Putyin előretolt helyőrsége: így vitte túlzásba a hazudozást a magyar kormány

Tegye fel a kezét, aki meglepődött azon, hogy Viktor Viktorovics, a háborúpárti magyar kormányfő hazudott. És ebben követte őt a teljes kormányapparátus, szóvivőstől, külügyminiszterestől, sajtóorgánumostól, mindenestől.

Nem volt senki az egész kormányban, aki legalább visszafogottan fogalmazott volna, hogy később még ki lehessen jönni ebből, amikor eljön a bukás pillanata – azt ugyanis alig hiszem, hogy a kisebb fociszurkolói társaságot úgy létszámban, mint stílusban és felkészületlenségben kitevő Amerikába utazó delegáció tagjai közül senki se tudta volna, hogy a szankciómentesség egy évre szól, vagy legalább ne tudták volna, hogy nem tudják, mennyi időre szól, mert komoly biztosítékot nem kaptak.

És mégis: Orbán és Szijjártó már a repülőúton hazafelé, aztán meg mindennap és minden platformon fakenewsmédiázta a Telexet és minden más olyan médiumot, amely nem átallott a nemzetközi sajtó legtekintélyesebb hírforrásainak beszámolói alapján, a Fehér Házra hivatkozva arról írni, hogy a szankciómentesség nem korlátlan időre, hanem konkrétan egy évre szól.

És akkor jött Rubio, az amerikai külügyminiszter, és elmondta, hogy igen, egy évre szól.

Jellemző, hogy Orbán sejtette: a hazugsága nem fog kitartani túl sokáig, ezért az ATV-s interjúban inkább afelé tolta a narratívát, hogy amíg ő a miniszterelnök Magyarországon, és Donald Trump az elnök Amerikában, addig ez a szankciómentesség élni fog.

Hát, lehet, hogy Rubio is így tudja, valamint azt is tudja még ehhez, hogy Trump jövőre lemond vagy valami ilyesmi, de ezt azért kötve hiszem. Inkább arról van szó, hogy Orbánék szokásukhoz híven túltolták a biciklit és hazudtak egy orbitálisat, gondolván, hogy Trump olyan jó barát, hogy majd nem buktatja le őket.

Rubióval viszont nem számoltak – de azt is szögezzük le: ebben a kérdésben aligha nyilatkozott volna Rubio úgy, ahogy, ha azt előtte nem beszéli meg Trumppal. Ráadásul úgy, hogy a korlátlan időre szóló szankciómentességről hadováló Orbán híre azért eljutott a Fehér Házba, ha másért nem, mert kismillió sajtóorgánum érdeklődött az ügyben – még az UGAR infó is. (Nem kaptunk választ!)

Számtalanszor írtuk már az UGAR infón – és még fogjuk –, hogy a háborúpárti Viktor Viktorovics Orbán kormányfő Moszkva hű szövetségese, az orosz érdekek előmozdítója, Putyin segítő jobbkeze az EU-n, a NATO-n és úgy általában a nyugati civilizáción belül. Az ő irányítása alatt álló Magyarország lett a Kreml előretolt helyőrsége.

Hogy mennyire az, azt jól mutatja egy másik történet:

Amerika nem titkolja, sőt nagy hangon mondja, hogy Európának többet kell tennie azért, hogy leváljon az orosz energiahordozókról, és ne finanszírozza tovább az orosz háborús gépezetet. Sok mindenben nem értenek egyet Trumppal, de ebben a kérdésben pont igen. Azt is szögezzük le, hogy a Rosznyeft és a Lukoil orosz vállalatokra kivetett szankciókkal Washington tényleg erős gyomrost vitt be Moszkvának – olyat, amit Biden nem mert megtenni –, és ennek a lépésnek a hiánya emberek életében mérhető.

Na már most, egy ilyen amerikai közhangulatban Orbánnak első dolga volt, hogy beperelte az Európai Uniót amiatt, hogy el akar válni az orosz földgázról.

Igen, jól értetted.

Keményen keresztbe tesz az amerikai érdekeknek, és még keményebben besegít Putyinnak.

Mert mi jön most? Pont ugyanaz, mint az Európai Békealappal: Orbánék vétóztak, majd be is perelték az Európai Bizottságot, amiért szerintük nem legitim módon alapította meg az Európai Békealapot. Természetesen ebből egy szó sem igaz, de a per végeredményét meg kell várni, mert ilyen a nyugati civilizáció – és ezt használják ki ellenünk. Az Európai Békealapból járó pénzt a lengyelek még nem kapták meg, így nem tudnak szállítani Ukrajnának, Amerika szintén befékezte a fegyverszállításokat, Kijev gyakorlatilag nyár óta nem látott komolyabb szállítmányt, így aztán senki ne csodálkozzon Pokrovszkon, az orosz terrorbombázásokon, a zaporizzsjai előrenyomuláson stb.

Most pedig az orosz földgázról való leválás rendeletét támadta meg a magyar kormány, amivel persze ismét csak el lehet húzni az időt – az időhúzás pedig egyetlen embernek kedvez az egész földgolyón: úgy hívják, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, aki épp nemzetközi körözés alatt áll bizonyos háborús bűnök elkövetése miatt.

A történethez nem szorosan, de mégis kapcsolódik az ukrajnai korrupciós ügy: mint ismert, az energiaügyi és az igazságügyi miniszterek is érintettek, mintegy 100 millió dolláros korrupciós ügyről van szó. Erről beszél most egész Ukrajna, erről beszél egész Európa. Magyarországon pedig a komplett kormánysajtó erről beszél – mert ha egyszer Ukrajnába bele lehet rúgni, akkor ők bele is rúgnak: ha nem lehetne, akkor is…

Csakhogy, ahogy Podoljak szellemesen kifejtette: a korrupciós ügy nyilvánosságra kerülése nem Ukrajna gyengeségét, hanem annak erejét mutatja. És tényleg: mutassanak már ezek az orbánisták egy olyan országot, ahol a háború negyedik évében a függetlenül működő korrupcióellenes ügyészség leleplez és lebuktat egy korrupt minisztert, és az egészet a nyilvánosság előtt ismertetik…

Ukrajna erős – és hogy mennyire az, pont most derült ki. Annyira erős, hogy a háborús viszonyok ellenére is vállalja a korrupció elleni harcot – az ellen a korrupció ellen, amit maguk az oroszok hagytak hátra örökségül, ahogy azt tették egész Kelet-Európában, és ahogy azt olyan ügyesen építették fel Magyarországon és az összes általuk megszállt országban. Ahogy azt a Magyar Nemzeti Bank kormányzati támogatással elkövetett kirablása, és a felelősök elengedése oly' nyilvánvalóan bizonyítja.