Így mossa tisztára a szekusokat az erdélyi értelmiség
Az erdélyi közéletet követő és irodalomszerető embereket alaposan megrázta a hír, amikor az Átlátszó Erdély oknyomozó portál közzétette Méhes György, született Nagy Elek szekusmúltját.
A honi kitartott média (Főtér, Krónika) és a kolozsvári álbölcsész-értelmiséget tömörítő Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL) felhúzták hétmérföldes erkölcsrelativizáló csizmájukat, majd jó nagyot léptek vele előre a lenini orbáni úton. Ez nem is annyira meglepő, tekintve, hogy az író fia, Nagy Elek az apjáról elnevezett irodalmi díj mecénása, Erdély kőgazdag embere, aki jelenleg a magyarországi iparkamara elnökségét is átvette, így hatalmassága megkérdőjelezhetetlen, és aki megkérdőjelezhetetlen hatalmasságú, azt az erdélyi értelmiségi nem abajgatja.
Viszont akkoriban meg is ígértek valamit, nevezetesen, hogy kivizsgálnak majd dolgokat. Meg is történt, az eredményét viszont nem hozzák nyilvánosságra. Hogy miért? Csak. Mert megtehetik, mert megengedtük nekik, hogy a fejünkre nőjenek.
Az EMIL továbbá közölte: történészekből álló csoportot hoz létre, amely vizsgálni fogja az erdélyi magyar írók szekusmúltját.
Így. Ennyi.
Hogy kik lesznek ezek a történészek? Ki fizeti őket? Kiket fognak vizsgálni? Irodalmi díjat is érhető költői kérdések…
És mindez miért számít válasznak arra a helyzetre, hogy Méhes György önként és dalolva dobta fel magyar írótársait a Szekunak? Ilyen kérdésekkel csak a pórnép szokott foglalkozni. Azt azért szögezzük le, ha nem más, az utókornak, hogy átlátunk a szitán: az EMIL célja nem egyéb, mint elérni azt, hogy a „mások is csinálták” után a „mindenki ezt csinálta akkoriban” erkölcsi-morális szakadékba lökje az erdélyi magyarság amúgy is megtépázott szellemi képességeit, így mentve meg finanszírozójukat, Nagy Eleket.
Így lesz az áldemokratikus kutyákból kommunista szalonna, a történet körbeér.
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
István, a király Amerikában – két haza között az Inkubátor nemzedéke
Még soha nem láttam, hogy valaki ennyire szépen szeresse a hazáját. Pigniczky Réka 2009-es dokumentumfilmje, az Inkubátor az 1956 után Amerikába menekült magyarok gyerekeinek életébe enged bepillantást: hogyan teremtettek nekik a szüleik egy magyar világot az óceán túlpartján, és milyen volt egyszerre két kultúrában, két hazához kötődve felnőni. A történet középpontjában egy amerikai magyar…
Orbán Párizsban pihen, Toroczkai saját magának állít emlékművet
Mihez kezd a politikai szatíra Orbán bukása után? A videó szerint fölösleges volt aggódni: az egykori kormányfő párizsi üldögélése, az ’56-os megemlékezésre elővett 1848 méteres zászló és a Matolcsy család elszámoltatása körüli történetek bőségesen szállítják az alapanyagot. Közben Schmidt Mária bosszúról beszél, a szerző pedig azt feszegeti, miért keverik össze olyan szívesen a közpénzekkel való…
Megélhetési düh és utcai erőszak Franciaországban – helyszíni beszámoló Lyonból
Diákok indították, mára a megélhetési nehézségek miatti tiltakozássá szélesedett a franciaországi tüntetéssorozat, amelyről a videó leírása gyújtogatásokkal, fosztogatásokkal és tömeges őrizetbe vételekkel kísért eseményként számol be.
„Orbán bukása adott reményt” – a Vajdaságtól Belgrádig
Szabadkai sorok, feltételezett szavazatvásárlást figyelő csantavéri önkéntesek, rendőrhívásig fajuló konfliktusok és a belgrádi szavazóhelyek körül keringő fekete ruhás csoportok: ebben a riportban közelről látszik, milyen légkörben zajlott a szerbiai választás. A megszólalók között van, aki a diákmozgalomtól vár változást, más a külpolitikai válaszokat hiányolja, és a rendszer hívei is…
Hosszú zászló, rövid türelem: balhéval zárult a fideszes rendezvény
Békemenet nem volt, Orbán Viktor sem mondott beszédet, jutott viszont egy nagyon hosszú zászló a Duna mellé, majd Schmidt Mária, Áder János és Bóka János az érdeklődőknek.