Árad a Tisza Erdélyben is? Új magyar párt a horizonton
Kátai István, az első erdélyi Tisza-sziget megalapítója tegnap, április 26-án jelentette be közösségi oldalán, hogy Romániai Magyar Egységpárt – Tartás és Tisztesség néven új politikai formációt indít. Akkor még csak az elnevezés vált nyilvánossá, amelyet a kommentszekciókban nem fogadtak kitörő örömmel. Ma szintén Kátai István, szintén a közösségi oldalán, hosszabb posztban magyarázta el, hogy miért döntött a párt indítása mellett, milyen célok vezérlik és így tovább.
A célok pedig nemesek, ahogy mindig azok szoktak lenni: még egy párt sem alapíttatott meg azzal a nyilvános felvetéssel, hogy rosszat akarna a szélesebb tömegeknek. Kátai szerint mindez egy folyamat, amelybe majd menet közben is bekapcsolódhat bárki. A Tisza-sziget alapítója pedig személyesen azért vállalta a politizálással járó cihődést, mert nem akarja veszni hagyni azt a közösségépítő munkát, amit elkezdtek. Posztjában bírálja az elmúlt két évtized politikai irányát, felróva, hogy nem az önálló gondolkodás, hanem a megfelelési kényszer lett erősebb; számon kéri az urambátyám viszonyokat, a helyi kiskirálykodásokat, a megfélemlítést és a függési rendszereket. A mesterségesen létrehozott, információkat eltorzító környezet miatt nincs nyílt, tárgyszerű és több szempontú párbeszéd, beszűkült a viták tere. Ahogy azt sejteni lehet, Kátai pártja ezeken akar változtatni, amihez csakis sok sikert tudunk kívánni neki.
Tisztán, őszintén, mindenféle hátsó szándéktól mentesen: sikerüljön neki!
Azonban van némi hiányérzetem is. Romániában pártot minimum három fővel lehet bejegyezni, és egyelőre Kátai Istvánon kívül senkit sem ismerünk az alapítók közül. Kátai a mai posztjában gyakorlatilag mindent leír arról, hogy miért alakulnak meg és mit akarnak, csak az nem derül ki, hogy kik azok a „mi” — ez pedig, az erdélyi szcéna személyiségfüggő jellemzőit ismerve nem túl jó ómen.
Nem túl marketing szempontú az „Egységpárt” kifejezés sem — egyetlen párt sem lehet egység, hiszen a párt maga részt jelent, de ez csak szemantikai kukacoskodás. Ugyanakkor az erdélyi politikai közbeszédben az „egység” mindeddig az RMDSZ fegyvere volt, és vélhetően marad is. Könnyen elképzelhető egy olyan — egyelőre képzeletbeli — nyilatkozat, miszerint nagyon örülnek az Egységpárt megjelenésének, hiszen ők maguk az egység harcosai immár 36 esztendeje, így az új párt tagjai nyugodtan lépjenek csak be az RMDSZ-be. És ezzel a — hangsúlyozom, egyelőre csak képzeletbeli — nyilatkozattal elég nehéz lesz vitatkozni - különösen jelentős médiaháttér nélkül.
Az is érdekes, hogy a bukaresti törvényszék regisztrált pártokat ismertető adatbázisában egyelőre nincs nyoma az Egységpártnak. Ez persze magyarázható azzal is, hogy csak most, illetve a közeljövőben szándékoznak benyújtani a dokumentumokat, ahogy az sem kizárt, hogy a Gálfi Árpád által elnökölt Székelyudvarhelyért Párt alakul majd át Egységpárttá. Mindenesetre a jogi, legális háttér egyelőre zavaros, a törvényes megalapításkor pedig számítani kell arra, hogy az RMDSZ és azok az állami intézmények, ahol befolyással bír — gyakorlatilag az összes — majd mindent megtesznek, hogy a bejegyzést megakadályozzák. Erről Gálfi Árpád tudna sokat mesélni: milyen képtelen vádakkal próbálták a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzését ellehetetleníteni. Ezek között olyan panaszok is szerepeltek, miszerint Gálfiék a székely autonómiáért küzdenek, ezzel pedig veszélyeztetik Románia területi egységét. Igen — és ezt a képtelenséget magyarok fogalmazták meg. Mindezekre csak azért emlékeztetem az olvasót, hogy ne érjen senkit meglepetés, ha majd Hunorék, de akár a többi kispárt koreográfusai is kezdenek csúnyán játszani, amikor az TT-RMEP elindul ezen az úton.
