Így mossa tisztára a szekusokat az erdélyi értelmiség

Az erdélyi közéletet követő és irodalomszerető embereket alaposan megrázta a hír, amikor az Átlátszó Erdély oknyomozó portál közzétette Méhes György, született Nagy Elek szekusmúltját.

A honi kitartott média (Főtér, Krónika) és a kolozsvári álbölcsész-értelmiséget tömörítő Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL) felhúzták hétmérföldes erkölcsrelativizáló csizmájukat, majd jó nagyot léptek vele előre a lenini orbáni úton. Ez nem is annyira meglepő, tekintve, hogy az író fia, Nagy Elek az apjáról elnevezett irodalmi díj mecénása, Erdély kőgazdag embere, aki jelenleg a magyarországi iparkamara elnökségét is átvette, így hatalmassága megkérdőjelezhetetlen, és aki megkérdőjelezhetetlen hatalmasságú, azt az erdélyi értelmiségi nem abajgatja.

Viszont akkoriban meg is ígértek valamit, nevezetesen, hogy kivizsgálnak majd dolgokat. Meg is történt, az eredményét viszont nem hozzák nyilvánosságra. Hogy miért? Csak. Mert megtehetik, mert megengedtük nekik, hogy a fejünkre nőjenek.

Az EMIL továbbá közölte: történészekből álló csoportot hoz létre, amely vizsgálni fogja az erdélyi magyar írók szekusmúltját.

Így. Ennyi.

Hogy kik lesznek ezek a történészek? Ki fizeti őket? Kiket fognak vizsgálni? Irodalmi díjat is érhető költői kérdések…

És mindez miért számít válasznak arra a helyzetre, hogy Méhes György önként és dalolva dobta fel magyar írótársait a Szekunak? Ilyen kérdésekkel csak a pórnép szokott foglalkozni. Azt azért szögezzük le, ha nem más, az utókornak, hogy átlátunk a szitán: az EMIL célja nem egyéb, mint elérni azt, hogy a „mások is csinálták” után a „mindenki ezt csinálta akkoriban” erkölcsi-morális szakadékba lökje az erdélyi magyarság amúgy is megtépázott szellemi képességeit, így mentve meg finanszírozójukat, Nagy Eleket.

Így lesz az áldemokratikus kutyákból kommunista szalonna, a történet körbeér.