Hadüzenet belső használatra – Orbán Viktor és a béke lánctalpasai

2025 nyara van, és valaki megint benyomta a pánikgombot a Karmelitában. Nem esett le a vakolat, csak Orbán Viktor posztolt egyet a Facebookon, és már megint itt van, újra itt van a háború van. Nem valahol messze, nem keleten, hanem itt, a szavakban, a szalagcímekben, a fejekben. Orbán Viktor szerint Magyarországot „kétszeres erővel fogják megtámadni”.

Ki? Miért? Mivel? – Ilyen kérdéseket csak az tesz fel, aki még nem értette meg, hogy ez nem tájékoztatás. Ez vezérszintű pszichológiai hadművelet - hazai használatra, a még megmaradt gerinces magyar állampolgárok ellen. A helyzet: Trump visszatért a Fehér Házba, mint valami idegbeteg főnixmadár, és Orbán máris úgy viselkedik, mintha most aztán tényleg eljött volna a történelmi pillanat. Az „igazi békepárti erők” végre újra a hatalomban, a többiek meg – Brüsszel, Kijev, a „libernyák deep state” – mind háborús uszítók. Innen nézve a világ olyan egyszerű, mint egy M1-híradó: van a Béke, és van a Háború. Mi vagyunk a Béke. Mindenki más a Háború. És ha esetleg békében szeretnél élni, de nem Orbán által békésített módon – például van saját véleményed, netán civil szervezetet vezetsz, netán független sajtómunkás vagy, netán ellenzéki politikus, akit nem pénzel Putyin – akkor te is gyanús vagy. Akkor te is háborús propaganda eszköz vagy, netán titkosszolgálati művelet. És akkor jön a törvénytervezet, ami majd jól elnémít, vagy legalább jól bejelentési kötelezettség alá rendel. Tulajdonképp Magyarországon, ha nem te vagy Orbán Viktor, akkor nincs esélyed. Maximum átmenetileg. Simicskának sikerült az átmenet, Mészáros Lőrincnek még tart, de nem ő az utolsó iteráció.

Mert miközben Ukrajna dróntámadásokkal tucatnyi orosz repülőgépet küld a túlvilágra, nálunk Orbán szavakkal operál, de nem kevésbé robbanékony módon. A magyar miniszterelnök nem elemzi a háborút, hanem újrakeretezi: a küzdelem nem Ukrajna területén zajlik, hanem a magyar határon belül, a narratíva frontján. Ez a háború már nem a Donbaszban, hanem az Index.hu-n és a Telexen dől el. A minap összehívta a Védelmi Tanácsot is, mert úgy érzi, támadás alatt állunk.

Nem Ukrajnában, nem a NATO déli szárnyán, hanem itt, a Lánchíd lábánál.

Mert „lejárató kampányok”, „titkosszolgálati akciók”, és a legújabb – ukrán banki csalók.

Igen, Orbán szerint már a banki visszaélések mögött is ukránok állnak. Ez már nem konteó, ez már kormányzati narratíva. Amiben a menekülő, háború sújtotta ukrán nemzet helyett most már bűnbak ukránok vannak, kém ukránok, hacker ukránok, Soros által felbérelt gender-ukránok.

És hogy ne legyen kétségünk, kit kell likvidálni politikailag, ott van az ellenzék: a legnagyobb párt vezetőjét és egyik prominens tagját folyamatosan azzal vádolják, hogy ukrán érdekeket szolgálnak. Konkrét bizonyíték nincs, de jól hangzik, főleg egy olyan országban, ahol már a közmédia is úgy üvölti vissza a kormányzati narratívát, mint egy repedt dobhártyás papagáj.

Az új törvényjavaslat pedig, amely a civil szervezeteket és a „külföldről támogatott” médiumokat kívánja regisztrációhoz kötni – nos, az nem más, mint belső frontvonalak kijelölése. A kormány ugyanis felkészült arra, hogy a békéért háborút kell vívni – de nem Putyinnal, hanem Zelenszkijjel, nem a TASZ-szal, hanem a Partizánnal, és a Tiszával.

A helyzet abszurd

Miközben Orbán a „háborúellenességet” harsogja, a kormánya úgy viselkedik, mint egy ostromállapotban lévő katonai junta: minden kritika gyanús, minden civil aknamunka, minden újságíró potenciális ellenség. Ez a „békepárti” rezsim úgy viselkedik, mintha már rég háborúban állna – a valósággal.

És erről posztolt ma nyíltan Orbán Viktor.

Lehet készülni: a Karmelita bolondja vért akar...