Így hagyta magára Ukrajnát a Nyugat - Stoltenberg könyvéből derül ki

Jens Stoltenberg 2014 októberétől 2024 októberéig vezette a NATO-t főtitkári pozícióban – korábban pedig Norvégia miniszterelnöke volt, jelenleg pedig Norvégia pénzügyminisztere. Az „On My Watch: Leading NATO in a Time of War” című könyve (angol nyelven) a poszton eltöltött éveit foglalja össze, és magyar szempontból beszédes napon, 2025. október 23-án jelent meg.

Könyvében több olyan eseményre is rávilágít, amelyek az antiputyinista tábor közgondolkodásában már régen jelen vannak, de valahogy még mi sem akartuk elhinni. Igen, Oroszország háborújának, a teljes körű katonai intervenciónak, az oroszok által elkövetett népirtásnak voltak előzményei, olyan előzményei amelyek logikusan mutattak ebbe az irányba, olyan előzményei, amelyet a Nyugat figyelmen kívül hagyott.

Néhány részlet Stoltenberg könyvéből:

1. A 2014-es Krím-válság félrekezelése

Franciaország és Németország már 2014-ben is tagadásban éltek, amikor Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet. Stoltenberg szerint ez volt az első alkalom, amikor a NATO-tagállamok nem tudtak egységes és határozott választ adni az orosz agresszióra.Ez a „történelmi vakság” később, 2022 előtt is megismétlődött.

2. A háború előtti hírszerzési figyelmeztetések figyelmen kívül hagyása

Már 2021 októberében a NATO hírszerzése egyértelműen jelezte, hogy Oroszország invázióra készül. Ennek ellenére nem történt komoly megelőző diplomáciai vagy katonai lépés, és több nyugati vezető — főleg Franciaország és Németország — még mindig a tárgyalások illúziójába kapaszkodott. Oroszország „nem akart valódi tárgyalásokat”, mégis hagyták, hogy az agresszió előkészítése zavartalanul folytatódjon.

3. A háború kitörésekor megtagadott repülési tilalom

Volodimir Zelenszkij a támadás után többször is kérte a NATO-tól a repüléstilalmi zóna bevezetését, hogy megvédhessék az ukrán városokat az orosz bombázásoktól. A NATO elutasította ezt a kérést. Stoltenberg ezt a beszélgetést „fájdalmasnak” nevezte — mert Ukrajna védelmi kérése meghallgatásra talált, de nem teljesült.

4. A Nyugat kezdeti „defetizmusa”

A háború elején a NATO-tagállamok többsége azzal számolt, hogy Kijev napokon belül elesik. Ez a hozzáállás passzív és lemondó reakciókat szült, nem pedig gyors és stratégiai válaszokat. A segélyek, fegyverszállítások csak késve indultak el, és kezdetben elsősorban humanitárius segítségre korlátozódtak.

5. Biden „visszafogottsága” és az amerikai politikai bénultság

Stoltenberg szerint a 2024-es NATO-csúcs előkészítésekor az amerikai kormány „passzív és defetista” volt. Joe Bident visszatartotta a döntéshozataltól az aggodalom, hogy „a másik fickó” — vagyis Donald Trump — mit fog mondani. Az USA tehát belső politikai félelmek miatt nem vállalt erősebb szerepet a háború korai szakaszában.

6. Az EU ígéreteinek be nem tartása

Az Európai Unió megígérte, hogy 2023 márciusától 2024 márciusáig egymillió tüzérségi lövedéket szállít Ukrajnának. Kevesebb mint a fele érkezett meg. Ez konkrét példa arra, hogy a támogatás ígéretei és a valós teljesítés között óriási szakadék tátongott.

7. A „legszükségesebb” segítség politikája

Sok NATO-tagállam szándékosan csak a minimális katonai támogatást nyújtotta, ahelyett, hogy stratégiailag fordított volna a háború menetén. Stoltenberg szerint ez a visszafogottság az orosz–kínai–észak-koreai tengelyt erősítette, hiszen Moszkva több erőforrást és külső támogatót szerzett, miközben a Nyugat önkorlátozó üzemmódban maradt.

8. A „túl kevés, túl lassan” problémája (még ma is)

Stoltenberg 2024 októberében is kijelentette: „A NATO-országok továbbra is túl keveset és túl lassan adnak.” Ez nemcsak az anyagi támogatásra vonatkozik, hanem a politikai bátorság és stratégiai következetesség hiányára is. Stoltenberg szerint ez közvetlenül gyengíti Ukrajna tárgyalási pozícióját — ha nem erősek a csatatéren, akkor nem lesznek erősek a tárgyalóasztalnál sem.

Összegzés

Stoltenberg visszaemlékezései alapján Ukrajnát a Nyugat nyolc kulcsponton hagyta cserben:

1. 2014-ben nem lépett fel elég határozottan a Krím annexiója után.

2. 2021-ben nem vette komolyan a hírszerzési figyelmeztetéseket.

3. 2022-ben elutasította a repülési tilalom bevezetését.

4. A háború kezdetén defetista, lemondó hozzáállást tanúsított.

5. Az USA politikai gyávaságot mutatott - a Biden és Trump közötti versengés rányomta a bélyegét a cselekvésre.

6. Az EU ígéretei részben üresen maradtak.

7. A NATO-tagok többsége csak „túlélési szintű” támogatást adott.

8. A segítségnyújtás ma is lassú és elégtelen.

Ezek együtt rajzolják ki azt a képet, amelyet maga Stoltenberg is elismer: Ukrajnát nem Oroszország hagyta magára először — hanem a Nyugat, amely mindig egy lépéssel késve reagált.

FORRÁS: Szabad Európa