Trump feldarabolja Ukrajnát és odadobja az oroszoknak

Az utóbbi napokban kiszivárgott "béke"tervezet valójában nem békeprogram, hanem egy geopolitikai kényszerdiktátum részletes vázlata. A dokumentum a felszínen a konfliktus lezárását ígéri, ám valójában Ukrajna teljes stratégiai, területi és politikai visszaszorítását rögzítené, miközben Oroszországot jutalmazná minden eddigi agressziójáért.

Az alábbiakban pontonként tekintem át a legfontosabb elemeket egy olyan történelmi baklövés pillanata előtt, amely Európa sorsát hosszútávon meghatározza. A "béke"terv áttekintése után pedig vázolom az előttünk álló lehetőségeket, illetve a "béke"terv időzítéséből fakadó egyéb tanulságokat.

I. A Kijevnek szánt kapitulációs ajánlat

Ukrajna szuverenitását megerősítik.

Az angol eredetiben: „will be confirmed” – ez az első pont, és ez pedig máris megmutatja, hogy mennyire abszurd helyzetben vagyunk: úgy ismerik/erősítik meg Ukrajna szuverenitását, hogy a „béke”terv értelmében területeket vesznek el tőle. Olyan területeket, amelyeket Oroszország katonai agresszió alkalmazásával szállt meg. Magyarul megmondva: a szuverenitás megerősítése itt a rablás elismerését jelenti.

Átfogó megnemtámadási megállapodás jön létre Oroszország, Ukrajna és Európa között. Az elmúlt 30 év minden nézeteltérését (ambiguities) rendezettnek tekintik.

Értsd: a Krím megszállása és a donbászi polgárháború idején oroszok által elkövetett háborús bűnöket hagyni kell. Az utasszállító gép lelövése, az ukrán belpolitikába folyton beleavatkozó Orosz Föderáció cselekményei vagy épp a Majdan nem képezheti jogi vizsgálat tárgyát.

Elvárható (it is expected), hogy Oroszország nem fog behatolni a szomszédos országokba, és a NATO sem fog tovább terjeszkedni.

Mi alapján várható el Moszkva további terjeszkedésének elmaradása? Mert megígérik? De hát korábban is megígérték...

Az Egyesült Államok közvetítésével párbeszédet folytatnak Oroszország és a NATO között az összes biztonsági kérdés megoldása és a deeszkaláció feltételeinek megteremtése érdekében, a globális biztonság garantálása, valamint az együttműködés és a jövőbeni gazdasági fejlődés lehetőségeinek növelése érdekében.

Töltelék-szöveg – még a párbeszéd tartalma sem világos, nemhogy annak a célja, így bármiféle jövőbeni orosz–amerikai megállapodást bele lehet szuszakolni ebbe a 4-es pontba.

Ukrajna biztonsági garanciákat kap.

Az egyik legismertebb pont – sok sajtóorgánum arról beszél, hogy ez a NATO 5. cikkelyéhez hasonló biztonsági garanciát jelentene. Szó nincs erről, akkor sem, ha ezt a „béke”terv elfogadásában érdekelt politikusok és a cselédsajtó így akarja beállítani.

Az Egyesült Államok kijelenti, hogy amennyiben jelentős, szándékos és tartós támadást indít a fegyverszüneti vonal túloldalára eső ukrajnai rész ellen, akkor azt a transzatlanti közösség békéjét veszélyeztető támadásnak kell tekinteni, és az AEÁ elnöke majd meghatározza a szükséges intézkedéseket. Nincs tehát NATO-protokoll, és nincs lefektetve az sem, hogy a *szándékos, tartós és jelentős fogalmak mit jelentenek. Hogy egy kézenfekvő, reális és nagyon is aktuális példával éljek: Pokrovszk támadása úgy zajlott, hogy az oroszok kis csoportokban, értendő: két-három fős csoportokban szivárogtak be a város területére, civil otthonokban húzták meg magukat, sokszor civil ruhát öltöttek magukra (ez a genfi egyezménynek milliomodik megsértése, amit szintén el kell engednünk, ha a jelenlegi „béke”terv életbe lép!)*, majd amikor az ilyen két-három fős csoportok már kitettek egy viszonylag ütőképes létszámot, akkor harcokba bocsátkoztak. Akkor ez most minek számít, milyen jellegű támadásnak? Jelentős? Szándékos? Tartós? Ezek közül melyiket nem tudja kimagyarázni Oroszország, és miért ne fogadná el a Nyugat majd ezeket a magyarázatokat, lévén a másik variáció a háború megindítása ellen.

