Lavrov náci-hangulatú interjút adott a Magyar(talan) Nemzetnek

Szintet lépett a magyar kormányzati propagandagépezet, írhatnánk, ha lenne még értelme bármiféle méricskélésnek, ami a magyar történelem legocsmányabb sajtóját, és a magyar történelem leginkább szubverzív árulóját, Orbán Viktort és az ő rezsimjét illeti. Mégis, az önmagát fejlécében következetesen Magyarnak hazudó Nemzet című Orbán-kotta ma rendesen színt vitt saját monoton hangulatába – interjút közöl Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel és háborús bűnössel. Méghozzá milyen interjút?

Lavrov semmiféle kellemetlen kérdéssel nem szembesül, keresztkérdésekről ne is álmodjon az olvasó. Én a háború kitörése óta sok oroszországi cenzúrázott sajtót olvastam, ezekben sok interjút böngésztem át, de azt hiszem, ez a színvonal simán beleillik a szibériai tájba – olyan, mint az „egy óra Putyinnal” betelefonálós műsor, aminél viccesebbet aligha lehet manapság a globális politikában tapasztalni, esetleg Kim Dzsong Un gyárlátogatásai bírnak ekkora humorértékkel, de ez most nem ide tartozik.

A Lavrov-interjúnak azonban van egy másik olvasata is: az ellenzéki és kormánypénzekkel nagyon nem támogatott Válasz Online portál korábban közölt egy interjút Zelenszkij ukrán elnökkel. A magyar kormányzat ezen kiakadt, mert milyen dolog meginterjúvolni egy megtámadott ország elnökét – helyette, gondolom, Lázár Janó MÁV-delíriumairól kellett volna öles cikkeket posztolniuk. A Válasz Online aztán meg is kapta a magáét a Szuverenitásvédelmi Hivataltól, mi több, egyes jól értesült források szerint (pl. Panyi Szabolcs) Vörös Szabolcs, a Zelenszkij-interjú készítője a Parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén már úgy szerepelt, mint az ukránok által beszervezett ügynök.

A másik ideillő és mérlegelendő szempont, hogy sajtószakmailag mégiscsak nagy szó, hogy egy magyarországi újság interjút tudott készíteni Zelenszkijjel – elvégre van elég dolga az ukrán elnöknek, ráadásul ez a nemzetközi figyelmet is felkeltette. A kormányzati média pedig hirtelen megérezte saját súlytalanságát, és ez nem a Kapu Tibori magasságokba emelte őt. Így aztán előszedték a Roszatomtól kölcsönkért kapcsolati tőkéjüket, és összehoztak valahogy egy interjút Lavrovval.

De micsoda interjút, mondom megint!

A hazugság, a dezinformáció és a pszichológiai hadviselés eklatáns példája – úgyhogy pontokba szedve meg is írtam, hogy hol és mit hazudnak.

1. „Oroszország a békére törekszik”

Oroszország nem törekszik békére, és soha nem is törekedett ilyesmire! Oroszország Ukrajna teljes destabilizálására és területi feldarabolására törekszik, a 2022-es invázió kifejezetten a katonai agresszióra épült, amit Lavrov a „különleges hadművelet” mindannyiunk által ismert eufemizmusával takar el. Oroszország megszegte a Budapesti Memorandumot (1994), amelyben garantálta Ukrajna területi integritását, Moszkva rendszeresen támadta a civileket, energetikai infrastruktúrát, és tömegesen deportált ukrán gyerekeket – a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűnök miatt adott ki elfogatóparancsot Putyin ellen.

2. „A NATO-bővítés fenyegetés Oroszországra”

A NATO egy védelmi szövetség, amelybe a tagállamok önként lépnek be – Oroszország soha nem volt katonailag fenyegetve, sem fizikai értelemben, sem verbálisan. A NATO nem támadott meg egyetlen orosz területet sem, mi több, a grúz-orosz és az ukrán-orosz konfliktusokból rendre kihúzta magát, Ukrajna csatlakozását napirendre sem vették – sem most, sem korábban. A kelet-európai országok (pl. Lengyelország, balti államok, Románia) a Lavrov-félék miatt kérték felvételüket a NATO-ba.

