A világ legsértettebb agresszora ismét másra keni saját bűneit

Lavrov ismét előadott egy tirádát, amely az európaiakat vádolja a háború folytatása miatt, meg persze a Zelenszkij-rezsimet és mindenki mást. Érdekes, hogy az ufók, gyíkemberek és egyéb állatfajták még nem kerültek elő, de ami késik, nem múlik, mert ha hazudozásról, önfelmentő narratívákról és mindenféle csalásról, gyilkolásról és rablásról van szó, akkor a Kreml fantáziája végtelen, mint az orosz sztyeppe.

Alább egy látszólag ártalmatlan hírt mutatunk be, majd annak kontextusát ismertetjük - látszólag ártalmatlan, mert ártalmatlanságának látszata abban rejlik, hogy az átlag hírfogyasztó már annyiszor hallotta Lavrov hazugságait, hogy cinikus közönnyel lép tovább, miközben ezek a nyilatkozatok és narratívák a társadalmak mélyebb szöveteiben továbbra is kifejtik hatásukat. Márpedig a méreg attól még méreg, hogy megszoktuk az ízét.

Íme az alaphír röviden:

Az európai radikálisok nem akarják engedni Ukrajna helyzetének rendezését – jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy sajtótájékoztatón. „Az európai radikálisok, a neoliberálisok és a neonácik – nevezzük nevén a dolgokat –, a Zelenszkij-rezsimmel együtt olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem engedik megvalósulni az USA által megfogalmazott rendezési terveket" – mondta Lavrov. A miniszter emellett rámutatott arra, hogy az USA Donald Trump elnök jelenlegi adminisztrációja idején is új szankciókat vezet be Oroszország ellen. „Trump adminisztrációja idején egyre több új, önálló szankciót fogadnak el, azon felül, hogy a Biden-korszakban bevezetett összes szankciót rendszeresen meghosszabbítják" – tette hozzá.

A hír az ukraina pont ru oldalon jelent meg, a háborúpárti Kreml-narratívák egyik kedvenc helye, most nem linkeljük, mert nem támogatunk propagandát, illetve a külföldi IP-címeket előszeretettel blokkolják Oroszországban, tehát fölösleges is lenne...

A narratíva tehát ismerős: a közelebbről meg nem nevezett, sőt igazából körbe sem írt, arctalan, egyedi felismerhető jegyek nélküli „európai radikálisok" mellett szinte kötelezően jelenik meg a neoliberális és a neonáci, akik együttes erővel blokkolják az amerikai – nem az orost, nem az ukrán, nem egyéb, hanem az amerikai! – béketervet Ukrajnában, és ők felelősek a háború folytatásáért. De miért mond ilyeneket Lavrov? Meghülyült talán? Nos, ez biztos, de annyira nem hülye, hogy a hazugságipart ne tudná fenntartani nyilatkozataival, és ne tudná követni a nagy orosz célt, ami jelen esetben nem egyéb, mint Oroszország felelősségének elhárítása a háború kirobbantásáért és folytatásáért; a felelősség áthárítása Ukrajnára és szövetségeseire; Moszkva kapitulációs feltételeinek elfedése egy állítólagos rendezési keret mögé.

Hogyan épül fel a pszichológiai hadviselés narratívája?

Szergej Lavrov nyilatkozata homályos és egymással össze nem egyeztethető ideológiai címkék halmozására épül, ami nem véletlen, hanem tudatos, és gyakorlatilag az orosz kommunikáció állandó mintázata – mindig ezt csinálják. Szó van itt „európai radikálisokról", „neoliberálisokról" és „neonácikról", ami az ismert és beazonosítható ellenségcsoport mellé behozza az arctalant. A kombináció nem azért erős, mert logikus, hanem azért, mert nem az – és éppen a logikátlansága miatt nehéz ellene érvelni. Hogyan cáfolsz meg valamit, ami eleve nem állít semmi konkrétat?

A neoliberálisokról tudjuk, hogy kik: a szabadságpártiak, akik nem akarnak feltétlenül felnégyelni valakit csak azért, mert az a saját neméhez vonzódik, és nem feltétlenül rajonganak a központosított államért. Persze a valódi neoliberálisokkal van baj elég, de ezek olyan problémák, amelyeket az európai politikai mező képes megtárgyalni – sőt, vitatkozik is róluk nap mint nap, ahogy azt a demokratikus nyilvánosságoktól elvárjuk. Viszont ha az európai putyinisták számára elegendő kész lőszer érkezik Moszkvából, akkor könnyen olyan helyzetbe lehet hozni ezeket a csoportokat, amikor a velük való párbeszéd annyira ősbűnnek számít, hogy az ellehetetlenül. Ez nem mellékes hatás – ez a cél.

Hasonlóképpen működik a másik jelző is: „neonácik" – ez orosz szóhasználatban azt jelenti, hogy vannak olyan pofátlanok, akik az orosz agresszióra válaszul bizony visszalőnének, és nem fogadnák el feltett kézzel azon nyomban a ruszki ajánlatokat. Holott az orosz ajánlat lényege nagyjából annyi, hogy add meg magad, és majd mi megmondjuk, mi lesz veled – ami egy különösen csábító felkínálkozás attól az országtól, amelynek hadserege civil kórházakat és játszótereket bombáz. Ezt a két csoportot Moszkva már évek óta hibáztatja mindenért, nem kevés sikerrel: az európai közvéleményben sikerült olyan kognitív disszonanciát előidézni, amely előkészíti a terepet Moszkva céljainak megvalósításához. És most ne csak Magyarországra gondoljunk, amely ezen a téren kiemelkedőt teljesített az elmúlt 16 évben – bár kétségtelenül megérdemel egy külön fejezetet abban a tankönyvben, amelyet valamikor majd arról írnak, hogyan lehet egy EU-tagállamot fokozatosan átprogramozni egy külső hatalom érdekeinek szolgálatára, miközben mindenki a saját szemével látja, és mégse tesz semmit ellene.