A biztonsági garanciákról szóló bekezdés második alpontja szerint a NATO-tagok, köztük Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Lengyelország és Finnország megerősítik, hogy Ukrajna biztonsága szerves része az európai stabilitásnak, és elkötelezik magukat az Egyesült Államokkal összhangban fellépni minden minősített jogsértés esetén, biztosítva az egységes és hiteles elrettentő fellépést.

Itt nehéz lenne eldönteni, hogy ez jó vagy rossz – hiszen az USA-val összhangban kell fellépnie az említett államoknak, ami, a jelenlegi washingtoni irányvonalat tekintve, inkább az említett államok kezének megkötése, semmint Ukrajnának szóló biztonsági garancia. Azt sem érdemes szem elől téveszteni, hogy a terv szerint mindez tíz évig marad érvényben, utána pedig újratárgyalható. Tekintve az Orosz Föderáció fegyverkezési ütemét, aligha lehet kétségünk afelől, hogy tíz év múlva Moszkva ennél sokkal, de sokkal több engedményt fog majd követelni, már ha kivárják a tíz évet, amit szinte biztos, hogy nem tesznek meg. Az "USA-val összhangban" akár azt is jelentheti, hogy amennyiben Washington esetleg úgy dönt, hogy a jövőbeni orosz támadás nem szándékos, nem jelentős, és nem küld fegyvert Ukrajna megsegítésére, akkor az említett államok sem tehetik meg? Mennyire kell majd figyelembe venni ezt az „összhangot”?

Az ukrán fegyveres erők létszáma 600.000 főre korlátozódik.

Az első pont ugye arról szólt, hogy megerősítik Ukrajna szuverenitását. Akkor ez most mi lenne itt? Mennyire szuverén az az állam, amelynek más államok, köztük az ellene katonai agressziót elkövető Orosz Föderáció írja elő, hogy mekkora lehet hadserege? A számok azonban beszédesek: jelenlegi információink szerint Ukrajna hadereje nagyjából 800 és 850 ezer fő között mozog. Ezt 600 ezerre lecsökkenteni annyit jelent, hogy a teljes frontvonal hosszán már nem lehet hatékony védelmet fenntartani. És a 600 ezres maximális létszám sem biztos, lévén olyan információk is napvilágot láttak, hogy az ukrán hadsereg létszámát 40 százalékkal kell csökkenteni – így már jóval a 600 ezres létszám alá esne az ukrán hadsereg.

Ukrajna beleegyezik abba, hogy alkotmányában rögzíti: nem csatlakozik a NATO-hoz, és a NATO beleegyezik abba, hogy alapszabályába belefoglalja azt a rendelkezést, hogy Ukrajna a jövőben sem csatlakozhat.

Ismét egy olyan pont, aminek semmi köze az első pontban rögzített szuverenitáshoz. Miért kéne Ukrajnának alkotmányos szinten rögzítenie valami olyasmit, ami amúgy sem teljes egészében rajta múlik? Ha a NATO belefoglalja alapszabályába, hogy Ukrajnát tilos felvenni, akkor semmi szükség arra, hogy Ukrajna rögzítse mindezt saját alkotmányában is. Ugyanakkor ez az orosz siker egyik jelentős fokmérője – a világtörténelem legnagyobb és legerősebb katonai szövetsége meghajol egy agresszor állam előtt – egy olyan agresszor állam előtt, amely a NATO-t ellenségének, mi több, elpusztítandó ellenségének tekinti.

A NATO beleegyezik, hogy nem állomásoztat csapatokat Ukrajnában.

