Az orosz titkosszolgálat álmerényletet tervez Orbán megsegítésére

A The Washington Post egy európai hírszerző szolgálat által megszerzett és hitelesített belső orosz hírszerzési dokumentumra hivatkozva azt írja: az orosz külföldi hírszerző szolgálat (SZVR) egyik egysége merényletkísérletet fontolgat Orbán Viktor ellen – azzal a céllal, hogy ezzel segítse a miniszterelnök választási kampányát.

Az áprilisi magyar parlamenti választások közeledtével az SZVR elemzői aggodalmukat fejezték ki Orbán csökkenő támogatottsága miatt. Moszkva számára ugyanis Orbán kulcsfontosságú szövetséges: a magyar miniszterelnök Oroszország-barát politikája stratégiai olyan szintű és mélységű befolyást biztosít a Kremlnek mind a NATO-n, mind az Európai Unión belül, amiről Kim Philby óta nem álmodtak a ruszkik. Egy nyugati tisztviselő szerint „Orbán Oroszország egyik legnagyobb kincse", és nehezen képzelhető el, hogy Moszkva ne állna készen a segítségnyújtásra, ha a dolgok rosszul alakulnának.

A „Gamechanger" terv

Az SZVR Aktív Intézkedések Osztályának készített belső jelentésben az ügynökök egy drasztikus forgatókönyvet vázoltak fel. A „Gamechanger" nevű stratégia lényege egy színlelt merényletkísérlet Orbán ellen, amely szerintük alapjaiban változtatta volna meg a kampány dinamikáját – a gazdasági és társadalmi kérdésekről az érzelmi-biztonsági síkra tolva a közbeszédet, ahol a stabilitás és az állambiztonság védelme kerül előtérbe.

A merénylettervnél jóval szélesebb körű orosz beavatkozásra utaló jelek is felmerültek. Európai biztonsági tisztviselők szerint Kreml-támogatású közösségi médiaakció zajlott annak az üzenetnek az erősítésére, hogy Orbán az egyetlen jelölt, aki meg tudja védeni Magyarország szuverenitását. A narratívákat részben Tigran Garibjan, a budapesti orosz nagykövetség tanácsadó-megbízottja közvetítette, aki rendszeresen találkozik kormánypárti magyar újságírókkal. Emellett egy európai biztonsági szolgálat is megerősítette, hogy három, orosz katonai hírszerzés megbízásából dolgozó személy érkezett Magyarországra. Az orosz ügynökök kampánystratégiai javaslatokat is megfogalmaztak: Orbánt a béke és a stabilitás képviselőjeként kellett volna pozicionálni, Magyar Pétert pedig Brüsszel „bábjaként", a Tisza Pártját „háborús pártként" beállítani.

Az álmerénylet tágabb kontextust is megvilágít. Több jelenlegi és volt európai biztonsági tisztviselő szerint az Orbán-kormány évek óta érzékeny információkhoz juttatja Moszkvát az EU-n belüli tárgyalásokról – részben fizikai hozzáférésen, részben orosz hackertámadásokon keresztül. Szijjártó Péter külügyminiszter az orosz invázió kitörése óta 16 alkalommal látogatott Moszkvába, és egy tisztviselő állítása szerint EU-ülések szüneteiben rendszeresen telefonált Szergej Lavrovnak, élőben tájékoztatva az orosz felet a folyamatban lévő megbeszélésekről.

Ha a Washington Post által ismertetett dokumentum hiteles – és minden jel arra mutat, hogy az –, akkor egy rendkívül súlyos helyzettel állunk szemben. Nem csupán arról van szó, hogy egy idegen hatalom befolyásolni akarja a magyar választásokat. Ennél többről van szó: arról, hogy egy NATO-tagállam kormánya tudatosan és aktívan együttműködik azzal az országgal, amely Európa biztonságát a legnagyobb mértékben fenyegeti.

Orbán Viktor nem egyszerűen „semleges" szereplő az orosz–ukrán konfliktusban, ahogyan azt a kormányzati kommunikáció sugallja. A feltárt információk alapján Magyarország az orosz hírszerzés egyik legértékesebb eszközévé vált az Európai Unión belül – olyan kapuvá, amelyen keresztül Moszkva betekintést nyerhet az EU legérzékenyebb belső tárgyalásaiba.

Az álmerénylet-terv pedig külön figyelmet érdemel. Ha ezt valóban megfontolták, az azt jelenti, hogy az orosz hírszerzés Orbánt már nem erőből, hanem gyengeségből védi – mert a saját eszközeivel már nem tudja megnyerni a választást. Ez paradox módon jó hír: azt mutatja, hogy a magyar társadalom egy része ellenáll, és a változás lehetséges.

A kérdés az, hogy a magyar választók élnek-e ezzel a lehetőséggel – vagy hagyják, hogy egy idegen titkosszolgálat döntse el helyettük, ki vezesse az országukat.

Miért szivárogtattak a nyugati hírszerzők?

Joggal merül fel a kérdés: miért döntött úgy az a bizonyos európai hírszerző szolgálat, amely megszerezte az SZVR-dokumentumot, hogy azt a Washington Poston keresztül nyilvánosságra hozza? A titkosszolgálatok ugyanis általában nem szoktak újságírókkal megosztani érzékeny forrásokat és módszereket – ha mégis megteszik, annak mindig oka van.

Az első és legkézenfekvőbb ok a semlegesítés. Ha egy titkos hadműveleti terv nyilvánosságra kerül, azt végrehajtani már szinte lehetetlen – legalábbis az eredeti formájában. A kiszivárogtatással a terv hatástalanná válik: ha Orbán ellen most merényletet kísérelnének meg, mindenki tudná, hogy az nem valódi, hanem megrendezett. Az információ nyilvánosságra hozatala tehát önmagában megakadályozza a végrehajtást.

A második ok az üzenetküldés – egyszerre több irányba. Moszkvának: tudjuk, mit terveztek, belátunk a műveleteitekbe. Budapestnek: mi sem vagyunk vakok, a szövetségeseitek lépéseit is figyeljük. A magyar választóknak: tessék, itt a bizonyíték, döntsetek ennek tudatában. És az EU többi tagjának: nézzétek meg, mi folyik az egyik tagállamban.

A harmadik ok a nyomásgyakorlás. Az európai hírszerzési közösségen belül régóta feszültséget okoz, hogy Magyarország NATO- és EU-tagként olyan kormányzatot működtet, amely aktívan együttműködik Moszkvával. A nyilvános kiszivárogtatás egyfajta figyelmeztetés is: ha Budapest nem változtat, a leleplezések folytatódhatnak – és egyre kényelmetlenebbé válhatnak.

Forrás: The Washington Post