A miniszter egyébként nem nevez meg egyetlen konkrét kormányt, pártot, intézményt vagy döntést sem. Nincs név, nincs dátum, nincs dokumentum – csak a lebegő vád, amely éppen ezért cáfolhatatlan is. Aki mindent állít, az semmit sem bizonyít, de a propagandának nem is ez a dolga. A cél nem a meggyőzés, hanem a zavar – hogy az ember ne tudja, miben higgyen, és végül belefáradva azt mondja: mindenki hazudik, akkor meg mi az igazság. Ez az a pillanat, amelyre Moszkva vár. És türelmesen vár, mert ebben legalább következetes.

Lavrov természetesen önmagával szemben elegáns és nagyvonalú, olyannyira, hogy zárójelbe teszi azt a tényt, hogy az Orosz Föderáció 2022. február 24-én teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen – apróság, megesik, ki ne felejtett volna már ki egy háborút a CV-jéből. És persze az orosz vezetés jogi felelősségének dimenzióját is elhallgatja. A Nemzetközi Büntetőbíróság 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin és több háborús bűnös orosz társa ellen az ukrán gyermekek megszállt területekről való illegális deportálásának és jogellenes átszállításának gyanúja miatt, az Orosz Föderáció valójába pedig a terrorizmus állami szponzora – lásd az orosz erők által ukrán civilek ellen elkövetett gyilkosságokat és kínzásokat. Ezek nem vádak, hanem dokumentált tények, amelyeket Lavrov azzal intéz el, hogy rá sem néz. Elvégre a tükörbe nézés sohasem volt az oroszok erőssége.

Oroszország mintegy 400 nemzetközi szerződést és kötelezettségvállalást szegett meg

A 2014-ben megkezdett és a 2022. február 24-i nagyszabású invázióval kiterjesztett háborújával Oroszország mintegy 400 nemzetközi szerződést és kötelezettségvállalást sértett meg, köztük az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, a Budapesti Memorandumot, az 1997-es orosz–ukrán barátsági szerződést, a 2003-as orosz–ukrán államhatár-szerződést, valamint a Fekete-tengeri Flottára vonatkozó megállapodásokat. Négyszáz. Ez nem elírás. Egy átlagos ember élete során ennyi szerződést nemhogy megszegni, de aláírni sem képes – Oroszország azonban teljesítette ezt a bravúrt, és közben békepártinak titulálja magát. Ezt nevezik teljesítménynek.

Mindez kellő alapot adna arra, hogy Oroszország békeaktorként való beállítását – amely szerint Európa és Ukrajna akadályozza a rendezést – legalább szkeptikusan fogadjuk. De Lavrov narratívájában ez csak az egyik ellentmondás a sok közül. Egyrészt az USA-t egy olyan béketerv szerzőjeként mutatja be, amelyet Európa szabotál. Másrészt ugyanazt az USA-t bírálja a Biden-korszakban bevezetett szankciók fenntartásáért és új szankciók elfogadásáért. Washington tehát egyidejűleg jelenik meg konstruktív békecsinálóként és ellenséges szankcionálóként – attól függően, hogy éppen melyik közönségnek szól az üzenet. Ez olyan, mintha valaki egyszerre panaszkodna arra, hogy a szomszédja nem segít, és arra, hogy mindig beleavatkozik – de mindkét panaszt ugyanabban a mondatban. Ez nem logikai hiba, hanem tudatos szerkesztés. A propaganda nem következetességre törekszik, hanem lefedettségre: minden célközönséghez eljut valamilyen változata az "orosz igazságnak", és mindegyik azt sugallja, hogy Oroszország a békét akarja, csak éppen mindenki más akadályozza. Ez a narratív rugalmasság az orosz dezinformáció egyik leghatékonyabb eszköze, a trükk egyszerű, de működik: az ellentmondások akkor nem szúrnak szemet, ha elég gyorsan váltják egymást.

Kontextus

A hír abban az időszakban jelenik meg, amikor az Európa Tanács különleges törvényszéket hoz létre az Ukrajna elleni agresszió bűncselekményének kivizsgálására, amely azokat a politikai és katonai vezetőket vizsgálja és ítéli el, akik felelősek a fegyveres erőknek más állam ellen való alkalmazásáról szóló döntésért. A törvényszék az Európa Tanács keretein belül fog működni, kiegészítve a Nemzetközi Büntetőbíróság, valamint más nemzeti és nemzetközi mechanizmusok tevékenységét. 2026. május 15-én 36 állam támogatta e törvényszék felállítását, amelynek székhelye Hágában lesz.

Nem mellékes tehát, hogy Lavrov éppen most látja szükségét annak, hogy az európaiakat tegye meg a béke kerékkötőinek. Minél közelebb kerül a jogi felelősségre vonás intézményes kerete, annál hangosabb lesz a zaj Moszkva részéről. Ez nem véletlen egybeesés – ez menetrend.

Karczag Anna