A NATO részéről eddig elég lett volna annyi is, hogy lezárja az ukrán légteret, így az orosz gyilkosok nem tudják rommá bombázni az ukrán városokat, infrastruktúrát, és nem tudtak volna megölni annyi civilt, köztük gyerekeket. Egy megjegyzés: Trumptól függetlenül némely NATO-ország, köztük Franciaország és az Egyesült Királyság, külön javaslatokon dolgoznak, amelyek kis számú európai csapatok ukrán földön való állomásoztatását tartalmaznák a háború után. A „béke”terv ezen pontja még ezt a lehetőséget is figyelmen kívül hagyja, ami a szövetségesek nyílt elárulása amerikai részről.

Európai vadászgépek állomásoznak majd Lengyelországban.

Nem különösebben lényeges – Lengyelország már így is a Keleti Pajzs erős bástyája, ez orosz részről tulajdonképp a jelenlegi helyzet elismerése, és persze elkerülése annak, hogy Lengyelország veszélyérzetét a jelenleginél is jobban felpiszkálják.

Az amerikai garancia: Az USA kártérítést/fizetséget kap a garanciáért; Ha Ukrajna megtámadja Oroszországot, elveszíti a garanciát; Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, a határozott, összehangolt katonai válaszlépések mellett minden globális szankciót visszaállítanak, az új terület elismerését és a megállapodás minden egyéb előnyét visszavonják; Ha Ukrajna ok nélkül rakétát lő Moszkvára vagy Szentpétervárra, a biztonsági garancia érvénytelennek minősül.

És ezzel Trump bevezette a védelmi pénz maffiabeli fogalmát a nemzetközi politikába. Eddig sem volt példa arra, hogy Ukrajna megtámadta volna Oroszországot.Az Orosz Föderációt eddig sem érdekelték ezek az ellenintézkedések – most sem érdeklik, és a jövőben sem fogják. Az utolsó ponton inkább nevetni kéne, ha nem lenne annyira tragikus.

Ukrajna jogosult az EU-tagságra, és rövid távú preferenciális hozzáférést kap az európai piachoz, amíg ezt a kérdést megvizsgálják.

Gondolom azt is elvárják, hogy az ukrán nép hálás legyen mindezért - senki, de senki nem vásárolta meg saját vérével az EU-tagságot, kivéve Ukrajna, akit úgysem fognak felvenni, mert Moszkva hű szövetségesei, Viktor Viktorovics Magyarországa, Babis Csehországa vagy Ficó Szlovákiája ezt megvétózza majd.

Egy hatékony globális intézkedéscsomag Ukrajna újjáépítésére, beleértve, de nem kizárólagosan: Egy Ukrán Fejlesztési Alap létrehozása, amely a gyorsan növekvő iparágakba, többek között a technológiába, az adatközpontokba és a mesterséges intelligenciába fektet be. Az Egyesült Államok együtt fog működni Ukrajnával Ukrajna gázinfrastruktúrájának, beleértve a csővezetékeket és a tárolólétesítményeket, közös újjáépítésében, fejlesztésében, korszerűsítésében és üzemeltetésében. Közös erőfeszítések a háború sújtotta területek rehabilitációjára a városok és lakóövezetek helyreállítása, újjáépítése és modernizálása érdekében. Infrastruktúrafejlesztés. Ásványi anyagok és természeti erőforrások kitermelése. A Világbank egy speciális finanszírozási csomagot fog kidolgozni ezen erőfeszítések felgyorsítása érdekében.

Ez már javában zajlik és nem is gyenge eredményekkel – a szomorú az, hogy a közös amerikai–orosz üzleti összejöveteleken majd attól kell tartani, hogy az amerikaiak által ilyen módon megszerzett ukrán ipari titkok hány százaléka köt ki az FSZB-nél.

Oroszország visszaintegrálódik a globális gazdaságba:

A szankciók feloldását szakaszosan és eseti alapon fogják megvitatni és jóváhagyni.

