Orbán hibrid háborút indít Románia ellen?
Furcsa cikket hozott ma le az egyik legnagyobb romániai hírcsatorna – a Digi24 online hírportálján, amely hírtelevíziót és sportcsatornákat is működtet, megjelent egy írás arról, miként akarja Orbán Viktor kiterjeszteni Erdélyre az orosz típusú hibrid háborút.
Nem beszélhetünk arról, hogy ez a Digi24 vagy bármely más román portál, újságíró saját anyaga lenne – amiről szó van, az a Robert Lansing Institute nevű amerikai intézet által készített elemzés. Az RLI saját meghatározása szerint a globális fenyegetésekkel és a demokrácia tanulmányozásával foglalkozik. Azt sem mondanám, hogy a hasonló intézmények sorában kiemelkedő jelentőséggel bírna – az általa készített tanulmányok rendszerint abban az országban váltanak ki mérsékelt érdeklődést, amelyről az aktuális elemzésük szól.
Jelen esetben az orbáni hibrid háborúról szóló elemzésük olyan, amilyen – sajtóból könnyen összeollózható tények sajátos értelmezése mentén kialakított teória. És az általunk ismert magyar kormányzati valóság tükrében egyáltalán nem zárható ki, hogy ez akár igaz is lehet.
Orbán minden gond nélkül odadobja majd az erdélyi magyarságot bármilyen veszélynek, ha a Kreml érdekei ezt úgy kívánják. Megtette ezt felvidéki testvéreinkkel is Fico kedvéért – miért ne tenné meg az erdélyiekkel? A Délvidéken pedig már régóta „cimbielnök” van hatalmon, így ott nincsenek kisebbségi problémák – legalábbis „kuss a nevük”, ahogy azt Orbán megkívánja. Bár tegyük hozzá, Vučićnak sem megy mostanság túl jól: a korrupciót megelégelő egyetemisták lázadása csak nem akar véget érni, legutóbb már erőszakkal oszlatták fel a tüntetéseiket – legalább egy alkalommal rendőrautó hajtott a tüntetők közé –, szóval a Balkán hozza a formáját.
Az RLI által készített és a Digi24 által részletesen idézett elemzés kiindulópontja Orbán Viktor közelgő tusnádfürdői látogatása. Az aggodalom jogos: doktorminiszterelnök úr rendszeresen arra használja ezt a jobb sorsra érdemes erdélyi kisvárost, és még jobb sorsra érdemes nyári táborát, hogy triggerelje a román kormányt, az európai vezetőket, udvaroljon az oroszoknak, bejelentse az illiberális átalakulást, előadja saját nagyívű geopolitikai vízióit stb.
Idén kissé kényelmetlen lehet neki a nagy harcos szerep: elvégre Trump nem hozta el a békét, Ukrajna egyre jobban és keményebben „pofázik vissza” a magyar kormány által már régóta túlfeszített húrok miatt, nem átallják a magyar kémeiket lekapcsolni, a Pride-ot betiltani nem tudta – cserébe viszont minden idők legnagyobb melegfesztiválja lett belőle. A propagandája besülni látszik, legalábbis egyelőre nem működik olyan eredményesen, mint korábban, és ezen a „Harcosok Klubja” nevű szörnyella-frakció megalakítása sem segített.
Igen, várható, hogy a bajokról való figyelemelterelésként Orbán idén is valami óriási nagy faszságot fog mondani Tusnádfürdőn – talán bejelenti csatlakozásunkat az Orosz Föderációhoz. Na jó, ez lehet, hogy túlzás, de ennél kisebb hülyeségre azért senki se számítson – legfeljebb kellemesen meglepődik.
Az RLI elemzése azonban nem ebbe az irányba megy el – és innen látszik, hogy nem is igazán értik a csíziót. Hivatkozva a Kincses Előd temetése után adott miniszterelnöki „interjúra” – ami inkább egy családi ebédnél elkövetett olcsó udvariaskodás, semmint valódi interjú –, az RLI az alábbiakban állítja össze a magyar hibrid háború főbb pontjait.
