Ruszifikáció a megszállt régiókban - VALLOMÁSOK

Előző cikkünkben ismertettük az orosz megszállás alatt álló területeken zajló ruszifikáció főbb jellemvonásait. A Közel-Kelet Tanulmányok Egyesülete és a brit IN2 civil szervezet közös tanulmánya több mint 30, a megszállt régiókból nem olyan rég (kevesebb mint hat hónapja) menekülttel készült interjút is tartalmaz. Most ezek tartalmából szemezgettünk nektek.

Férfi, Herszon megye:

„Engem például megkötöztek, nem láttam, kik csinálják. A puskatussal ütöttek és ütöttek, az összes elülső fogam kiesett, széttört a verésektől.”

Férfi, Herszon megye:

„Azt mondták: feldugom a csövet a seggedbe, beledugok egy szögesdrótot, kihúzom a zsinórt, és akkor pórázon leszel. Aztán azt mondták: nem, nem, ez hülyeség. Berakom a csövet, belerakok egy kis lőport, és felgyújtom. Mire gondolhat az ember? Csak ott ülsz, és minden másodpercben azon gondolkodsz, hogy megölnek, megkínoznak, vagy nem tudod, mi fog történni.”

Férfi, Herszon megye:

„Volt egy önkéntes, akinek tudom a nevét, és volt egy másik, akit nem ismerek, de az egyik lefotózott néhány orosz katonai felszerelést. Ezt az önkéntest utána minden nap árammal kínozták. Mit akartak tőle?”

Nő, Herszon megye:

„A szobámban ültem, tévét néztem, és hallottam, hogy betörik az ajtót. Egy, kettő, három, az összes bejárati ajtót berúgták, beözönlöttek, és a földre fektettek, fegyvert nyomtak a fejemhez. Elvitték a telefonjaimat és a táblagépeimet, aztán elmentek.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Nincs hova menni. Körbejártam, sírtam, aztán megnyugodtam. Mit tehetsz? Semmit nem tehetsz. Panaszkodsz? Hol? Ők, a megszállók, eljönnek a házadhoz.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Majdnem három év megszállás, ezt fel kell ismerni, főleg ha állandó félelemben élsz. Nagyon féltem. Ez az egész év végig bennem volt. Például amikor egy Bukhanka típusú autó beállt az udvarba, minden oldalról kinyíltak az ajtók, és felfegyverzett orkok ugrottak ki. Az első gondolatom az volt, hogy értem jöttek, amíg rá nem jöttem, hogy csak egy juhot jöttek elvenni.”

Nő, Herszon megye:

„Félelmetes volt, például amikor este otthon ültem. Tudod, ők ilyenkor jönnek: ha elvisznek, nem nappal, hanem hajnalban, vagy késő este, amikor már sötét van, hogy minél kevesebben lássák. Szóval, amikor este hallod, hogy autó áll meg a kapudnál, persze, hogy félsz, mert azon gondolkodsz, hozzád jönnek-e, vagy máshoz. Ez nagyon félelmetes.”

Férfi, Herszon megye:

„Végülis beszéltetnek, rávesznek, hogy oroszul beszélj. Ha valaki nem tud, azt mondják: hazudsz. És ha szurzsikban beszélsz, akkor is – oroszul kell beszélned, nem szurzsikban.”

Nő, Herszon megye:

„Valami testvér-régióból jöttek hozzánk, ahogy ők mondták. Mindig dagesztáni zenét kellett hallgatnunk. Nem engedték, hogy ukrán zenét hallgassunk, de dagesztáni zenét rendszeresen kellett hallgatnunk.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Nagyon nagy figyelmet fordítanak a kulturális és oktatási munkára. A kultúrházakban mindenhol zászlóknak kell lógniuk, minden lépésnél, minden fán. Oroszországban rengeteg hazafias ünnep van, mint az Egység Napja vagy a Testvériség Napja. Ezekhez az iskolákban tartott rendezvények kapcsolódnak, a kultúrházakban pedig elvárják, hogy tartsanak eseményeket.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Mostanra általában több az orosz áru, szinte semmi ukrán nincs. Eleinte voltak ukrán termékek, de fokozatosan kiszorították őket az orosz árukkal, amelyek visszataszítóak.”

