A kötcsei beszéd valódi üzenete: jön a HUXIT, ki fogunk lépni az Unióból

A komplett magyar sajtó napok óta Orbán Viktor kötcsei beszédén rugózik. Elemzők tucatjai, ha nem épp százai szólalnak meg, emelnek ki egy-egy mondatot, vagy azon elmélkednek, mekkora jelentősége van Magyar Péter, a Tisza elnöke által a piknik idejére Kötcsére szervezett tüntetésnek. Mások azt fejtegetik, milyen következtetéseket lehet levonni abból, hogy a hagyományokkal ellentétben idén élő adásban közvetítették a sajtóorgánumok a kötcsei pikniket. Nos, érzésem szerint ezek mind-mind a bulváros megfejtések közé tartoznak: a lényeghez semmit nem adnak hozzá. Közben ezek az „elemzések” akkora zajt keltenek, hogy elfedik a valódi tétet – márpedig legalább egy nagyon súlyos (kilépünk az Unióból) és több komoly kijelentés is elhangzott a miniszterelnök szájából. Ráadásul olyan beismeréseket is megengedett magának – nyilván tudattalanul –, amelyek a Fidesz-gépezet múltjáról is elárulnak ezt-azt.

Menjünk sorjában: Orbán Viktor kötcsei beszédének első része olyan, mint egy pszichoszomatikus betegségtől szenvedő, nárcisztikus páciens magyarázkodása. Azé az emberé, aki tudja, hogy valamiben bűnös, rosszban sántikált régebben, talán most is, de ezt inkább projekcióval oldja meg, bűneit másra, jelen esetben a Tiszára vetíti.

„Nyilvánossá tettük, valljuk be, leginkább az ellenfeleink miatt tettük nyilvánossá.”

Itt következik egy okfejtés arról, hogy Tarr Zoltán, a Tisza alelnöke olyasmit mondott: választások előtt erről meg arról nem beszélünk, mert utána majd mindent lehet. Nem részletezem, mindenki ismeri az utóbbi hetek fideszes médiaterrorjának főbb sulykolásait. A gond ezzel csak az, hogy a miniszterelnök ezek szerint nyíltan beismerte: a korábbi években a kötcsei piknik mindig is a titkos találkozók, a nem nyíltan kimondott gondolatok helyszíne volt. Nyilván ezt nem „gyengeségből” változtatták meg idén, hanem mert a nyíltság lenne a válasz a Tisza titkolózására – mondja a Főni. Azt se feledjük el, hogy jelen esetben a miniszterelnök egy kamuhír továbbterjesztésébe, egy totálisan fake hír legalizálásába ment bele. Nem először: láttuk ezt a kárpátaljai magyar templom felgyújtásakor is, amikor ellenőrizetlenül vett át, majd terjesztett uszításra alkalmas álhíreket. A portfóliójába a videóhamisítás is simán belefér.

Foci, házassági évforduló

A bunkó macsó is előjött a ropogóra sült arc mögül: egy nappal korábban lett volna házassági évfordulójuk, de a Főninek fontosabb volt a dublini válogatott meccsen való jelenlét. Ahogy ő fogalmazott: „nemzeti kötelességemnek tettem eleget”. Itt azért időznék el egy kicsit, mert ebben a mondatban benne van minden, amit egy pszichésen megbomlott elme produkálni tud: a saját szórakozását munkaköri kötelességnek állítja be, akár a családi béke rovására is, mindezt pedig olyan egyszerűséggel vallja be ország-világ előtt, mint aki nem érzi, hogy ez mélységesen szégyellnivaló. Az, hogy feleségét magára hagyja házassági évfordulójukon egy focimeccs kedvéért, majd ezzel macsóskodó összekacsintással eldicsekszik, nagyon jól mutatja: ez az elme már képtelen különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz között.

Totális orosz kampány

Idéznék egy részletet:

„Lesz-e orosz katonai győzelem? – kérdeztük tavaly. Lett. Kérdeztük tavaly: felosztják-e Ukrajnát? Igen. Tovább erősödik-e a BRICS nevű országcsoport? Ha látták a pekingi találkozót, akkor ismerik a választ: igen. És sikerül-e megoldani az unió alapdilemmáját, amit az euró testesít meg? Nem.”

Orbán Viktor nem először mondja ki, hogy Oroszország győzött a háborúban. Ukrajna felosztásáról szóló víziója pedig nem a valósággal, hanem az orosz propagandagépezet által naponta milliók arcába tolt narratívával mutat rokonságot. Arról már többször írtunk, hogy Orbán aktív intézkedésekkel támogatja az oroszok hibrid háborúját Európa ellen. Most ennek újabb példáját láthattuk: Ukrajna felosztásáról szóló szavait természetesen az ukrán sajtó is felkapta, másnap minden címlapon ez a szöveg szerepelt, minden ukrán híradóban beolvasták. Magyar miniszterelnökként ilyet kimondani három esetben lehetséges:

1. annyira megbomlott az elméje, hogy nem tud vagy nem akar foglalkozni szavainak súlyával;

2. szándékosan hergeli Ukrajnát ellenünk, hogy casus bellit találjon ki tudja mire;

3. vagy a kettő keveréke.

