jelölt megyénkénti eredménye világosan kirajzolta a magyarok lakhelyét Romániában:

Mostanra viszont egészen más színekkel rajzoljuk ki a lakhelyünket: a székely megyékben a nyugatos jelölt alig érte el a 9%-ot (a valós magyar szavazati arány ennél is kisebb), szemben a 21%-os országos átlaggal, és az 1990-es Iliescunak megfeleltethető jelölt mostanra 70-80%-ot kap tőlünk. Itt tartunk most, rögzítsük.

És nézzünk magunkba.

Beszélnünk kell a szobában megbúvó elefántról

Nem kerülhetjük meg azt a kérdést tehát, hogy meddig akarjuk mi azt, hogy az RMDSZ maradjon az egyeduralkodó a romániai magyar politikai pályán. Ugyanis a jelenlegi szavazás csak egy a sok probléma közül. Az RMDSZ kezében van majdnem az összes erdélyi sajtótermék, még az is, amelyik nincs – ily módon a véleménygyártás monopóliumát élvezi, és ki is használja. A magyarellenes, kisebbségek elleni tömeggyilkosságokat támogató, ukránellenes, oroszpárti Maszol például miként fér meg az erdélyi magyarság első számú érdekével, a megmaradással?

Hogy lehet, hogy Tiszasziget-vezetőtől elkezdve magas egyetemi személyiségig, aki ráadásul korábban az USR-hez állt közel, teljes mértékben természetesnek tartják, hogy az RMDSZ-re kell szavazni, vagy elfogadják a magyarellenes kamarillapolitikájukat?

...

Egy éve történt. Épp mentünk a járdán egy nyugat-európai városban a sürgősségi felé, én középen, balomon egy idősebb elárusítónő tolja a biciklit, jobb felől pedig egy ránézésre bevándorló hátterű fiatal pár és egy kutya. Ők azok, akik körülbelül azonos időben rám találtak a parkban, a bajban, és segítenek eljutni a sürgősségire a cókmókommal együtt. A hölgy fején biciklis sisak, ő az, aki sokat fog késni miattam a munkahelyéről, de tudja, hogy most nekem kell segíteni. Szó szót hoz. A hölgy javasolja, hogy hasonló tevékenységhez ezután viseljek védőfelszerelést. Előkerül az is, hogy őt korábban súlyos fejtrauma érte, mert valamikor egy autóban nem nyílt ki a légzsák. "Gondolom, perelt?" - kérdezi a lány. "Persze, bepereltem őket." "Megkérdezhetem, hogy anyagilag végül mi a mérleg?" "Hát, ha mindent összeszámolunk, körülbelül nulla - de a gyártó (azóta?) tönkrement." A merítés nem statisztikai sokaság, csupán két embernyi. Mégis kirajzolódik, hogy mit tartanak fontosnak, természetesnek és lehetségesnek a helybéli átlagemberek. Nem tudom, hogy már ott a járdán-e, vagy csak órákkal később ugrott be, hogy mekkora a kontraszt az ottani átlagember és az erdélyi magyar maximum között, az ő javukra. Ők biztos nem engednék a fejükre nőni a saját rosszakaróikat. Kolumbán Sándort itthon okkal szereti mindenki, mert öntudatos, mert változtatni akar. A tiszasziget-alapítóról pedig éppen cikkek sora készül. Nálunk tényleg ők az öntudat maximuma. Mérleget vonva, vajon csodálkozhatunk-e a vasárnapi eredményen, kérdem én.

(az országos helyzetet ebben a cikkben értékeltük)