„Erdélyi beszédében Orbán megerősítette Magyarország elköteleződését a határon túli magyarok iránt, hangsúlyozva identitásuk, nyelvük és autonómiájuk megőrzésének fontosságát. Bírálta a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek 'asszimilációs' kísérleteit, és a 'történelmi megbékélés' érdekében az 'önrendelkezés' és a kulturális autonómia szükségességéről beszélt. Bár szavai soft-power nyelvezetbe voltak csomagolva, az üzenetek nem újak: Orbán régóta egy pán-magyar politikát követ, amely a határon túli magyar identitást erősíti kettős állampolgársággal és a Fideszhez kötődő diaszpóraszervezetek politikai képviseletével”
– írja a Robert Lansing Intézet (RLI).
„Az a tény, hogy ez az üzenet Romániában – egy NATO- és EU-tagállamban, amely egyre inkább szemben áll Orbán oroszbarát irányvonalával – hangzott el, geopolitikai dimenziót ad az ügynek. Orbán utalása az erdélyi magyar közösségekre közvetlen célzást jelent a Székelyföldre, egy olyan térségre, amelynek történelmi autonómiakövetelései ismertek”
– kommentálja az RLI.
Eddig semmi különös, azon kívül, hogy az RLI pont úgy rejti el a kisebbségvédelem lényegét, az erdélyi magyarság valós problémáit, ahogy azt az orosz propaganda szokta felhasználni saját céljaira – mindenről IS beszélni, csak nem a lényegről. Összemosni a cselekményeket, a szereplőket, elmosni a határt valóság és valótlanság között, illetve megfosztani az egyént attól a vágyától, hogy az ocsút a korpától elválassza.
Mindez az RLI által felsorolt hibrid háborús pontok bemutatásakor válik egyértelművé. Idézzünk ismét az említett anyagból – saját megjegyzéseimet dőlt betűvel fűztem hozzá:
Lehetséges jelei a jövőbeli magyar hibrid műveleteknek Romániában
Orbán retorikája nem pusztán szimbolikus – akár egy szélesebb körű hibrid kampány előfutára is lehet, amelynek elemei:
Információs műveletek: a magyar kisebbségek diszkriminációjáról szóló narratívák felerősítése a román médiában és nemzetközi fórumokon.
Tekintve, hogy a román médiában alig, nemzetközi fórumokon pedig gyakorlatilag egyáltalán nem szerepelnek a magyar kisebbség diszkriminációjáról szóló ügyek és esetek, aligha beszélhetünk azok „felnagyításáról”. Az úzvölgyi temetőrablás – ahol a magyar katonasírokon túl német és olasz hadisírgondozók is érintettek lehettek – el sem érte a nemzetközi közösség ingerküszöbét. Azt sem látni, hogy az RMDSZ mikor és miért lenne partner egy ilyen „felnagyításban” – sőt, éppen ellenérdekelt a magyarok elleni diszkrimináció nemzetközi hírverésében. Különben valaki komolyabb nyugati államférfi még megkérdezné a tulipánosoktól: ugyan, biza, ha ennyire komoly ez a diszkrimináció, akkor hogy is van az, hogy több mint húsz éve vagytok kormányon?
Politikai beavatkozás: a romániai magyar pártok (például az RMDSZ) támogatása, különösen autonómiát követelő irányzatok ösztönzése.
Ez már megtörtént, annyi kiegészítéssel, hogy az RMDSZ-nek már nincs autonómiát követelő irányzata. Az RMDSZ-en kívüli autonómistákat pedig éppen a Fidesz hagyta cserben, hogy így béküljön meg a teljes intézményrendszerét és a román államba való beágyazottságából fakadó lehetőségeket áruba bocsátó RMDSZ-szel.
Gazdasági behatolás: magyar konzulátusokon és szervezeteken keresztül érkező pénzügyi források a magyar közösség lojalitásának elmélyítésére és gazdasági függőség kialakítására.
Ez már megtörtént. Sőt, ez a folyamat lezártnak tekinthető, de jó reggelt Washingtonban is.
Kiber- és propaganda-hadviselés: irredenta és nacionalista tartalmak terjesztése közösségi médián keresztül – hasonlóan az orosz taktikához a Krímben és Donbászban.
