Elnökjelölti vita – 2. kör: tisztul a kép

Tegnap este lezajlott az elnökjelölti vita második fordulója. Nehéz volt – az egyszeri választópolgárnak kemény próbatétel lehetett végignézni a háromórás, maratoni tévévitát, és ezt nem is elsősorban az időtartam, hanem a jelöltek silány minősége miatt mondom.

Jelöltekből viszont nem volt hiány, ugyanis a TVR által szervezett vitára az összes elnökjelöltet meghívták – mind a 11-et. Na, találd ki, ki az, aki nem vállalta? Igen, ő, Simion. Pedig még Ponta is vette a fáradságot, hogy eljöjjön – bár ebben sok örömünk nem volt. Tizenegy emberrel vitát moderálni nem egyszerű feladat, a TVR szerkesztői külön blokkokkal próbálták áthidalni az ebből fakadó nehézségeket, de levonhatjuk azt a következtetést, hogy műsorszerkesztési szempontból megbuktak. A jelöltek ugyan kaptak szót, a replikához való jog is létezett, de ennek szabályozása annyira felszínes volt, hogy gyakran zűrzavarba fulladt az egész. Kicsit már idegesítően gyakran. Ugyancsak nem tűnt túl okosnak az sem, hogy különböző újságírók a számukra kisorsolt jelölteknek tehettek fel egy-egy kérdést. Így fordulhatott elő, hogy a nemzetbiztonsággal vagy a gazdasággal kapcsolatos kérdésekre az ismeretlen jelöltek válaszoltak, jobbára a felkészületlenségük mentén. Sok idő és még több energia ment el ezzel – kár érte. A másik nagyobb műsorblokk már inkább egy politikai thriller forgatókönyvírói versenyébe illett, semmint a közszolgálati televízió komolyságához: a jelöltek egyesével fáradtak be egy elkülönített térbe, ahol a riporter egy-egy hipotetikus kérdést szegezett nekik.

Mit tenne Ön elnökként, ha… – Putyin megtámadná Romániát? – Katasztrófahelyzet esetén kérne-e külföldi segítséget? – Egy újabb pandémia esetén elrendelné a lezárásokat?

Nem minden alapot nélkülöző kérdések ezek, de jó lett volna ugyanarra a kérdésre minden jelölt válaszát is megismerni. Ez mutatta volna meg igazán, hogy versenyhelyzet van köztük – így viszont a 10 jelöltből álló „thrillerkör” végül annyit ért el, hogy Ponta szerzett magának újabb pár ezer Georgescu-szavazót. Ő kapta ugyanis azt a kérdést, hogy pandémia esetén elrendelné-e a lezárásokat. Válasza: határozott nem. Köszönjük, attól az embertől, aki elárasztotta Románia falvait, nem sokat vártunk – de tudjuk, hogy ez a válasz ott fog hatni, ahol hatnia kell.

Hasonlóan idegesítő volt, hogy a gazdasági kérdés pont a John-Ion Baniu nevű, Amerikából hazatántorgó, masszívan trumpista jelöltnek jutott, akitől annyit tudtunk meg, hogy csökkentené Románia védelmi kiadásait, mert Putyin nem fog minket megtámadni, ó, dehogy – és még mosolygott is saját „élelmességén”. Később, egy másik kérdéskör kapcsán kifejtette, hogy engedélyezni kellene a szabad fegyverviselést Romániában – pont úgy, mint Amerikában –, mert akkor Putyin nem merne minket megtámadni. Most akkor támad, vagy sem? Mindegy, hagyjuk is.

John-Ionnak köszönhetjük az est fénypontját is: annyira sokat volt a MAGA-kultúra közelében a tengeren túl, hogy nem kicsit felejtett el románul. Az egyik megszólítása után a következő, laza, már-már dadaista köszöntővel lepte meg önmagát és a közönséget: „Ez a felém irányzott kérdés, és nem gondolom, hogy válaszolok rá.” Házi feladat: derítsd ki, mire gondolt a költő. Viszont az „itt forogtok az öt testőr körül” valószínűleg sokáig idézett mém lesz a román politikai közbeszéd bugyraiban.

Szerencsére azonban John-Ion nem az esélyesek közé tartozik – különben komplett leszerelné Románia hadseregét, mindenki kapna egy pisztolyt államilag, aztán „oldd meg, Joáné, ha tudod”. Lenne itt vérontás…

Az újságírók irányából elhangzó kérdésözönben volt egy, amire mi, magyarok is felkaphattuk a fejünket. Az újságíró idézett az 1918. december 1-jén elfogadott gyulafehérvári határozatból – méghozzá azt a részt, amelyben a román képviselők megígérik, hogy minden nép a saját anyanyelvén fordulhat bírósághoz, és joga van az önrendelkezéshez – másképp szólva: az autonómiához.

Az újságíró azt kérdezte a neki kisorsolt politikustól: tudja-e, honnan származik ez az idézet? Sajnálatos módon a szintén esélytelen Daniel Funeriu kapta meg a válaszlehetőséget, aki persze tudta, honnan származik. Válaszában kifejtette, hogy Románia a kisebbségpolitika európai modellje, és a többi hasonló, általunk már jól ismert közhely – ne feledjük, ez az ember volt oktatási miniszter is, most államfőnek készül.

Ilyenkor sajnáltuk igazán, hogy nem kötelező minden jelöltnek ugyanarra a kérdésre válaszolnia – kíváncsi lettem volna, mit mond például Antonescu, aki korábban még Székelyföld létét is tagadta. Hogyan tudja ő összeegyeztetni az RMDSZ-barátságot és az autonómia-tagadást? De van az a retorikai képesség, amivel ez is kimagyarázható.

Ha már retorikai képességek: térjünk rá az este kiértékelésére.

Antonescuról immár világosan kiderült, hogy esze ágában sincs szakítani a múlttal – ugyanazokat a retorikai fogásokat használja, ugyanazt a hárító politikát képviseli, amelyet a román társadalom egyre határozottabban küld el a fenébe.

Nicușor Dan hozta a formáját: az egyetlen racionális elme, szakmai kérdésekben higgadt, már-már pedagógiai türelemmel magyarázza a tennivalókat, amelyek nem igazán ízlenek a rendszer kegyeltjeinek – de ez már az ő bajuk.

Ponta, ahogy tőle megszokhattuk, hazudott. Mi több, olyan látványosan kerülte meg a kérdésekre adott egyértelmű válaszokat, hogy abba a belpolitikát követő, rutinosabb vitanézőknek is belefájdult a feje.

Az est hőse ismét Lasconi lett, aki a tegnapelőtti Digi24-es szereplésén megszokott formát hozta: nem alkuszik, bátor – sőt, az összes jelölt közül ő a legbátrabb. Egyszer sem kerülte meg a válaszadást, sőt, közbeszólásaival, replika-kéréseivel a legtöbbet tette azért, hogy a sunnyogó politikusok elkerült válaszai ne sikkadjanak el a nézők fejében.

Az elnökjelölti vita harmadik, egyben utolsó köre ma este zajlik az Antena3 hírtelevízión, Mihai Gâdea moderálásával. Utóbbi neve szinte garancia arra, hogy ma sem fogunk unatkozni. A hírek szerint ismét 10 jelölttel vágunk neki – mert Simion most sem jön el.