Férfi, Herszon megye:

„Ultimátumot kaptam. Akik az ő szervezeteikben dolgoznak, azoknak kötelező katonai igazolványt kiváltani. Ha nem akarsz, kirúgnak a munkahelyedről. Mondtam: ‘Nekik kiadták a katonai igazolványt, és másnap már háborúba viszik.’ Semmi sem történik csak úgy, főleg az oroszoknál. Senki nem akar meghallgatni. Mindenki felvette a katonai igazolványt.”

Férfi, Herszon megye:

„A falvakban a miénken még ukrán kék-sárga zászló volt, de ők a sajátjukat kitették. Átfestették a miénket, az összes autón ott volt a Szent György-szalag vagy zászló. Mindenki már átregisztráltatta az autóját, pedig azt mondták, lehet 2026-ig használni a régit.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Óriási plakátok, idézetek Prigozsintól, hősöket ábrázoló plakátok, második világháborús hősök, Szent György-szalagok. Rengeteg pénzt költenek erre a vizualizációra.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Eleinte pénzt osztogattak, élelmiszercsomagokat, mindent, hogy megmutassák: ők jók, azért jöttek, hogy segítsenek, hogy felszabadítsanak.”

Férfi, Herszon megye:

„Mindenkit megvettek humanitárius segéllyel és pénzzel. Most azt mondják: ennyi, ezt a földet már nem adjuk vissza.”

Nő, Herszon megye:

„A halálozás: ez meghalt, az meghalt. Igen, sokan. Néha azt gondolom, mintha megmérgezték volna őket. Egy ember bemegy a kórházba, és egy-két hónap múlva meghal.”

Férfi, Zaporizzsja megye:

„Akik kaptak útlevelet, kötelesek voltak elmenni a katonai nyilvántartó hivatalba és regisztrálni magukat. Természetesen a legtöbben nem tették meg.”

Nő, Herszon megye:

„Nem adnak választási jogot. Csak rád erőltetik a saját identitásukat. Ha ukrán dalt akarok hallgatni, vagy az ukrán himnuszt, miért nem tehetem? Miért nem olvashatok ukrán könyveket? Miért nem emelhetem fel az ukrán zászlót? Teljesen megtiltják.”

Férfi, Zaporizzsja megye:

„Az idősebbek, akik a Szovjetunió idején éltek, kevesen tekintették az oroszokat barátnak. Az emberek gyűlölik őket, főleg miután kényszerítették őket, hogy orosz útlevelet vegyenek. A kényszerített útlevélkiadás megalázta az embereket, és még jobban gyűlölték őket utána.”

Nő, Herszon megye:

„Gyerekeket küldtek az utcára, sorba állították őket, hogy hallgassák, ki miről beszél, majd jelentették a hadseregnek, akik aztán elmentek az emberekhez.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Az iskolába vagy szakképzőbe járó gyerekek kötelesek voltak információt adni a szüleikről az oktatási intézmények vezetésének, és az intézmények vezetői mindent megtettek a katonai bizottságért. Ez a középiskolásokra és a szakképzők hallgatóira is vonatkozott.”

Férfi, Zaporizzsja megye:

„Sok ember meghalt a megszállás ideje alatt, az ismerőseim között tucatnyi ember halt meg az év során. Többségük a betegségek súlyosbodása miatt halt meg.”

Férfi, Zaporizzsja megye:

„Zászlók és idézetek, portrék, Putyin idézetek. Igen, nagyon hasonlít Sztálinra és Hitlerre. A megszállt területeken olyan, mint Észak-Korea vagy a náci Németország. Ez Putyin kultusza.”

Nő, Krím:

„Véleményem szerint nagyjából 70 százalék hűséges Oroszországhoz, legalább 70 százalék. Körülbelül 10 százalékot nem érdekel, megtörtént, és 15 százalék maradt hű Ukrajnához. Ez 2024 végére vonatkozik. Kezdetben, 2014-ben, kb. 60 százalék volt hűséges.”

Férfi, Zaporizzsja megye:

„Az emberek többsége visszafogta magát és hallgatott, mert félelemben éltek, és nem kommunikáltak sokat. Nagyon nehéz az elfoglalás alatt, nem tudod, ki a barát és ki az ellenség. Csak mondasz valamit, az emberek pedig jelentik.”

Nő, Zaporizzsja megye:

„Minden ott félelmetes. Félelmetes a szomszédokkal beszélni, félelmetes, hogy jöhetnek, félelmetes, ha valakinek nem tetszünk. Ugyanazon az ellenőrzőponton félek, hogy valami rosszat mondok, hogy megállítanak, és nem engednek át.”