Ez is zajlik, és nem is tegnap óta – emlékszünk még Orbán triggereléseire? Nagy-Magyarországos szurkolói sál, Nagy-Magyarország térkép előtti ábrándozás a dolgozószobában, stb.
Oktatás és kulturális diplomácia: a soft power fokozása magyar állami finanszírozású intézményekkel, valamint a történelmi revizionizmus terjesztése erdélyi iskolákban.
Ez is már csúcsra pörgetett formában zajlik, bár a revizionizmus népszerűsítésének szakaszához talán még nem értünk el. De elég csak a budapesti irányítás alatt álló MCC-t említenem, amelynek befolyása immár a hazai egyetemekével vetekszik, politikára gyakorolt hatása pedig a Holdról is jól látható – gyakorlatilag egy janicsárképző, amelyen keresztül a Fidesz Orbánhoz hű vazalusokra cseréli az RMDSZ-es apparátust, utánpótlás-képzés címén.
Feszültségfokozó forgatókönyvek Magyarország és Románia között
Autonómia követelése: az RMDSZ, Orbán támogatásával, újra benyújt autonómiatörvény-javaslatokat. Bukarest határozottan reagál, diplomáciai feszültséget keltve.
Az RMDSZ semmiféle autonómiajavaslatot nem fog benyújtani, efelől a tengeren túlon is nyugodt lehet mindenki.
Állampolgársági válság: Magyarország gyorsítja az erdélyi magyarok honosítását. Románia tiltakozik, szuverenitássértést és kettős lojalitás veszélyét emlegetve.
Már nincs hova gyorsítani – a legtöbb erdélyi magyarnak megvan a kettős állampolgársága, Románia nem sokat tud tenni ez ellen és nem is igazán akar, mert ő is ugyanezt csinálja Moldovai Köztársaság viszonylatában.
Választási beavatkozás: Budapest titokban támogatja a magyarbarát román politikusokat, aláásva a nemzeti kohéziót.
Budapest eddig egyedül a magyarellenes politikai huligánt támogatta…
Határszimbolika: magyar hivatalos személyek nyilvánosan emlékeznek meg Trianonról a határ közelében vagy Erdélyben, ami román nacionalista tiltakozásokat vált ki.
Minden évben tartanak ilyen megemlékezést, már hosszú idő óta...
Biztonsági incidens: provokatív akciók – például magyar zászlók kitűzése román intézményekre, vagy állítólagos magyar nyelvűek zaklatása – ürügyül szolgálhatnak a „védelem” retorikájához.
Március 15-én rendszerint magyar nemzeti színekbe öltöznek a székelyföldi városok, ebből miden évben van kisebb-nagyobb botrány, a szélesebb néprétegek immár immunisak erre.
Szóval nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az RLI elemzése nyomokban ugyan tartalmaz valóságot, de intellektuális értelemben semmi köze az elemzés műfajához, ráadásul a fenyegetést is rosszul azonosítja.
Mert az tény, hogy Orbán Viktor fenyegetést jelent Európa ezen térfelére – ez azonban nem az erdélyi, illetve a többi határon túli magyar kisebbség védelmében történő fellépést jelenti, hanem épp ellenkezőleg. A veszély abban van, hogy Orbán Viktor elárulja ezeket a nemzetrészeket azért, hogy hozzá hasonló oroszbarát politikusokat segítsen a szomszédos országokban. Elárulta a felvidéki magyarokat, hogy Fico kormányt alakíthasson (még egy kis „migránsrohammal” is megtámogatta az egykori(?) magyarellenes politikus kampányát), Romániában pedig a magyarok sírján táncoló George Simiont támogatta – sőt, az RLI által idézett interjúban ezt a támogatását továbbra is fenntartotta.
Orbán tényleg veszélyt jelent, de nem az erdélyi magyar kisebbség lesz az ütőkártya, amit kijátszik majd – nekik az áldozati báránycomb szerepe jut ebben a történetben. És veszélyt jelentek az ilyen buta, a valós helyzetet aligha ismerő, elemzésnek álcázott politikai üzenetek, ahol a cikkhez használt illusztrációban úgy helyezik el Erdélyt a térképen, hogy attól nekem is köhögőrohamom támadt.
Íme:
