Hunorunk megszólalt, bár ne tette volna

Romániában is ráléptek a putyinisták a dühöngő bika ösvényére, Hunor pedig úgy érezte, eljött az idő megszólalni. Ha már az általa is óhajtott, szorgalmazott adóemelések kapcsán a nyár augusztusi csendjébe merült, most előbújt – mekkora költői képet szültem, de hát költőről írok, vagy miafene.

A történet kezdete

Dan Tanasă, az az ember, aki a magyar feliratok elleni perekkel szerezte hírnevét, mára az AUR parlamenti képviselője. Ő szólította fel a románokat, hogy házhoz szállítás esetén ne rendeljenek nepáli, pakisztáni vagy más, nem romániai futártól – mondván, elveszik a románok munkahelyeit. Abban a Romániában, ahol évek óta munkaerőhiány van. De a tények sosem zavarták a putyinistákat: a hazafias szólamok elindultak, és meghozták a szokásos következményeket.

Bukarestben megvertek egy pakisztáni vagy nepáli diákot, mert futárkodni mert. Az eset komoly felháborodást váltott ki, mindenki megszólalt, aki él és mozog – persze Dan Tanasă vagy az AUR bíróság elé citálásáig nem jutottunk. Gyengeségünkön csak röhögnek, de ez most mellékszál.

Alig pár nappal később Kolozsváron történt az újabb incidens: egy léccel kis híján agyonvertek egy pakisztánit. A sajtó rögtön felkapta, Hunor pedig ekkor érezte úgy, hogy ideje a román sajtónak kemény nyilatkozatokat adni a sovinizmus, az AUR és az idegengyűlölet ellen.

Hunor szavai és a valóság

Szép, szép, csak közben valami nem stimmelt. Hunor ugyanis pont azt az AUR-t szidta, amelyet maga Orbán Viktor támogatott. Pont az idegengyűlölet ellen szólalt fel, amelyet a magyar kormány másfél évtizede sulykol a migránsok ellen. A román szélsőségesek pedig ezt a narratívát vették át – posztjaikban, szövegeikben gyakran szó szerint ugyanaz a recept, amit Budapesten már kipróbáltak, csak egy Deepl-fordítót kellett közbeiktatni.

Hunor még be sem fejezte a verbális csörömpölést, amikor újabb hír érkezett: Szászfenesen, Kolozsvár mellett alaposan megvertek egy magyar férfit, mert a boltban magyarul szólt a feleségéhez.

Lehetett volna sejteni, hogy az Orbán által Európa-szerte terjesztett, és Erdélyben is oly nagyon imádott migránsellenesség előbb-utóbb oda vezet, hogy a román akcióhősök is beállnak a sorba: náluk a magyarverés lesz a belépő a klubba.

Hunor fejfájását csak tetézte, hogy a kolozsvári incidensről kiderült: bár migránst vertek félholtra, az elkövetők aligha voltak rasszisták. Kapaszkodj: helyi cigányok voltak. A történet szerint a két pakisztáni megpróbált molesztálni két roma lányt, mire az egyikük felhívta a férjét. A férj barátjával érkezett, az barát pedig egy rángával küldte kómába a pakisztánit. Még most sem tudni, életben marad-e. Ezúton is kívánunk neki mielőbbi felépülést.

Hunor, Orbán és a nagy összefüggések

Szóval, Hunor és a valóság találkozása nem volt zökkenőmentes. Nyilatkozatai több kérdést hagytak nyitva, mint amennyit megválaszoltak. Elvileg azért kell Bukarestben lenniük (ott vannak), azért kell a parlamentben ülniük (ott ülnek), azért kell kormányon lenniük (ott voltak), hogy ilyenek ne történhessenek meg.

És joggal kérdezheti bárki: hol volt eddig Kelemen Hunor, Orbán Viktor nagy barátja? Nem vette észre, hogy az idegengyűlölet, a migránsellenes hangulat szítása Orbán kedvenc fegyverévé vált, amióta Putyin 2014-ben szólt neki, hogy a Wagner majd áttolja a menekülteket Európára? Orbán hallgatott a nagy orosz főnökre, és így lett ő Európa „megvédője”, aki távol tartja tőlünk a sátánt migránst.

Nem tudta Hunor, hogy ennek mindig az a vége, hogy kisebbségeket kezdenek el vegzálni – Erdélyben pedig kéznél vagyunk? Ha nem tudta, ha nem sejtette, akkor mit keres még mindig az RMDSZ élén? Mit csinált Tánczos urunk a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban, amíg ott ült? És egyáltalán: mit csinál az RMDSZ Bukarestben azon kívül, hogy a jelenlegi miniszterelnök bürokráciacsökkentő törvényeit blokkolja, csak hogy a saját sleppjét védje, és közben még jobban elszegényítse Székelyföldet?

Végezetül: mi lesz ennek a vége – és hol lesz Hunor, amikor vége lesz?