A legsúlyosabb szankció, amit az Orosz Föderáció szinte azonnal megérzett, az a Rosznyefty és Lukoil vállalatokra kivetett amerikai szankció volt – ez tegnap lépett hatályba, de már azelőtt óriási károkat okozott Moszkvának. Ezt pedig csak Amerika tudja visszavonni, nagy valószínűséggel meg is teszi. A többi szankció feloldásával Oroszországnak nem kell sietnie – az állami/titkosszolgálati támogatással kiépített csempészet virágzik és működik. Jól tudjuk ezt már csak abból is, hogy az ukrán lakóépületekre kilőtt rakéták és drónok jelentős része nyugati alkatrészeket tartalmazott.

Az Egyesült Államok hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodást köt a kölcsönös fejlesztés érdekében az energia, a természeti erőforrások, az infrastruktúra, a mesterséges intelligencia, az adatközpontok, a ritkaföldfém-kitermelési projektek az Északi-sarkvidéken, valamint más kölcsönösen előnyös vállalati lehetőségek területén.

Oroszországot újra meghívják a G8-ba.

Tiszta trumpi benyomás – biznisz mindenekfelett. Külön felhívnám az olvasó figyelmét arra, hogy az Északi-sarkot két olyan nagyhatalom veszi a kezébe, amelyik nem arról híres, hogy bármiféle környezetvédelmi előírást komolyan venne és betartana. Oroszországnak ez azért jó, mert hozzáférhet az amerikai technológiához, a kitermelt javak révén pedig csökkentheti Kínától való függőségét. Európának ebben semmi haszna nincs, de annál több kára származhat az említett környezetvédelmi katasztrófák miatt...

A befagyasztott pénzeszközöket a következőképpen fogják felhasználni:

100 milliárd dollárnyi befagyasztott orosz vagyont fektetnek be az USA vezette ukrajnai újjáépítési és befektetési erőfeszítésekbe;

Az USA a vállalkozás nyereségének 50%-át kapja. Európa 100 milliárd dollárral növeli az Ukrajna újjáépítésére rendelkezésre álló befektetések összegét. A befagyasztott európai forrásokat feloldják. A befagyasztott orosz források fennmaradó részét egy külön amerikai–orosz befektetési eszközbe fektetik be, amely közös projekteket valósít meg meghatározott területeken. Ennek az alapnak a célja a kapcsolatok erősítése és a közös érdekek növelése, hogy erős ösztönzőt teremtsen a konfliktusok visszatérésének elkerülésére.

A befagyasztott orosz vagyon majdnem száz százaléka európai felelősség – miért kell ezt is az USA-nak vezetnie? A közös érdek növelése mint a konfliktus elkerülésének módja 2022. február 24-én mondott csődöt. A Nyugat addig is milliárdokat fektetett be Oroszországba, a magas energiaárak révén az orosz költségvetés szárnyalt, a bevételeket viszont annak a hadseregnek a korszerűsítésére és megerősítésére fordították, amellyel most megtámadták Ukrajnát, korábban Georgiát, amellyel Szíriában szereztek maguknak geopolitikai pozíciókat – amelyeket Moszkva mostanra elveszített – vagy amelyekkel a Wagner afrikai tevékenységét támogatták. Semmi okunk azt hinni, azt feltételezni, hogy ez mostantól másképp lesz, annál több okunk van viszont feltételezni azt, hogy minden pont ugyanúgy fog történni orosz részről, ahogy eddig is történt: kicsit összekapják magukat, majd ismét megindulnak.

Létrejön egy közös amerikai–orosz munkacsoport a biztonsági kérdésekben, amelynek célja a megállapodás valamennyi rendelkezésének betartásának előmozdítása és biztosítása.

Oroszország törvénybe fogja foglalni az Európa és Ukrajna elleni megnemtámadási politikáját.

A Budapesti Memorandumban már vállalta ezt – annyit is ért.

Az Egyesült Államok és Oroszország megállapodnak a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és ellenőrzéséről szóló szerződések, köztük a START I. szerződés érvényességének meghosszabbításában.

Remek hír, de ez pusztán annyit jelent, hogy ne bukkanjon fel olyan új szereplő, akinek atomtöltete van. Például a lengyelek. Vagy épp az ukránok...

