Te is felelős vagy Putyin gyilkosságaiért!

Nem csitul a felháborodás sem Erdélyben, sem Magyarországon Orbán Viktor kijelentései után. Az erdélyi magyar társadalomban egyre tapinthatóbb a félelem. Félnek Simion elnökségétől, félnek annak következményeitől, és most már félnek a magyar miniszterelnök nyílt árulásának politikai árától is. Közben a háború, amelyhez nem akarunk viszonyulni, itt van velünk – és minden jel szerint tovább fog eszkalálódni.

A félelem miatt gyors ütemben vágjuk a fát magunk alatt, mert a zuhanás legalább változást hoz. Nem vesszük észre, hogy a változást magunkban kell elkezdenünk. És szigorú erkölcsi, morális alapokon kell nyugodnia.

Az orosz propaganda legelső célja a nyugati ember, így a magyar állampolgár erkölcsi tartásának lerombolása. Mindegy, milyen eszközökkel: legyen az hazugság, háborús bűncselekmény, ideológiai zavar, vagy épp manipulált választás – a Kreml célja nem Ukrajna, hanem a lélek elfoglalása. Putyint nem Donbász érdekli, hanem az, hogy TE ki vagy, miben hiszel, és hajlandó vagy-e még különbséget tenni jó és rossz között.

Ha igen, akkor meggyőz, hogy ne tedd.

Ha nem sikerül meggyőznie, akkor megöl.

Ilyen egyszerű. Ilyen komoly. Ennyire véres.

És jelenleg úgy tűnik, hamarabb kaparintja meg a TE lelked, mint Ukrajna keleti tartományait. Nem véletlenül. Nem azért, mert különösen ügyes. Hanem mert TE megkönnyítetted neki.

Mert MI megkönnyítettük a dolgát – alaposan.

Mi hagytuk, hogy a putyinisták ellepjék társadalmunkat, politikai erővé váljanak. Olyan politikai erővé, amely szavazataival meggátolja majd Ukrajna további támogatását, meggátolja Európa védelmi képességeinek megerősítését, és teret nyit a nyílt katonai agresszió jogosultságának. Sosem mondtuk ki nyíltan, hogy ami elhangzik, az hazugság, bűnpártolás, kollaboráció. Inkább nevettünk rajta. Elütöttük annyival: „Jó, hát X vagy Y mindig is ilyen volt.”

Mi mentettük fel őket azzal, hogy a barátság, a munkahelyi viszony, a családi béke fontosabb lett, mint az igazság. És minden egyes hallgatással nekik adtunk teret, nekik adtunk legitimációt. Azzal, hogy nem kerestük egymást, mi, akik ugyanúgy gondolkodunk, hanem inkább beértük azzal, hogy „jó, ha van valaki, akivel sört lehet inni, még ha putyinista is”.

A putyinista kollégával, ismerőssel való közösködés ma már nem semleges magatartás.

Politikai tett.

Olyan politikai tett, amelynek következménye lesz Ukrajnára, Európára, és rád is. Napról napra olyan emberekkel ülünk le beszélgetni, akik szerint Bucsa megrendezett hazugság, akik szerint az ukrán gyerekek elhurcolása nem létező probléma.

A putyinizmus által diktált erkölcsi romlás nem „odakint” történik, hanem itt, köztünk, és főként itt, bennünk. A nyugati polgár morális leépülése – beleértve a magyar polgárt – nem elméleti kérdés: az emberi viszonyaink minőségében, a közélet állapotában, a közösségeink széthullásában mérhető.

És te is tudod ezt. Már rég tudod. Tudtad akkor is, amikor nem álltál ki. Amikor nem kerested azok társaságát, akik úgy gondolkodnak, mint te. Akik még hisznek a tisztességben, az emberi méltóságban, az erkölcsi rendben. Ehelyett inkább megmaradtál a megszokott kapcsolataidban, pedig tudtad, hogy ezek már nem közösségek – legfeljebb kényelmes viszonyok. Igen, voltak és vannak EGYÉNEK, akik megteszik, helyetted is. És te nem álltál melléjük! Amikor a diákok tüntettek, te inkább otthon ültél, mert nem vagy diák. Ugyanígy tettél akkor is, ha a tanárok vonultak utcára. Magukra hagytad az egyéni küzdőket – így aztán nem született KÖZÖSSÉG. Egyének sokasága lettünk, összekötő kapocs nélkül.

A putyinisták legalább közösséget építettek. Téves alapon, hamis célokkal – de csinálták. Te viszont nem.

És épp ezért: te vagy a felelős!

Te vagy a felelős, amiért már nem is látszanak a határok erőszak és önvédelem, hazugság és igazság, áldozat és támadó között. Mert ezeket a határokat nem a politika, hanem az emberi közösség húzza meg – vagy törli el.

Te tudtad, hogy Orbán Viktor politikája rossz. Te tudtad, hogy Simion nacionalizmusa veszélyes. Mégis hagytad. Hagytuk.

Mert nem álltunk össze.

Mert még akkor is külön maradtunk, amikor már világos volt, hogy csak együtt lehet túlélni.

Ezért nem meglepő, ami történik. Ami történni fog, az logikus és elkerülhetetlen következménye annak, hogy nem kerested a hozzád hasonlóak társaságát. Nem építettél közösséget azokkal, akik osztják az értékrendedet. És ezért nem is lesz változás. Jobb pillanataidban azt hitted, hogy egyénként egy-két vita, meggyőzési-kísérlet elég részedről. Rosszul gondoltad: amíg egyén vagy, addig egy putyinista sem fog hinni neked.

Amíg nem fordulsz végre azok felé, akik még hisznek a jóban – és amíg nem kezdesz velük együtt cselekedni –, addig csak nézni fogod, ahogy a romlás továbbterjed. És egyre kevesebb lesz belőled, aki ma még tudja, hogy mi a különbség jó és rossz között.

Nincs ahogy másképp legyen, és mégis: van, ahogy másképp legyen! Ha már így alakult, hogy a Simiontól való félelem társadalmi mozgásokat indított el, akkor keresd te is azon személyeket, akik hozzád hasonlóan cselekszenek. Beszélgessetek egymással, tervezzetek közösen.

Legyetek közösség!