Népirtás Mariupolban: újabb tömegsírok jelentek meg

Több mint három éve az orosz megszállók elzárták a várost; az oroszok azóta eltüntették a háborús bűnök bizonyítékait, mégis a külvárosokban rémisztő mennyiségben, rohamosan nőnek a jelöletlen tömegsírok, ahogy az a Google legújabb műholdfelvételeiből kiderül - írja Ïne Back Ïversen, Ukrajnában élő, több lapot is tudósító újságíró.

A mariupoli tömegsírokról szóló hírek a teljes körű orosz invázió első évében jelentek meg. Akkor a túlélők beszámolói és műholdfelvételek révén szerezhettünk tudomást az orosz háborús bűnökről, mivel Oroszország megtagadta a humanitárius és nemzetközi szervezetek beengedését. Most, az új műholdfelvételek nyilvánosságra kerülésével világosan látszik: a civilek oroszok általi mészárlása semmivel sem csökkent. Ezek nem „véletlenek”, nem az első támadásokból erednek — ezek a kivégzések - helyesebben fogalmazva: népirtás - nyomai.

2022-ben az AP elemezte a március és december között készült műholdfelvételeket, és legalább 10.300 új sírt becsült Mariupolban és környékén, a legtöbbet a Staryi Krym temetőben. Az új képeken most már mindannyian láthatjuk, hogy a tömegsírok üteme tovább gyorsult. A legnagyobb növekedés a temető keleti szárnyán figyelhető meg: a kékkel jelölt vonal a korábban rögzített határt mutatja, a piros körvonal pedig a 2022 novemberétől mostanáig tartó növekedést jelöli.

Ahogy a felszabadított ukrán városokban korábban már láttuk, Oroszország ritkán temet el egy embert külön sírban: egész családokat temetnek együtt - a nagyobb, árokhoz hasonló gödrökben egymásra halmozva találtak testeket. Ez az orosz „hadviselés” tudatosan végrehajtott módszere — és látható szinte minden temetőn, amely orosz megszállás alatt volt.

A mariupoli külvárosban több frissen készült sír látható: jelöletlen, nyilvántartásba nem vett sírok, amelyek az Oroszország által meggyilkolt ukrán civilek számára készültek.

Lehetetlen pontosan megmondani, hány embert ölt meg Oroszország Mariupolban: a betekintés hiánya miatt nincsenek ellenőrizhető számok. De a túlélők elmondják a tapasztalataikat — például az Azovsztal védője, Illia Szamojilenko a „People of Steel” című dokumentumfilmben a megöltek, kivégzettek számát 100.000-re teszi. Amíg Mariupol nincs felszabadítva, Oroszország nem fogja abbahagyni az ottani emberek lemészárlását, és mi nem fogjuk megtudni, hány embert öltek meg. Oroszországnak immár több mint három év áll rendelkezésére, hogy megsemmisítse a bizonyítékokat: testek elégetésére, a föld elsimítására, építkezésekre az ukránok hamvai fölé, akiket meggyilkoltak.

Emlékezzünk a mariupoli színházra, amelyet Oroszország szándékosan bombázott le, miközben körülbelül 600 civil — többségük gyerek — keresett menedéket az épületben. Ma az a hely orosz építkezési terület. Az ukrán iskolák, kórházak, könyvtárak romokban hevernek Mariupolban, miközben a megszállók stadionokat építenek, amelyek propagandájuk színpadául szolgálnak.

Mariupol sajnos nem elszigetelt eset: pontosan ezt teszi Oroszország azokkal a helyekkel, amelyeket megszáll. Tömeggyilkosság, tömeges pusztítás, az ukránok brutális elnyomása — népirtás. Minden nap a megszállt területeken maga a pokol. Nem hagyhatjuk, hogy a világ figyelmen kívül hagyja - zárja sorait Ïne Back Ïversen, aki hozzáteszi: never forget, never forgive!

Infótér UGAR: Igen — nem felejteni és nem megbocsátani: ez a világ civilizáltabb és értelmesebbik felének az üzenete. Mi, akik Orbán Viktor kormánya alatt élünk, tegyük fel magunknak a kérdést: miért tűrjük némán, gyáván, tétlenül, hogy a mariupoli gyilkosságokat a magyar kormány is finanszírozza? A Moszkvától vásárolt kőolajért kapott forintok bizony arra költődtek el, hogy a mariupoli gyerekeket a színház alá bombázzák — örökre; és még temetésük sem volt. „Never forgive, never forget” — de kérdem én: tisztában van-e a magyarság azzal, hogy ez ránk is vonatkozik? Hogy évtizedekig, ha nem épp évszázadokig nem fogják nekünk elfelejteni, hogy szembefordultunk szövetségeseinkkel, és politikailag, gazdaságilag és titkosszolgálati intézkedésekkel támogattuk az oroszok elszabadult gyilkolásait?

Sajnos igen: sok honfitársunk él abban az önmegnyugtató delíriumban, hogy mi csak a békét szorgalmazzuk, hogy mi ártatlanok vagyunk. Hát nem — nem vagyunk azok; legkésőbb Mariupol után senki sem lehet ártatlan, aki ölbe tett kézzel nézi és tűri mindezt. Azok pedig végképp nem, akik a rezsicsökkentés fenntartásának érdekében relativizálják a bűnt és támogatják a háborúpárti magyar kormányt.