Ukrajna beleegyezik abba, hogy a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéssel összhangban nukleáris fegyverekkel nem rendelkező állammá válik.

De hiszen ebbe már egyszer beleegyezett (Budapest Memorandum) és soha nem is szegte meg...

A Zaporizzsjai Atomerőművet a NAÜ felügyelete alatt indítják el, és a megtermelt villamos energiát egyenlően osztják el Oroszország és Ukrajna között – 50:50 arányban.

Ha akarsz magadnak egy atomerőművet, bombázd szét, Amerika majd neked adja a felét...

Oktatási és társadalmi programok

Mindkét ország vállalja, hogy olyan oktatási és társadalmi programokat valósít meg, amelyek a különböző kultúrák megértését és a toleranciát erősítik, valamint felszámolják a rasszizmust és az előítéleteket.

Ukrajna már átvette az EU vallási toleranciára és a nyelvi kisebbségek védelmére vonatkozó szabályait.

Különösen érdekes az „orosz média jogainak garantálása” kitétel. Valószínűleg ez azt jelentené, hogy Ukrajna nem blokkolhatná például a Rosszija–1 csatornát, vagyis nyugodtan folytathatná a Kreml masszív, uszító propagandája a területén. Aligha hihető, hogy ez a rész arról szólna, hogy Putyin felhagy az ellenzéki újságírók megmérgezésével, meggyilkolásával, vagy hogy végre rendeltetésszerűen használja a nyílászárókat. A vallási tolerancia nem egybet jelent, mint az orosz ortodox egyház Ukrjanán belüli térnyerésének engedélyezését - az orosz ortodox egyház pedig nem egyéb, mint az FSZB meghosszabbított keze.

Mindezek mellett minden náci ideológia és tevékenység tiltás alá kerül.

Területi kérdések

A Krím, Luhanszk és Donyeck de facto orosz területként kerül elismerésre – beleértve az Egyesült Államokat is.

Herszon és Zaporizzsja „befagy” az érintkezési vonal mentén, ami gyakorlatilag szintén a jelenlegi állapot elismerését jelenti.

A katonai agresszió eredményességének elismerése...

Oroszország lemond az öt régión kívüli, általa ellenőrzött egyéb területekről.

És melyek ezek a területek?

Az ukrán erők kivonulnak a Donyeck megye általuk ellenőrzött részeiről, és az így létrejövő ütközőzónát nemzetközileg Oroszország részeként fogják elismerni. Az orosz hadsereg ugyanakkor nem léphet be ebbe a demilitarizált térségbe.

Magyarán: az orosz haderő nyugati frontvonala Ukrajnában húzódna majd. Ennek veszélyességét és súlyos következményeit talán nem is kell külön magyarázni.

A jövőbeni területi megállapodások sérthetetlensége

Mindkét fél vállalja, hogy az elfogadott területi rendezéseket nem próbálja meg erőszakkal megváltoztatni. A biztonsági garanciák azonnal érvényüket vesztik, ha Oroszország megszegi ezt.

Ennek hitelességéről mindenki döntse el maga, ismerve Oroszország előéletét.

Kereskedelem és közlekedés

Oroszország nem akadályozza Ukrajnát abban, hogy kereskedelmi célokra használja a Dnyepert, és megállapodások születnek a gabona Fekete-tengeren keresztüli szabad szállításáról.

Humanitárius bizottság

*Létrejön egy humanitárius testület, amely:*

• minden foglyot és holttestet „mindenki mindenkiért” alapon cserél,

• minden civil fogvatartottat és túszt – beleértve a gyerekeket – visszaszállít,

• családegyesítési programot indít,

• intézkedéseket hoz a konfliktus áldozatainak szenvedéseinek csökkentésére.

Ukrajnában 100 napon belül választásokat tartanak.

Teljes amnesztia

A konfliktusban részt vevő összes fél teljes amnesztiát kap, és vállalják, hogy semmilyen jövőbeli követelést nem támasztanak.

Ez a morális mélypont: amnesztiát kapna mindenki – a nemi erőszaktevők, a civilgyilkosok, a kínzók, a gyerekeket elrablók is. Ez önmagában garantálná, hogy Oroszország bármikor megismételheti ugyanezeket a tetteket, következmények nélkül.