Részlet:

„Az első lépés már megtörtént, mert a nyugatiak elfogadták, hogy létezik orosz zóna. Csak az a vita, hogy a Krímen túl ez két megye, négy megye, öt megye vagy hat megye, de arról már nincs szó, hogy az ne létezne. Egy orosz zóna már létrejött, ez Ukrajna körülbelül 20 százalékát tartalmazza. Ez már a múlt, erről már nem is nagyon van vita. Amiről vita van, hogy az orosz zóna határától hány kilométerre jöjjön létre egy demilitarizált zóna: 40 kilométer, 50, 100, 200? Nem tudjuk, ez most zajlik. Ez lesz a második zóna. Ukrajna felosztásának eredménye egy orosz zóna, egy demilitarizált zóna és végül majd egy nyugati zóna, aminek a körvonalairól és állapotairól most még nem tudunk semmi biztosat mondani, de láthatjuk, hogy Ukrajna három zónából álló területté alakul át.”

Ehhez hozzáfűznöm már semmit sem kell: ez maga a nettó hazugság, a dolgok teljes félremagyarázása és az orosz bűnök mentegetése.

Az európai gazdasági modell, amely magát jóléti államnak nevezi, valójában egy segélyalapú gazdaság. Mi erről 2010-ben leváltunk, és egy másik modellt építettünk föl, amit munkaalapú gazdaságnak vagy munkaállamnak lehet nevezni. Látszólag nincs különbség a magyar és a nyugat-európai gazdaság között, de ha a mélyszerkezetet nézem, alapvető eltérések vannak. Mintha két külön világban lennénk. (...) Ha rákötjük a kocsinkat az Európai Unió – szerintem szakadék felé tartó – vonatára, az azt fogja jelenteni – a Tisza és a DK is ezt mondja –, hogy visszaállítják a segélyalapú gazdaságot. Brüsszel gazdasági követeléseit el kell fogadni, be kell lépni az eurózónába, a magyar állami szuverenitás kampó. Fel kell adni a rezsicsökkentést, át kell szabni a tizenharmadik havi nyugdíjat, be kell vezetni a többkulcsos adót, ahogyan azt ott követelik. Az orosz energiáról le kell jönni, a rezsicsökkentésnek vége, a családtámogatásokat pedig át kell alakítani abból, ami most van, egy alanyi jogú támogatási rendszerbe. El kell fogadni Brüsszel háborús követeléseit, pénzt kell adni Ukrajnának, katonákat kell küldeni Ukrajnába, és be kell engedni Ukrajnát az Európai Unióba. Ha ezt az ösvényt választjuk, abból ez következik. El kell fogadni Brüsszel zöldpolitikáját is – ezzel szemben állunk –, el kell fogadni a migránsok szétosztásáról szóló migrációs paktumot, és el kell fogadni az uniós gazdaságpolitikát is. Ez azt jelentené, summa summárum: közös háború, közös adósság, közös gazdaságpolitika, közös pénz. Ez az egyik ajánlat. Lehet választani.

Itt van a kutya elásva: a kiemelt részletben, akárcsak a teljes kötcsei beszédben, visszatérő elem az Európai Unió kárhoztatása és önmagunk dicsőítése. A lényeg azonban itt keresendő:

„Ha rákötjük a kocsinkat az Európai Unió – szerintem szakadék felé tartó – vonatára...”

Habár nincs nyíltan kimondva, egyértelműen arra utal a Főni, hogy Magyarországnak ki kell lépnie az Európai Unióból – hacsak az Unió meg nem változik, és nem úgy változik meg, ahogy azt a miniszterelnök elképzeli. Nos, mivel az utóbbira elég kevés esély van, adódik a logikus következtetés: mivel a zseniális Orbán Viktor tanácsaira nem hallgattak, ezért a szakadék felé száguldó Unióból Magyarország kilép.

Külön kitérni arra, hogy Orbán miként képzeli el az Unió „megreformálását”, nem is érdemes. Reform nélkül szerinte széthullik, majd olyan körkörös Európát javasol megoldásként, amelytől már a rajtnál szétesne az Unió. Javaslatai között szerepel az Unió–Moszkva tárgyalások megindítása is, amivel immár nemcsak az orosz energetikai szektor előtt nyitná tágra a kapukat a Főni, hanem annak hadserege előtt is. Totális elmebaj – de van benne rendszer. Tény, hogy Orbán szövegeiben vannak apró igazságelemek, logikusnak tűnő összeillesztések, de maga az egész egy nagy fake, egy nagy kamu. Tipikusan orosz módi: kicsi vagy megoldható problémák hatalmasra felfújása, majd az így kiváltott pánik során új, az oroszoknak kedvező ötletek előadása és népszerűsítése.

Orbán Viktor ezt a beszédét elmondhatta volna Moszkvában is. A végén elhangzó fenyegetés is beleillene egy Kremlben zajló oligarcha-találkozó forgatókönyvébe. Csakhogy ez itt még egyelőre Magyarország.

Az a Magyarország, amely 2026-ban immár nemcsak új parlamentet választ magának, hanem arról is dönt: marad-e az Unió tagja, vagy a zsákutcás ázsiai barbár rendszerek kebelére tér – csak hogy eleget tegyen Orbán atyuska ideáinak.