Trump ismét hátba döfi az ukránokat – de miért csinálja?
A sajnálatos módon Amerika elnökének megválasztott Donald Trump arra készül, hogy ismét hátba döfi az ukránokat, méghozzá a kurszki eseményekhez hasonló ívet követ a történet, legalábbis a történetnek az a része, amit eddig ismerhetünk.
Az amerikai elnök tegnap telefonon beszélt Putyin háborús bűnössel, a beszélgetés tényét mind az orosz fél, Szergej Lavrov hangján, mind maga Trump is megerősítette, utóbbi Truth Social profilján tette ezt, mert ilyen világot élünk ma: ha tudni akarod, hogy mikor érhet véget a háború a szomszédban, akkor az Óperencián túli elnök közösségi médiás fiókjait kell figyelned. Visszakérdezésre, részletek tisztázására nincs mód, de lassan igény sem. Nos, Trump itt jelentette be a beszélgetést, amelynek legérdekesebb része az volt, hogy Putyin közölte amerikai kollégájával – és remélhetőleg leendő cellatársával –, hogy az oroszoknak muszáj válaszolniuk az ukránok által végrehajtott dróncsapásokkal kivitelezett támadásra. És, mit ad Isten, Trump megértő félként viszonyult ehhez az orosz sóhajhoz, mert nagy szellemek, ha összejönnek, akkor csak úgy halnak az emberek egy másik országban.
Hogy Trump mennyire lehetett megértő, azt egyrészt az említett közösségi médiás posztjából már érezhetjük, de ennél is világosabb bizonyítékot nyújt nekünk a *Wall Street Journal* oknyomozó riportja, amely kiderítette: a Trump-adminisztráció úgy döntött, hogy egy Ukrajnának szánt kulcsfontosságú drónelhárító technológiát inkább az amerikai haderőhöz irányítja át, ami egyértelműen a Pentagon Kijev melletti elköteleződésének gyengülését tükrözi. A Pentagon ugyanis a múlt héten arról értesítette az amerikai Kongresszust, hogy azokat a speciális gyújtószerkezeteket, amelyeket eredetileg az orosz drónok lelövésére használt ukrán rakétákhoz szántak, mostantól az amerikai légierő közel-keleti egységei kapják meg. A WSJ szerint a végső döntés azt követően született meg, hogy Trump elnök szerdán kijelentette: Vlagyimir Putyin orosz elnök egy telefonhívásban azt mondta neki, hogy Moszkva kénytelen lesz határozottan válaszolni a közelmúltbeli ukrán támadásokra – ezzel csökkentve a 2022 elején kezdődött háború befejezésének esélyét.
Milyen katonai eszközökről is van szó?
A múlt hónapban Hegseth egy belső feljegyzésben utasítást adott a Pentagon Gyorsbeszerzési Csoportjának, amely a parancsnokok fegyverzeti igényeinek kielégítéséért felel, hogy szállítsák át a gyújtószerkezeteket az amerikai légierőnek – jóllehet ezeket eredetileg Ukrajnának vásárolták. A Pentagon a Szenátus Katonai Szolgálatok Bizottságának egy eddig nyilvánosságra nem hozott üzenetben azt írta, hogy az amerikai haderő részéről e gyújtószerkezetek iránti igény „a védelmi miniszter által azonosított sürgős problémát” jelent. A gyújtószerkezeteket a Precíziós Megsemmisítő Fegyverrendszerhez tervezték, és az USA már évek óta biztosítja ezt a technológiát Ukrajnának, ahol azt föld-levegő rakétarendszerekben használták az orosz drónok ellen, a Pentagon pedig többször méltatta a rendszer hatékonyságát. A kulcsfontosságú komponens az „érzékelő gyújtószerkezet”, amely a robbanótöltetet akkor hozza működésbe, amikor a rakéta egy drón közelébe ér. Az amerikai légierő átalakította a rakétákat úgy, hogy azokat az F–16-os és F–15E vadászgépek is képesek legyenek a drónok ellen bevetni. A rendszer olcsóbb, mint a hagyományos Sidewinder vagy AMRAAM rakéták.
