Magyarország ma: kirabolták a MIG-29-es vadászgépeket

A 444-en olvastam, de több magyarországi sajtóorgánum is hozza a hírt, miszerint ismeretlen tettesek nemes egyszerűséggel belógtak a kecskeméti katonai repülőtérre, egy lezárt és jól őrzött katonai objektumba, ahonnan kiszereltek néhány alkatrészt az ott évek óta porosodó, használaton kívüli MIG–29-es vadászgépekből.

A Blikkre hivatkozva azt írja a 444, hogy a tolvajok egyszerűen csak átvágták a drótkerítést, kicsit felhajtották, hogy a galléron virító GRU-jelvénybe nehogy beleakadjon, majd bementek a reptérre, ahol – figyelem! – leszerelték a MIG–29-es orrkúpját, kivették a számukra valamiért szükséges lokátortér alkatrészeit, és nyomok nélkül távoztak.

Hát, van ez így, ugye? Nem, ilyen nincs!

Magyarországon háborús vészhelyzet van – mondom még egyszer: háborús! Ami józan paraszti ésszel végiggondolva azt jelentené, hogy a katonai objektumok őrzésére kiemelt figyelmet fordítanak. Hát, amint látjuk, vészhelyzet esetén ennyire működik ez. Kíváncsi vagyok, a vészhelyzet eltörlése után mi történik? Garázsvásárokat rendeznek a NATO-bázisokon is?

Viccet félretéve: a kecskeméti katonai repülőteret – akárcsak más katonai objektumokat – nem egyszerű vagyonvédelmi OKJ-s képzéssel bíró biztonsági őrök védik, hanem katonák. És ezeknek a katonáknak tűzparancs van kiadva, azaz igen, elvileg le is lőhetnek, ha engedély nélkül kószálsz az objektum területén. (Persze nem fognak egyből lelőni sem.) Ide, ha bejutáshoz elég is egy drótvágó, akkor kerülsz csak igazán veszélybe, ha bejutottál.

Továbbá: egy repülőgép-szerelés nem egyszerű technikai munka, bonyolultabb annál, mint amikor otthon csöpög a csap, apu meghúzza a csavart, elállt, hurrá. Magyarországon nem képeznek évente ezerszámra légitechnikusokat, és ezek mindegyike komoly szűrésen esik át, a nemzetbiztonság előtt ismert a nevük, lakcímük – ez különösen igaz azon kevés személyekre, akik értenek a katonai repülőgépekhez, azon belül a vadászgépekhez is. Nem azt mondom, hogy alig egy-két ilyen alak lézeng Magyarországon, de számuk bizonyosan nem olyan magas, hogy a szolgálatok ne tudnák villámgyorsan szűkíteni a lehetséges elkövetők körét, majd el is kapni a valódi tetteseket. Mindez annyira egyszerű, hogy szerintem már szimulációs gyakorlaton is csak a kezdőknek adnak ilyen feladatot – de inkább még nekik sem.

Az orrkúp levétele sem túl egyszerű feladat: ehhez targonca kell, több ember, stb. Aztán úgy kell kiszerelni a lokátor részből az alkatrészeket, hogy azok ne sérüljenek, mert oda a biznisz, nem lesz lóvé sem – az elkövetők nemzetiségétől függően akár évekre szóló szibériai nyaralást is érhet, ha elrontják a melót.

És nem véletlenül említem a nemzeti hovatartozást: nem tudjuk, hogy magyarok voltak-e az elkövetők, azt viszont tudjuk, hogy a magyar és orosz kormányok testvéri kapcsolata immár olyan régen tart, hogy az orosz „tesók” jelentős létszámú és képzettségű GRU-ügynököt telepíthettek hazánkba, és ebben senki őket soha meg nem zavarta.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy van azért néhány ország a világon, amelyik vásárolna MIG–29-es alkatrészt, de egyiknek sincs rá annyira szüksége, hogy ehhez betörést hajtson végre egy NATO-tagállam katonai objektumába. Csapjak a számra, kezemre, mit is beszélek, írok… Egy ország azért van: Oroszország. Igen, neki szüksége van ilyen alkatrészekre, képes arra, hogy betörjön idegen államok katonai létesítményeibe – meg is teszi (gyújtottak/robbantottak már fel fegyvergyárat is) –, és a hazaihoz meglepően hasonló pálya előnyeit is élvezheti Magyarországon. Attól nem kell tartaniuk, hogy lebukás esetén a hatóságok nagyon komolyan vennék majd saját magukat.

A történethez tegyük még hozzá az UGAR infó által közölt – és a magyar nyelvű sajtóban eddig méltatlanul elhallgatott – ukrán hackerek által megszerzett dokumentumot, amelyből világosan kitűnik, hogy egy magyarországi hadászati cég már a 2014-es első szankciók óta igyekszik alkatrészeket juttatni Oroszországba, szerződési ajánlatukban direkt ajánlva az ügyfeleknek, hogy a szankciók kikerülésében segítenek. Minő véletlen: ez a cég szintén légijárművekkel is foglalkozik, az említett ügyben helikopterekről van szó.

Egyéb lehetséges verziók:

– Nagy valószínűséget adok annak is, hogy semmiféle eltulajdonítás nem történt – illetve de igen, csak nem most. Viszont közeledhet a helyi leltár időszaka, és kellett egy alibi, amivel megmagyarázzák, hogy hova tűntek az alkatrészek, amiket korábban kiszedtek, elloptak már a vadászgépekből. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ezek Oroszországban kötöttek ki – lásd ismét a szankciók kijátszására szakosodott magyar céget.

– Az is lehet, hogy az ukránok voltak. Náluk röpköd még néhány MIG, csakhogy ennek a verziónak ellentmond az, hogy annyira nincs rá égető szükségük, ráadásul akármelyik másik volt szocialista államtól is be tudják szerezni egyszerű kereskedelmi ügylet révén, és nem kell ehhez egy NATO-tagállamot szívatniuk, mivel lebukás esetén Kijev nagyon sokat veszíthet. De ettől még lehet, hogy az ukránok voltak: Budanovnak tele lett a töke Viktorunkkal, lezsírozta az okosságot, most ott ül a kijevi irodájában, nézegeti a lokátoralkatrészeket, és elégedett. Esetleg felajánlja Viktornak visszavásárlásra…

– Magyar Péter volt az, akit az ukránok lefizettek, és a tisztások betörtek a kecskeméti katonai reptérre, a cuccot átadták az ukránoknak, akik ezzel fogják lebombázni a magyar kormányt.

És mindezeken túl ott az izgalmas kérdések özöne:

• Hogyhogy nem tudják elfogni a tetteseket?

• Hogy történhet meg ez a háborús vészhelyzet alatt levő Magyarországon?

• És egyáltalán: milyen közép-afrikai banánköztársaság lett a hazánkból, és meddig tűrjük ezt?

BOTRÁNY! Magyar cég segíti a ruszkikat a szankciók kijátszásában