Lóf@*sz ez, nem béketárgyalás!

Trump ultimátuma holnap, azaz augusztus nyolcadikán, pénteken jár le. Még mielőtt a dir-durr kipattanna, Witkoff elrohant Moszkvába „engesztelni” Putyint – legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a narancshajú exelnök szerint valami kurva nagy előrelépés történt. Így hát az ukránok sorsa ismét a washingtoni őrült és a Kremlben tanyázó vérszomjas gyilkos közötti vékony hajszálon lóg – vagy azon táncol, ha úgy jobban tetszik. A lényegen ez nem változtat.

A lényeg ugyanis a következő: Trump „békét” akar kizsarolni Putyinból – és a „béke” idézőjeles használata itt minden szempontból indokolt. Trump bármit elfogadna, csak ne dörögjenek a fegyverek, és szex előtt ne kelljen végighallgatnia Melania asszony panaszait a lebombázott ukrán városokról. Ebben a korban ez már nem tesz jót a potenciának – legyen ő akár a világ legerősebb államának első embere is. (Zárójelben: remélem, egyszer majd valaki megfejti, hogy a globális gerontokrácia kialakulásában mekkora szerepet játszik az idős Putyin merevedési zavara és a nála jóval fiatalabb szeretője, az ebből fakadó kielégületlenség. Volt már rá néhány példa a történelemben, hogy szexuális frusztráció miatt kattantak be államfők, és rendeztek népirtásokat – férfiasságukat bizonyítandó.)

Ahol ma, csütörtök este tartunk, az több mint siralmas: a másodlagos vámok, amelyekkel Putyint fenyegette Trump, egyelőre ködösek. Vagy bevezeti őket, vagy nem – de ez legalább biztos. Az India elleni 50 százalékos vám állítólag már alá van írva, és a hivatalos közlönyben való megjelenésre vár. De ez ne tévesszen meg minket: India már régóta szálka Trump szemében. Kínával elvesztette a nagy vámháborút, hát valahol be kell hoznia, amit a réven elvesztett. India pont ideális ellenségnek tűnik – ha ezt még bele lehet csomagolni némi „ukránvédelmi” álcába, amivel pár napig Putyint is lehet idegesíteni, az már csak a cseresznye a habos torta tetején.

Ami viszont ennél is erősebb ösztönző lehetett a Kreml számára, az két amerikai tengeralattjáró beküldése. Medvegyevet is lehalkították kicsit, elvégre az ő vodkaízű fröcsögése akasztotta ki Trumpot. A vatnyikok és hutnyikok széles tábora persze ne aggódjon: a Rosszija 1 csatornán már egy közepesen ismert szakértő osztotta az észt arról, hogy Oroszországnak nem szabad megállnia, amíg el nem foglalja teljes Ukrajnát – sőt, teljesen jogos, ha Moszkva atomcsapással kínálja meg Finnországot, Németországot vagy Nagy-Britanniát. Ezek szerinte a béketervek legfőbb európai ellenzői. (Mínusz Finnország, mert annak megszállása már úgyis napirenden van a vezérkari főnökség ülésein – a balti államokkal vagy Gotland szigetével együtt, miért is ne. Moszkva fantáziája határtalan, étvágya kielégíthetetlen. Mernek ők nagyot álmodni – hogy a Putyinnal összeborult klasszikust idézzük.)

A „nagy béketerv” valahogy így néz ki: minden marad úgy, ahogy van, cserébe abbamarad a lövöldözés – ideiglenesen. Washingtonban ezt egy teljesen reális opciónak tartják. Nyilván hoz majd plusz két százalékot Trumpnak az amerikai belpolitikában – ahol már Zelenszkij is népszerűbb nála. Igen, ez tényleg így van. De ezen ne csodálkozzunk: én is szívesebben látnám Volodomirt a magyar Parlamentben, mint Orbánt, úgyhogy én is támogatom Kárpátalja visszacsatolását – lehetőleg Ukrajnával együtt. Végre lenne egy fasza elnökünk és egy ütőképes hadseregünk – ez két olyan dolog, amit tizenöt év „szuverenitásharc” után sem mondhatunk el magunkról.

És akkor lesz béke?

Nem, béke nem lesz! Trump – akár akarja, akár nem – annyit érhet el, hogy pár napra, hónapra megakad a front, csökkennek a rakéta- és dróntámadások. Mindezt Putyin azért teszi, hogy jóindulatot mutasson az amerikai vezetőnek, akitől a szokásos udvarlással és mézesmadzag-húzogatással időt nyerjen.

A nemzetközi sajtó is dolgozik. A Fehér Házhoz közeli források kiderítették, hogy miről is lehet szó a jövő hétre tervezett (rossz idő esetén elmaradó, és mostanság gyakran borús) Trump–Putyin-találkozón. Eszerint:

• Oroszország megtarthatja az elfoglalt területeket, de azokat a nemzetközi közösség nem ismeri el vagy 49, vagy 99 évig. Magyarán: „bizonytalan státuszú” területek lennének, ami katasztrofális Ukrajnának és Európának egyaránt. Transznisztria példájából kiindulva Ukrajna moldoivizálását érik el az oroszok, amerikai támogatással, a jövő konfliktusai így biztosítottak.

• Cserébe az USA fokozatosan feloldaná a legtöbb szankciót, és valószínűleg nyomást gyakorolna az európaiakra is, hogy tegyenek hasonlóan. Budapesten Szijjártó, Orbán és társai már vigyorognak.

• Az USA nem vállal kötelezettséget a NATO-bővítés leállítására, de egyelőre semmiféle biztonsági garanciáról sincs szó Ukrajna számára.

• Az USA nem ígéri meg Ukrajna katonai támogatásának leállítását – ami jól mutat papíron, de a valóságban tudjuk: Trump bármikor leállíthatja.

A „béke” útjában két akadály áll – Zelenszkij és az ukrán nép. Kijev és az ukránok nem akarják elfogadni, hogy Oroszország megtarthassa az elfoglalt területeket – bár amerikai nyomásra ebbe belemehetnek. Főleg, ha világossá válik: nem kapnak több nyugati támogatást.

Innen következik a másik akadály: Európa. A britek, a franciák, a németek – és gyakorlatilag egész Európa – kőkeményen kitart Ukrajna mellett, és vállalja a megtámadott állam felfegyverzését, támogatását, finanszírozását.

Világosan látható tehát, amit már korábban is megírtunk az Ugar.infón: Putyin egyre keményebben fordul majd Európa ellen, bevetve a hibrid háború összes eszközét, egészen addig, amíg a megfáradt európai lakosság bele nem hajszolja a politikai vezetést az alku elfogadásába.

És hogy ki és hogyan számol majd el a lelkiismeretével? Mikor történik igazságszolgáltatás az orosz háborús bűnök miatt? Hogyan számolnak el azok életével, akiket az orosz megszállók gyilkoltak meg? Nos, ezek a kérdések nem szerepelnek a trumpi-putyini gerontokraták mentális térképén.

Nehéz napok, nehéz hetek, nehéz hónapok jönnek. Isten óvja Ukrajnát! Slava Ukraini!