Székelyföld két tűz között: a gyarmatosítás új szakasza

Volt valaha egy büszke és erős magyar közösség: a székelyek. Ma is élnek, léteznek, de büszkeségük, tartásuk mintha megkopott volna. Nem is csoda: két irányból érkező szellemi gyarmatosításnak vannak kitéve – immár másfél évtizede nyilvánvaló módon, azelőtt pedig rejtett formában.

Az egyik irány az RMDSZ. Egy párt, amely egypárt - négyévente kér, akkor is csak annyit, hogy szavazzunk rá, ő pedig majd elintézi Bukarestben és Budapesten a dolgokat. Pénzt, jogokat, nyugalmat ígért, aztán nem ad semmit. Ha mégis, az is kevés, és azt is jobbára ki kell könyörögni belőlük.

A másik irány a „nemzet fővárosából”, Budapestről érkezik. Az Orbán-rezsim már nem csupán szellemi gyarmatosításban gondolkodik, hanem a székelység gerincének megtörésében – mindezt saját politikai délibábjainak megvalósítása érdekében. Másként, póriasabban fogalmazva: egy önös érdekből elkövetett erkölcsi megtörési kísérlet zajlik. Ebbe illeszkedik Simion támogatása, amely nyíltan szembemegy a székelység érdekeivel. Ebbe illeszkedik a delírium tremens határát súroló Parajd–Brüsszel összevetés, és ebbe illeszkedik az az intézményrendszer is, amelyet narancspénzből tart fenn a korrumpálásra törekvő hatalom.

Ez a két irány – az RMDSZ és az Orbán-rezsim – nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező tényezők. Az RMDSZ pénzt kap, és e pénzen keresztül kizárólagos hatalmat az erdélyi magyarság felett – ezt a hatalmat viszont a budapesti rezsim szolgálatába állítja. Kétségtelenül keletkezhetnek repedések – mint azt a Simion-ügy is megmutatta –, de azt is látni kell, hogy ez csupán múló disszonancia. A Simion-ügy? Megbocsátható botlás, nem stratégiai ellentét.

Az RMDSZ utánpótlásképzőjeként használt, budapesti korrupciós pénzekből finanszírozott MCC a szellemi gyarmatosítás előretolt bástyája. Most épp Sepsiszentgyörgyre viszi „remek” előadását, amelynek meghívottja Robert C. Castel, az önjelölt elemző, beszélgetőpartnere pedig Szenkovics Dezső, a háborús elemzéseivel érvényesülni próbáló, szintén budapesti pénzből fenntartott Sapientia Egyetem oktatója. Közös bennük, hogy – nyíltan vagy burkoltan – Oroszország érdekeit szolgálják, nem igazán támogatják Ukrajnát, és ennek érdekében hajlandók a valóság torzítására, a hallgatóság erkölcsi világrendjének megbontására.

Székelyföld ellen irányuló morális-szellemi leuralás újabb szakaszába léptünk: kezdődik Robert C. Castel előadásával, de jön majd Drábik János és Nógrádi György is – akiket eddig az MCC nem vállalt nyíltan Erdélyben, inkább proxyintézményeire bízta őket. Most maguk jönnek, mert „hatékonyabb munkát” akarnak végezni. Elvégre még nincs elég magyar a Kárpát-medencében, aki gyűlöli az orosz invázió minden következményét elszenvedő ukránokat; még nincs elég magyar, aki tapsol Putyinnak, miközben az Orbán Viktor legjobb barátja és közvetlen felettese gyermekkórházakat bombáz.

Székelyföldön valaha erős, büszke nép élt. Olyan nép, amely nem tört a máséra, nem örvendezett más kárán, sőt, bűnként tekintett az efféle viselkedésre. Bár közösségi szinten ez ma már kevésbé érzékelhető, az egyes székely ember még mindig nem háborúskodó, még mindig nem mások baján örvendező – csak éppen megvakult, megsüketült a többség.

Nagyon remélem, hogy ez még mindig így van. Nagyon remélem, hogy Robert C. Castel megkapja majd a megfelelő kérdéseket Székelyföld szívében, Sepsiszentgyörgyön – például: mi szükség van az ukránellenes uszításra? Mi szükség van az Európai Unió tudatos rombolására? Miért kell ennyi pénzt ellopni, miért kell ennyi hazugságot terjeszteni?

Remélhetőleg ezek a kérdések leginkább az RMDSZ vezetése felé is megfogalmazódnak majd. Különben közel kerülünk ahhoz az állapothoz, amikor már Robert C. Castelek mondják meg nekünk, hány óra van negyed kettőkor. Amikor a székely embertől már az önálló gondolkodás lehetőségét is elveszik – és végül a kérdezés jogát is.