Aranyosi: Sajnálom, hogy lementem bunkerba

Azt is sajnálom, hogy muníciót adtam ezeknek!

Nem, nem ezt mondta, de fontosabb lett volna, mint a szovjet vicc.

(A szovjet vicc érvényes, amit ezek csinálnak, az tényleg szovjet vicc a Nagy Vicckönyvből.)

A belátás viszont szükséges lenne. Fontos nüansz, hogy Moszkvában az első helyezett nem bunkó cigányozásért kapta és kapja a négy év két hónapot ma is.

A mostani szomorúságom szempontjából döntő fontosságú, hogy a történetről valahonnan a kormánypropagandából értesültem néhány nappal ezelőtt. A Vadhajtások cigányzenészeket küldött zenélni Gulyás Márton szabadtéri élő műsorához, azt linkelte diadalmasan valamelyik bugyor.

Talán, ha az esetet a nagy elérésű sajtóorgánumokból tudom meg - de még a médiára szakosodott oldal sem tartotta fontosnak megírni. Ha az alaphírt lehozták volna, akkor arról is hírt lehetett volna adni, hogy az esetért Gulyás Márton a maga részéről bocsánatot kért: azért, mert nem tiltakozott, hanem hallgatásával nyugtázta Aranyosi durva dakotázását. A bocsánatkérés nagyon fontos pont.

Fontos lenne, hogy Aranyosi is belássa, hogy fájdalmat okozott, és bocsánatot kérjen.

A független sajtónak is fontos lenne belátni, hogy szintén mulasztottak.

Az Ugar is mulasztott. Nekünk erdélyi magyarként arra kellett volna kérni Aranyosi Pétert, hogy gondoljon bele egymillónyi honfitársa érzéseibe. És miután őszintén és alázattal számot vetünk azzal, hogy eddigi életünk során mi magunk is nagyon sok ehhez hasonló bunkóságot elkövettünk, együttérzésünket kellett volna kifejezzük cigány nemzettársaink irányába, deklarálni kellett volna, hogy nem tartjuk helyesnek az ilyen gondolkozást és beszédmódot.