3. „Az ukrán állam üldözi az oroszokat”

Lavrov teljesen felnagyítja és manipulálja a nyelvtörvényeket és kulturális vitákat, úgy állítva be, mintha Ukrajna faji alapú tisztogatást végezne. Ukrajna nyelvpolitikája persze messze van az európai normáktól – ezt mi, magyarok is tapasztalhatjuk –, Lavrov, az orosz manipulációs kísérletek ősi ösztöneitől mozgatva, rá is játszik erre, rögtön orosz-magyar együttműködést ajánlva. De azt is látnunk kell, hogy az ukrajnai nyelvtörvény kapcsán keveredik egy szomorú történelmi tapasztalat, ami az ukránokat saját nyelvük védelmére készteti, az orosz támadás miatt fellobbanó ukrán nacionalizmussal – ami viszont minket, magyarokat nem biztos, hogy kellemesen érint. A Magyar Nemzet újságírója azonban nem helyezi kontextusba a kérdést, ahogy nagylelkűen elsiklik afölött is, hogy az ukrán–magyar viszony 2014-ig nagyjából jónak volt mondható. Sőt, ha eszünkbe jut, hogy a kommunizmus utáni első húsz-huszonöt évet olyan magyarellenes állami szereplők kíséretében töltötte a határon túli magyarság, mint Iliescu, Milošević vagy Mečiar, majd Fico, akkor kifejezetten békésnek is leírhatjuk ezt a viszonyt – amely azok után romlott el, hogy Orbán Viktor már 2014-ben nyíltan az oroszok mellé állt, Putyin pedig a budapesti Parlamentben nyögte be a nagyvilág szemébe, hogy Kelet-Ukrajnában, a Donbaszban nincsenek is orosz katonák – a kicsi zöldemberek csak véletlenül felfegyverzett kisgazdák, ugye

Az „oroszellenes népirtás” narratívát sem a független ENSZ-bizottságok, sem az EBESZ nem támasztotta alá – de egy 2016-os moszkvai katonai jelentés is tagadja - az odesszai események (2014) pedig tragikusak ugyan, de nem szervezett és országos oroszellenes pogrom eredményei voltak, hanem zavargások során kialakult tűzvész, amelynek körülményeit azóta is vizsgálják. Oroszország ezt propagandaeszközként használja, miközben a kivizsgálás pont azért nem zárulhatott le időben, mert az ügyben minden jel szerint FSZB-s ügynökök is érintettek, akik azóta – illetve rögtön az események után – Oroszországba távoztak.

4. „A Krím és a megszállt területek lakói önként szavaztak”

A népszavazásokat orosz katonai megszállás alatt rendezték, teljesen illegitim körülmények között, fegyveres felügyelet alatt, független nemzetközi megfigyelők nélkül. Ezeken a „népszavazásokon” az orosz állam olyan, általa minden időben és minden körülmény között alkalmazott eszközöket vetett be, mint a választási csalás, kényszerítés és lakossági deportálás.

5. „Az ukrán hadsereg nácikat alkalmaz” – a 'denacifikáció' mítosza

Oroszország rendszerszinten rágalmazza Ukrajnát „náci államként”, holott Ukrajnának zsidó származású elnöke van (Volodimir Zelenszkij). A szélsőjobboldali csoportok marginális szerepet játszanak az ukrán politikában – nem úgy, mint a Kreml által futtatott, szentpétervári székhelyű Wagner, amelyik Szíriától Afrikán át az ukrajnai hadszíntéren mindenhol jelen volt az utóbbi húsz évben. Vezetőik, alapítóik echte neonácik, soraikban több olyan bűnöző is szolgál, akik nem szégyellik magukra varratni a Harmadik Birodalom emblémáit. De hát Lavrovnál a mi nácink a jó náci, az ukrán nem létező náci pedig rossz náci. Szögezzük le, mert még sokszor fogunk találkozni ezzel a náciváddal: az új kifejezés az „eurófasiszmus”, illetve „euronácizmus” lesz!

A Wagner egyébként nyakig benne volt a 2015-ös Európába irányuló migráció feltüzelésében – egyrészt az orosz hadsereg Szíriában elkövetett háborús bűnei révén, másrészt a Wagner közép-afrikai jelenléte révén. Akkor a magyar szavazók milliói hitték el, hogy Orbán Viktor az, aki megvédi Magyarországot és Európát a muzulmán veszedelemtől – mára már tudjuk, hogy Oroszország a hibrid fegyverarzenáljának részeként tekint a migrációra, amit Lengyelország ellen is bevetett már.

Miközben Orbán Viktor, tanulva vérszomjas mesterétől, Robert Fico ismételt megválasztását segítette azzal, hogy átengedte Magyarországon a migránsokat Szlovákia felé a szlovák választási kampány idején – és, csak hogy biztosra menjen, embercsempészek tucatjait engedte ki a börtönből.

6. „Gyermekeket nem raboltak el, csak 'átmenetileg eltűntek’”

Lavrov azzal mentegeti a gyerekrablásokat, hogy „elvesztették szüleikkel”. A gyermekek elhurcolását és „oroszosítását” dokumentálta az ENSZ, az ICC, az Amnesty és több független vizsgálat – vagy épp az ukrán ombudsman, és azon ukrán szülők ezrei, akik mai napig kétségbeesetten keresik gyermekeiket. Oroszország örökbefogadási folyamatokat indított megszállt területekről elhurcolt ukrán gyerekek esetében, amit a nemzetközi jog háborús bűnnek minősít. Az, hogy az MNO újságírója mindezt szó és visszakérdezés nélkül hagyja, már nem csak cinkos némaság, hanem egyenesen bűnrészesség. A kormányzat szócsövéről tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy miután pedofilok megkegyelmezésében élen járó politikusokat mosdatott, immár odáig is eljutott, hogy az orosz hadsereg államilag támogatott gyerekrablásait is támogatja.

7. „Oroszország nem akarja megszállni Európát”

Lavrov azt állítja, Oroszországot „rágalmazzák”, pedig Moszkva évek óta hibrid hadviselést folytat Európa ellen: beavatkozott európai választásokba (pl. Brexit, francia elnökválasztás, romániai elnökválasztás), kiberhadműveleteket indított (pl. SolarWinds, Bundestag-hack), gyilkosságokat követett el nyugati városokban (pl. Berlin, London). A „megszállás” nem feltétlenül katonai inváziót jelent (bár ennek kísérlete kétségkívül bekövetkezik a közeljövőben), de az információs, energetikai és politikai destabilizációs eszközök használata már zajlik.

Különben is, emlékezzünk csak vissza a 2022 februárjában Moszkvában tartott nemzetközi sajtótájékoztatóra, ahol Lavrov egyszerűen szembe röhögte azt a brit újságírót, aki megkérdezte: megtámadja-e Oroszország Ukrajnát? A szembe röhögéssel vegyített tagadást követően – amit Lavrov gyakorlatilag egész 2022 januárjában és februárjában folytatott – alig két héttel később már orosz tankok tartottak Kijev irányába. Szóval, ha valaki elhiszi Lavrovnak, hogy nem támadja meg Európát, akkor annak biztos nem ezen a bolygón van a helye.

8. „Magyarország és Oroszország pragmatikus együttműködése”

Lavrov nyíltan megdicséri a magyar kormányt az EU- és NATO-politikával szembeni „függetlenségéért”, ami az orosz külpolitika egyik fő éket verő stratégiája. Itt jegyezzük meg azt is: nem véletlen az interjú megjelenésének időpontja sem. Ahogy arról az UGAR Infó korábban már több alkalommal is cikkezett, Oroszország hiába alakított ki hatalmas katonai fölényt Kelet-Ukrajnában, nem úgy mennek a harcok, ahogy azt Putyin szeretné. Mivel az orosz gazdaság is egyre nagyobb bajba kerül, Moszkvának valószínűleg az idei nyár, koraősz maradt, mint időablak, hogy katonai céljaiból minél többet megvalósítson. Ehhez pedig elengedhetetlen Ukrajna nemzetközi támogatásának aláásása.

Mivel Trumpon keresztül Amerikát már kipipálhatja Lavrov és az ő főnöke, Putyin, így marad Európa megosztása, az európai támogatás lefaragása – mert a britek, franciák, németek, svédek, dánok stb. egyelőre nem akarnak bedőlni annak a trükknek, aminek Trump bedőlt. Vagy csak az is lehet, hogy őket nem tudja zsarolni semmi személyessel a Kreml.

Budapest ebben a harcban pedig kulcsszerepet visz – uniós és NATO-tagsága révén sok helyen tudja blokkolni az ukránoknak nyújtott mindenféle segítséget, ebben az sem zavarja őket, ha már a Kapu Tibori magasságokból is jól látható módon vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar külpolitika egyetlen célja Oroszország segítése.

Alig pár éve még maga a magyar kormány is azon az állásponton volt, hogy Ukrajnát fel kell venni az EU-ba – ma már ennek legnagyobb kerékkötői. A vétón keresztüli blokkoláson túl ott van még az orosz szemmel talán nem túl jelentős, de hálára mégis érdemes tény, hogy a magyar katonai hírszerzés Ukrajna ellen kémkedik, és az így nyert adatokat megosztja Moszkvával. Budapest élen jár a pszichológiai hadviselés európai kiterjesztésében – lásd a brüsszeli MCC-t, ami egy orosz titkosszolgálati fedőintézmény, vagy az európai szélsőjobboldali és oroszbarát pártok számára nyújtott különböző anyagi (spanyoloknak, franciáknak) vagy politikai (a román Simionnak) támogatásokban.

Hogy Lavrov Paks2-ről úgy beszél, mint a két ország közötti kapcsolatok zászlóshajójáról, szintén nem véletlen. Ahogy a Roszatom megvette Orbánnak a TV2-t, úgy lehet megérteni ebből, hogy a Paks2 majd megveszi Viktorkának a 2026-os választást – legalábbis a győzelméhez szükséges összeget biztosítani fogja.

Csakhogy azon mi is ott leszünk!

*Slava Ukraini! Ruszkik haza!*