Orbán Viktor azt üzente Erdélynek: kapjátok be!

„Azt csinálok, amit akarok, lálálá” – mindenki ismeri a fene se tudja melyik magyar együttes slágerét. Aki kíváncsi, lapozza fel a 2010 óta kitüntetett lovag- és szamárkeresztesek listáját. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Méltóságos Miniszterelnök Úr, Orbán Viktor, nemzetvezető, interjút adott Erdély egyik már nem is létező, de online még pislákoló portáljának, a Krónikának.

A mikrofonállvány szerepét ezúttal Rostás úr vállalta, aki szűk családi körben autokrataellenes vonásokat is fel mer vállalni, de a nyilvánosság előtt inkább a seggnyalás módszeres iskoláját viszi tökélyre. Arra már nem futotta tőle, hogy felhívja a magyar Putyin figyelmét egy apróságra: az interjút nem fogják elolvasni azok az erdélyi idősek, akik nem használnak internetet, nyomtatásban pedig nem jelenhet meg, mert a Fidesz-közeli médiabirodalom csődbe vitte, majd bezáratta Erdély nyomtatott sajtójának kb. 99%-át – köztük magát a Krónikát is.

Hát igen, így jártunk mi. Illetve ők, ott(hon), Erdélyben – a Roszatom végül nem vette meg őket. Ahogy az interjút nézzük, erre nem is volt szükség: Rostás úr mindenféle anyagi ösztönző nélkül is tökéletesen vissza tudta adni a pénteki Kossuth Rádiós miniszterelnöki alákérdezések politikai székrekedés-hangulatát. Minek fizessen Budapest valamiért, amit ingyen is megkap?

Szóval a főhősünk Kincses Előd méltán tisztelt erdélyi küzdőember temetésére érkezett Marosvásárhelyre – ezzel indult az interjú. A Prájd Miniszter úgy méltatta Kincses urat, ahogy egy bunkerben bujkáló Hitler dicsérte volna Sztálint, szájából csak úgy záporoznak a harc és a harcostárs szavak – a szinonimaszótár nem éppen a miniszterelnök úr erőssége. Orbán elegánsan átugrotta Kincses Előd életének üldöztetésekben és küzdelmekben bővelkedő részét, azt, amit a bézik sztítfájterünk (értsd: Orbán) legfeljebb hírből ismer. Bár az a kevés is elég volt legendagyártáshoz, és azóta is abból él, hogy „hazaküldte az oroszokat” – ma meg már szinte behívná őket. Fura idők, amikor már nem lehet úgy lövetni, ahogy Sztálin tette. Ezt a kort – ez a kórt, csóválgatja a fejét, amikor senki sem látja őt…

A nagy kegygyakorló magyar vezető pedig alig várja, hogy beszélhessen az új román elnökkel. Szerinte „a szuverenitás kérdésében együtt tudnának működni”. Szinte látjuk lelki szemeinkkel, ahogy Nicușor Dan putyinos pólót húz Orbán tiszteletére. (Ja, bocs. Ezt nem ide.)

Megtudjuk még, hogy a szomszédban zajló háború két szláv nép „testvérháborúja” – ezt a poént 2022 óta képtelen elengedni a miniszterelnök úr, ami a politikai szellem lassú elaggásának biztos jele, Trump pedig folyamatosan a békéért dolgozik, kár, hogy a béke nem tud erről. Trump óta nem ért véget az orosz-ukrán háború, cserébe kirobbant egy másik a Közel-Keleten, de van, aki így csinálja a békét, mint Orbán a repülőrajtot. Vagy a Pride betiltását, hiába, na, nagy szellemek, ha egymásra hivatkoznak…

A csúcspont, vagy ahogy a román frissen érettségizők kedvéért mondanánk: punctul culminant, csak ezután jön. Rostás ugyanis olyan bátran kérdez rá az elhíresült Simion-támogatásra, hogy azt minden újságíró-képzésen tanítani lehetne – mármint úgy, hogy így ne csináld! A kérdésben udvariasan megkapja az AUR a „szélsőjobboldali” jelzőt, de valahogy kimarad a párt folyamatos magyarellenessége, amiért Simion vélhetőleg külön köszönőlevelet fog írni a Krónikának.

Orbán nem szégyellős. A maga szóvirágaival nemhogy kibújik a válasz alól, hanem egyenesen felkínálja nemzőszervét az jó erdélyi magyar népeknek. Igaz, elfogadja, ha valakinek nem tetszik Simion, de azért elvárja, hogy szeressük azt, aki szerinte „keresztény, szuverén, támogatható” – és így tovább.

Orbán gyakorlatilag azt üzente Erdélynek: kapjátok be! Mindegy, mit gondoltok, mit éreztek, én akkor is lepaktálok a magyarok ellenségeivel, ha az éppen illeszkedik a maffiaállam védelmében folytatott antibrüsszelista, ukránellenes politikámhoz – mert ez Putyin akarata - zárhatnánk itt az expozét, ha ismernénk Viktor valódi gondolatait

És igen – ismerjük, mert ki is mondja az interjúban: az, hogy valaki azt gondolja, és azzal érvel, hogy az oroszok majd jönnek, és „hamm, bekapnak minket”, az vicces. Egyem a szívét, zúzsdájáét, miniszterelnök úrnak! Hát akkor miért nem beszél legalább Medvegyevvel, hogy ne fenyegesse meg hetente kétszer az európai nagyvárosokat – köztük Budapestet is – atomcsapással? Felhívhatná Putyint is, hogy szóljon már neki: az olyan kijelentések a Kreml őrült urától, hogy „az a terület, ahova orosz katona betette a lábát, az orosz föld”, enyhén szólva sem segítenek.

Nocsak, Viktor, ezzel a fura humorérzékeddel most jól lebuktattad magadat.