Orbánisztán, 2025: az ukrán az új zsidó

Az a mélység, ahova a magyar közbeszéd lesüllyedni látszik, valóban elképesztő – gyakorlatilag a szemünk előtt bontakozik ki a harmincas és negyvenes évek zsidóellenes uszításának magyarországi mintázata. Annyi különbséggel, hogy most 2025-öt írunk. Elvileg túl vagyunk a negatív történelmi tapasztalatokon, tanulhattunk volna belőlük. Nem tettük. Így nem a semmiből ugyan, de elképesztő gyorsasággal lett az ukrán az új zsidó.

Orbán Viktornál azt hiszem, tényleg elmentek otthonról: ma már azzal házalt a propagandaosztályon, hogy a banki csalások mögött is az ukránok állnak – annyira komolyan gondolja, hogy holnap össze is hívja a biztonsági (mit tudom én milyen) tanácsot, hogy erről tárgyaljanak. Az ukránok ugyanis – állítólag – álhír-dömpinggel próbálják megdönteni a magyar cár hatalmát. Ha bejönnek az Unióba, oda a magyar jólét. Ráadásul azt akarják, hogy a magyarok többet fizessenek a gázért, az áramért, miközben háborúpártiak, nem akarnak békét. Pedig milyen gyönyörű is lenne – halott ukrán kisgyerek teteme fölött – hallgatni bölcs Viktorunk iránymutató javaslatait Bucsa főterén!

De az ukránok nem hajlandók felismerni az ebben rejlő megváltást. Valószínűleg ebben az is szerepet játszik, hogy a világ második legerősebb hadserege rendszeresen bombázza a kórházaikat, ami némileg homályosítja a megváltás észlelésének lehetőségeit. A közösségi médiában egymást érik az ukránellenes uszító posztok. Kíváncsian várjuk, mikor derül ki Soros Györgyről is, hogy valójában ukrán. Magyar Péternek vagy mondjuk ruszin Szendi Romulusznak már nincs sok hátra eddig a pontig. Hamarosan egyikük – vagy mindkettő – egy jó kis magyar börtönben találhatja magát, mint ukrán kém, hazaáruló, és egyéb, a harmincas–negyvenes évekből már jól ismert népellenség. Jó, az igaz, ne legyünk szenvtelenek: ismerjük el, az „uzsorás” egyelőre még nem került elő.

Mondom: egyelőre!

A narratívát pedig építik – láthatóan gonddal, céltudatosan, eredményorientáltan...