Gálfi Árpád szerepe amúgy is hangsúlyosnak tűnik: az UH hírei szerint ő ajánlotta fel azt a telket, ahol Kátai egyesülete majd tábort szervez az idén, illetve a Kátai által alapított Erdélyi Kossuth Tisza-sziget részéről bejegyzett Változás Erdélyben Egyesület tiszteletbeli elnöke is lesz egyben. Egyelőre tehát nagyon úgy tűnik, hogy Székelyudvarhely volt polgármestere tehát kiemelt szerepet játszana az új magyar pártban, legalábbis annak alakuló holdudvarában. Mivel Kátai István a Tisza Párt prominense, ilyenformán sokan gondolnak majd arra nálunk is, hogy a magyar kormány támogatni fogja az új pártot, egyengeti az útját stb. Ez viszont aligha lesz így. Magyar Péternek több okból sem érdeke ezt megtenni:
volt már ilyen: a Fidesz két kisebb magyar pártot is kiépített és futtatott az RMDSZ-szel szemben. Ezek voltak az MPP, majd később az EMNP; közös jellemzőjük, hogy egyikük sem bírta megbontani az RMDSZ monopóliumát. A két párt aztán EMSZ-é olvadt össze, de ez sem hozta el a megváltást számukra — sőt, számunkra sem. A két kispárt ma egy-egy képviselőt delegál a román parlamentbe az RMDSZ listájáról. Magyar Péter előtt tehát ott áll a közelmúlt keserű tapasztalata, ami mindenképp óvatossá teszi majd;
Magyar Péter új politizálást ígért, ennek része, hogy figyel majd a közvéleményre. A magyarországi közvélemény pedig — tetszik vagy sem — egyelőre nem akar hallani arról, hogy az új magyar kormány adóforintokat küld a határon túli magyaroknak. Sajnálatos módon ebben még sok valós sérelem és sok igazság is akad, és még sajnálatosabb, hogy ehhez mi, erdélyi magyarok is hozzájárultunk. Most lehet megköszönni Tekényős Zsótikának, aki Magyarország leendő miniszterelnökét „beleállással” fogadta volna, ha az Székelyföldre jön. Okos döntés volt, ugye? Szóval a nemsokára felálló magyar kormány biztosan nem fogja megkockáztatni, hogy a szükséges és a társadalom által is elfogadott támogatásokon túl (mint az iskolakezdési támogatások, egy-két kulturális vonatkozású támogatás, Sapientia stb.) újabb adóforintokat küldjön Erdélybe csak azért, hogy ott hasonló pártot alapítsanak valakik.
És mindezeken túl ott a legnagyobb probléma: nem látszik az az erdélyi szegmens, amely nemcsak új erdélyi magyar politizálást akar, hanem elvégezné azt a szembenézést is, ami ehhez feltétlenül és elengedhetetlenül szükséges. A budapesti eufória szele minket is megcsapott, de ez kevés lesz a valódi alapokon nyugvó rendszerváltáshoz. Ez utóbbihoz nekünk, mindannyiunknak el kell végezni azt a munkát, ami nem megkerülhető - ez pedig az erős morális alapokon nyugvó politikai magatartás kialakítása, és annak folyamatos monitorizálása, számonkérése.
Karczag Anna