A megállapodást Donald J. Trump vezette Béketanács felügyeli

A Béketanács, Donald J. Trump vezetésével, ellenőrzi a megállapodás végrehajtását, és szankciókat szab ki a jogsértők ellen.

Felmerül a kérdés: Mi történik, ha Trump már nem elnök? Továbbra is ő felügyeli az egész rendszert? Vagy kiosztanak neki egy tiszteletbeli széket a Gazprom igazgatótanácsában?

Tűzszünet

A memorandum elfogadása után a tűzszünet azonnal életbe lép, amint a felek visszavonulnak a meghatározott pozíciókba.

II. Miért most és miért így?

A helyzet most áll össze, mert egyszerre gyengül az ukrán pozíció a fegyverhiány és belpolitikai botrányok miatt, Trump pedig politikai és személyes okokból nyomást gyakorol az amerikai támogatás korlátozására. Putyin viszont időt nyer és nem törekszik kötelező érvényű megállapodásra — számára kedvező a status quo és az európai megosztottság. Sarkosan, és pontszerűen kifejetve:

A helyzet alapos megértéséhez talán az erre a két kérdésre adott válasz vezethet minket közelebb: miért most és miért így?

Trump oldaláról

Szorítja őt az Epstein-botrány, és a MAGA-körökben, ahol eddig megkérdőjelezhetetlen tekintélye volt, kezd veszíteni népszerűségéből. Tény, hogy a republikánus szavazók egy jelentős része az oroszbarát politika felé húz — ez azonban nem feltétlenül jelentené az ukránok automatikus automatikus elárulását. Sokak szemében ez béketeremtésként tűnik fel. Emellett Trump hosszabb ideje viseltetik ellenszenvvel az ukrán ügyek iránt; meggyőződése, hogy Amerikának nincs dolga a világ ezen részével. Kifejezetten unja, hogy mindig az ukrajnai háborúval kell foglalkoznia, miközben üzletelni szeretne az oroszokkal és ezt bejelentené kedvenc csatornáin. Ha profilozni kellene tenni Trumpot, a „gyáva” jelző mindenképp szerepelne a kartotékján: ő általában akkor kemény, amikor gyengébbekkel kell tárgyalni — de nehezebb helyzetekben, komoly döntések meghozatalakor visszakozik. Oroszországgal szemben azonban más a helyzet: nem pókerezni kell, hanem olyan kockázatokról van szó, amelyekben gyakran lőnek. Trump fél ezektől — fél attól, hogy kényes döntéseket kell meghoznia, és fél attól is, hogy utóbb tartania kell majd magát ezekhez a döntésekhez. Hogy mennyire szeret ragaszkodni saját kimondott ígéreteihez, azt eddig is láttuk már elégszer.

A front és a fegyverszállítmányok

Az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányok hónapok óta akadoznak, és ez olyan helyzetet teremtett a fronton, amely az ukrán haderő meggyengüléséhez vezetett. Nem drámai mértékű visszaesésről van szó, és az orosz hadsereg nem mutatja annak jeleit, hogy rövid időn belül jelentős áttörést érne el — sőt, inkább a lassabb előrenyomulás látszik. Mégis tény, hogy az ukrán erők bizonyos szektorokban gyengébbek lettek, és az oroszok taktikai sikerei lehetővé teszik, hogy Trump azt higgye: eljött az ő ideje, és rákényszerítheti akaratát a kijevi politikára. Amikor Trump visszalépett a Tomahawk-rakéták átadásától, valójában attól félt, hogy egy ukrán támadás olyan orosz reakciót váltana ki, amely eszkalációhoz vezetne — ismétlem: az elnök gyáva.