Az oroszok is érzik a lehetőséget
Putyin persze arra használta az ukrán dróncsapást, hogy ismét hárítson a béketárgyalások vagy a tűzszünet kérdésében, de ebben újdonság nincs. A Kreml nem akar békét, mert alapvető létformája a háború, vér nélkül elhal, mint a vámpír egy olcsó Drakula-filmben. Hogy mennyire komolyan vehető (semennyire) a Kreml, azt jól mutatja magának Putyinnak a nyilatkozata, aki rezzenéstelen arccal terroristázta le az ukránokat a dróntámadás miatt, nagyvonalúan átugorva azt az apróságot, hogy jelenleg mégiscsak Moszkva az, amely egy másik ország, jelesül Ukrajna gyerekkórházait bombázza. De Putyin ilyen, tudjuk, Oroszhonban az ukránok nácik, a magyaroknál egyelőre a banki csalóknál magasabb státuszba még nem jutottak, ami késik, nem múlik. Figyelemre méltó azonban a Kreml mai nyilatkozata: az orosz hadsereg fogja eldönteni, „mikor és hogyan” válaszol az Ukrajna által vasárnap több orosz repülőtér ellen végrehajtott dróntámadásokra. Ezt ma, azaz csütörtökön közölte Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője. „A válasz akkor és úgy érkezik, ahogyan katonai vezetésünk azt megfelelőnek látja” – tette hozzá Peszkov.
Azt hiszem, mindenkinek minden világos lehet ezek után: Moszkva megvárja, amíg Trump elpakoltatja Ukrajnából a drónvédelem elleni eszközöket, majd utána megindítja támadását. Nem ez lenne az első árulása az amerikai elnöknek, aki érdekes módon pont akkor állította le a hírszerzési információk megosztását az ukrán féllel, amikor Moszkva megindította támadását Kurszk visszafoglalására. A mostani eset pedig annyira kísértetiesen hasonlít a kurszkira, hogy önkéntelenül is a nagy amerikai okosmondás jut eszünkbe: amikor valami úgy jár, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, az nagy valószínűséggel kacsa. Amikor Trump úgy beszél, mint Putyin, úgy viselkedik, mint Putyin, annyira erkölcstelen, mint Putyin, akkor az nagy valószínűséggel szintén Putyin. Ha az óvodásokat nem sikerült eddig átoperáltatniuk az LMBTQ-aktivistáknak, a kanok klónozásának közös szovjet–amerikai kísérlete jól sikerült.
Persze adódik a kérdés: mi köti össze a két diktátort?
Nos, maguk a diktátorságuk: Trump ráadásul kissé frusztrált is lehet orosz kollégájával szemben, őt még akadályozhatják olyan apróságok, mint a Kongresszus, a bíróság, az ügyészség és a törvények, így irigykedve néz Putyinra, akinek ilyen apróságokkal nem kell törődnie. Ezért aztán igyekszik ő is saját világrendet építeni, ez manapság olyan hóbort, amit mi, magyarok jól ismerhetünk egy bizonyos Viktor Orbán révén. Trump nem véletlenül támogat olyan jelölteket, mint Simion Romániában, vagy a lengyel Nawrocki, aki szűk többséggel ugyan, de meg is nyerte a lengyel elnökválasztást, ezzel pedig Kelet-Európa újrademokratizálódásának folyamatát rendesen megakasztotta. Arra számít, hogy ezek a demokráciát még csak épp tanuló kelet-európai államok erős kezű vezető alá kerülnek, az erős kezű vezetőkkel pedig majd ő megegyezik, és nem kell mindenféle nyomorult nemzetközi szerződésekkel törődnie. Elég egy pacsi Simionnal, és máris lehet aranybányát nyitni az Erdélyi-szigethegységben. Ahogy azt az ukránok példája mutatja, Trumpban annyira sem érdemes bízni, mint Putyinban: az amerikai elnök ugyanis nagy csinnadrattával kikényszerítette Kijevtől az ukrán ásványkincsek feletti amerikai ellenőrzést, a szorult, kiszolgáltatott helyzetben levő ukránok pedig végül aláírták abban a reményben, hogy legalább a katonai támogatás megmarad. Hát, erősen úgy néz ki, hogy nem így lett.