Beneš újratöltve: amikor Fico csapata visszahozza a 20. század legsötétebb reflexeit

A szlovák parlament az aktuális kormánykoalíció képviselőinek – egyenesebben fogalmazva: Fico bandájának – szavazataival büntethetővé tette a Beneš-dekrétumok tagadását. Igen. Jól olvastad – jön a dekrétum-tagadás bűntette. A törvény szövege homályos, a liberális Progresszív Szlovákia tiltakozott ellene, Gubík László, a szlovák törvényhozásba be nem jutott, erősen pártállami mentalitású, a legutóbbi választási kampányban Ficót támogató Magyar Szövetség elnöke pedig a karzatról nézte végig a szavazás menetét. A helyi magyar ellenzéki érzelmű sajtó – mert Szlovákiában még ilyen is van, hallod-e Erdély? – meg is kérdezte Gubík úrtól, hogy most akkor feljelenti-e önmagát, mintegy tiltakozásul, de a hős, harcos, szuverenista Orbán-bábú csak annyit tudott válaszolni, hogy "az öncélú mártíromkodás nem megoldás". Jó látni, hogy az orbánizmus egyszósemigazabbólamitmondokdemondom narratívaképző gyakorlata ekkora exportpiacot talált magának.

Mártíromkodásra tényleg nincs szükség, azt majd az ukránok megteszik és teszik most is helyettünk, nehogy az Istenért valamit is megpróbáljunk MI tenni az orosz–putyinista ideológiák térnyerése ellen, még a végén kiderül, hogy dolgozni kéne, azt pedig nem tudunk.

De, hogy ne menjünk messze saját portánktól sem, hanem inkább söprögessünk kicsit előtte: Vincze Lóránt RMDSZ-es EP-képviselő, aki mindenféle kisebbségi ügynek állítólagos képviselője, kiállója, támogatója, és az autonómia, meg a Minority SafePack és a jó ég tudja, még minek a támogatója, elkötelezett híve és a többi, cikkünk írásának pillanatáig néma maradt.

Pontosabban: december 9-i posztjában felhívta követői figyelmét (ne linkeljük, mert a propagandistáknak nem jár jutalomfalat) arra, hogy a The Washington Times hosszú cikket szentelt a Beneš-dekrétumoknak, amelyek alapján – mondja Vincze – mai napig „magyar emberektől vesznek el földterületeket kártalanítás nélkül, pusztán etnikai alapon”. Hát, ahogy elnézem az új törvényt, amelyben explicite kimondják, hogy aki „megkérdőjelezi a második világháború után előállt tulajdonviszonyokat” (a Paraméter alapján), annak kinéz egy jó kis börtönbüntetés, Vincze Lórántnak mostanában inkább ne utazzon Szlovákiába. Vagyis, hadd menjen – ha már mi nem tudjuk megnevelni, egy szlovák börtön talán csodákra is képes lenne, mert van az a pillanat, amikor Ficónak is lehetne drukkolni. (Nem, nincs, de mégis...)

Ha már a magyar önérdekképviselet ilyen gyenge, akkor szerencsére MÉG jönnek, mert MÉG jöhetnek a szlovák liberálisok – ők valahogy nem öncélú mártírkodásnak tartják az ellenkezést, hanem saját maguk számára kötelező erkölcsi normaként kezelik, és ennek megfelelően is cselekedtek: a törvény ellen szavaztak, összeverekedtek a Smer ficóista képviselőivel a parlamentben. František Mikloško, a szlovák KDH képviselője, aki 2005-ben Budapesten kért bocsánatot a Beneš-dekrétumok miatt, a Paraméternek úgy nyilatkozott, hogy ma is megtenné ugyanezt – akár a feje fölött lóg a börtönbüntetés lehetősége, akár nem. Öncélú mártírkodás, mondom ismét, hogy jól véssétek eszetekbe.

Orbán hallgat

A Főni pedig nem ér rá csipcsuppokkal foglalkozni, és ez a mai nap jó híre, bár nem fog sokáig tartani. Viktor Viktorovics ezekben a napokban épp Brüsszelben tartózkodik; azon dolgozik éjt nappallá téve, hogy miként döfje hátba úgy az ukránokat, hogy azok végre bele is pusztuljanak, és gondolatban a Putyintól kapott jutalomfalatokat ízlelgeti. Viktor Viktorovicsunktól viszont – időben szólok! – ne várjatok semmiféle támogatást, semmiféle hathatós politikát. Ő Fico nagy támogatója, olyannyira, hogy szívességből magyar embercsempészeket engedett ki a börtönből, hogy Szlovákiára tudjon zúdítani pár ezer migránst, ezzel is besegítve Ficónak. Mert a mi Főnink igazán tudja, hogy megy ez: neki Putyin segített be korábban, a 2010-es évek közepén ugyanígy, via Wagner és Africa Corps; a recept pedig újólag is működőképesnek bizonyult. Akár kérhetné is a magyar baszogatásának sürgős, de leginkább azonnali abbahagyását Ficótól, de Viktor Viktorovicsot nem azért választotta a Kreml magyar miniszterelnöknek, hogy ilyeneket tegyen – Európa teljes szétverése a küszöbön van, Orbánunk ezért dolgozott ennyi évig, nem fogja most az utolsó száz méteren szuverenista szövetségesét maga ellen fordítani holmi magyar kisebbségi problémák miatt, hát hogy is ne.

Aki esetleg kételkedne a fentiekben, azoknak ismétlem meg: a romániai elnökválasztások idején Viktor Viktorovics háborúpárti magyar miniszterelnök nyíltan kampányolt annak a George Simionnak, akinek politikai karrierje azzal indult, hogy nagyapáink sírján táncolt az úzvölgyi temetőben, és ezt a nem túl jó szokását azóta sem hagyta abba. De papíron ugyanúgy szuverenista, mint Orbán, és ugyanúgy putyinista, mint Orbán – a papíron itt költői túlzás vala, mert a rideg a valóság. Nos, ha Viktor Viktorovics mindezt habozás nélkül megtette a legnagyobb létszámú magyar kisebbséggel szemben, az erdélyi magyarsággal, akkor felvidéki tesóink számára van egy rossz hírem: nektek sem lesz jobb sorsotok. Viszont rosszabb még lehet!

Ilyés Gyöngyvér

A hír alapjául szolgáló forrás: Paraméter.SK