Putyin nézőpontja

Putyinnak jelenleg jól működnek a dolgok: neki nincs szüksége békére vagy tárgyalásra, de legfőképp nincs szüksége olyan szerződésre, amelyhez ő kötve lenne. Nem mintha az ő aláírása sokat érne, de egy világos ígéret után nehezebb volna visszakozni. Ami igazán fontos számára, az az idő. Nem sok időre van szüksége: annyira, hogy rendbe tegye otthon a gazdaságot és az energiaipart. Az ukránok által szétlőtt olajfinomítók és az újabb amerikai szankciók súlyos terhet rónak Moszkvára — a hadsereg ellátása is veszélybe kerülhet.

Titkos tárgyalások és a nemzetközi játszma

Tudjuk, hogy amerikai-orosz titkos tárgyalások folytak — de nem ismerjük a részleteket és az időtartamukat. Az elmúlt hónapok eseményei azonban azt a látszatot keltik, mintha a két nagyhatalom előre megírt forgatókönyvet követne: nem minden részletben állapodtak meg, és nem bíznak egymásban, ezért is vannak bejelentett szankciók. Ugyanakkor ritka a nemzetközi politikában az olyan véletlen egybeesés, amely ilyen sok szálon válik érdekessé.

Miért ért ez össze most?

Az alaszkai Trump–Putyin találkozó után európai vezetők rohantak Washingtonba, hogy beszéljenek Trumppal a „nagy orosz megbékélésről”. A hatás átmenetinek bizonyult, de elég zajos volt ahhoz, hogy mindkét oldal tanuljon belőle. Nyáron elkezdtek akadozni a fegyverszállítmányok; a Pentagon egy időre bejelentette, hogy kevesebb fegyvert ad, majd visszavonták az állítást. Európa próbált pótmegoldásokat találni, vásároltak fegyvereket Amerikától, de Ukrajnának így is csak kevés jutott belőlük, különösen olyan légvédelmi eszközökből, amelyekre sürgősen szüksége lett volna. A hiányhatás a fronton — Pokrovszk, Zaporizzsja, Mirnograd — érzékelhető.

A korrupciós botrány

Egy, a kormány legmagasabb köréig elérő korrupciós botrány megrázta Ukrajnát; az egyik gyanúsított pedig Zelenszkijhez igen közel állt, korábbi üzlettársi kapcsolatban. Bár a nyugati támogatások nem tűnnek közvetlenül érintettnek, a botrány időzítése gyanús: a nemzetközi narratívában szervezett médiakampány tette a dolgot politikailag hangsúlyossá. Noha a korrupció Ukrajnában régóta jelen van, a mostani ügy politikai hatása kétségtelenül nagyobb volt, és hozzájárult a segélyek és a támogatás célba juttatásának akadozásához.

Energiapiaci támadások és következmények

Az oroszok hónapok óta célzottan bombázzák az ukrán energiaszektort; idén sikerült olyan mértékben rombolniuk, hogy totális áramszünetek alakultak ki. Az oroszpárti narratíva szerint az áramszünet nem a bombázások miatt van, hanem „Zelenszkij ellopta a pénzt” — ez a propaganda hatásosan gyengíti a nyugati támogatói akaratot. Az energiahiány új pénzügyi nyomást jelent az EU-nak is.

Mi jöhet még?

A Reuters szerint Trump már most zsarolni kezdte Zelenszkijt: ha Ukrajna nem fogadja el a kapitulációhoz hasonló „béketervet”, akkor Amerika kevesebb fegyvert ad, és megszünteti a hírszerzési támogatást. Ez nyilvánvalóan a politikai nyomásgyakorlást és Európa mellőzését jelenti. A hírszerzési támogatás megszűnése különösen nagy érvágás — Európa jelenleg nem tudná rövid időn belül pótolni ezt a hiányt.

Az oroszok számára az, hogy Amerika visszavonulhat, lehetőséget ad követeléseik érvényesítésére a térségben — nem csak Ukrajnára vonatkozóan, hanem általában az egykori szovjet befolyási övezetben. Ha valóban azt látjuk, hogy Amerikára nem számíthatunk, kialakulhat egy új regionális dinamika: a balti államok, Lengyelország, maradék Ukrajna, Románia és Bulgária együttműködése, amely nyugati (francia, skandináv, német, brit) támogatással, tőkével és know-how-jal próbálhat alternatív védelmi kapacitásokat kiépíteni.