Putyin bohóca leszúrja saját apját....

Az UGAR felületein sokat foglalkoztunk már az orosz pszichológiai hadviselés mindenki által jól ismert, de csak kevesek által értett fegyvernemével: a propagandával, amely a nyugati kultúrkörben is súlyos károkat okoz.

Jeszenszky Géza, Magyarország egykori külügyminisztere elleni emberölési kísérlet önmagában is ennek a propagandának – és annak pszichológiai hatásainak – esettanulmánya lehetne. De még drámaibb, hogy a Pesti Srácok nevű, ultraszennyes álhírgyárban dolgozó fia szerint az apja a Sátánt szolgálja. Így aztán az sem csoda, hogy valaki rátámadt.

Egy kalapáccsal.

Fényes nappal.

Azért örüljünk együtt annak, hogy Jeszenszky Géza a teljes felépülés útjára lépett. Ezúton is kifejezzük mély együttérzésünket, és mielőbbi gyógyulást kívánunk neki. Hogy politikai nézeteinek zömével nem értünk egyet, az most legyen a mi bajunk. Az igazi tragédia ugyanis nem a kalapácsütés. Sokkal fájdalmasabb lehet az, amit a fia tett vele: a nyilvános megszégyenítés, az apagyűlölet maszkírozott kiárusítása egy propagandagépezetnek.

Mert a szavak néha jobban tudnak ütni, mint egy szerszám. És ezek a szavak nem akárki tollából jöttek: a saját fiától. Jeszenszky Zsolt ugyanis egy veretes cikkben szólta le az apját. Sajnált rá egy bekezdést, majd kilométeres szövegfolyamban magyarázta, hogy az apja a Sátánt szolgálja. Amerikát. Az ukránokat. Mindenkit, aki nem Orbán Viktor.

Egyetlen dolgot nem írt le Jeszy: hogy az apja megérdemelte.

Talán úgy volt vele, hogy az már egy kicsit erős lenne. Ezúton megnyugtatjuk: nem kell aggódnia. Mindenki értette a nem is túl burkolt utalást.

A putyinizmus célja az erkölcs felszámolása az egyén életéből. És Jeszy az ékesszóló példája annak, hogy ez a módszer mindenkinél működhet. Előbb vagy utóbb. Így vagy úgy.

Előbb vagy utóbb a fiú megöli az apját, az anya megfojtja a gyermekét, az igazság hazugsággá válik, a jó rosszá, és az ember állattá aljasul. Ez a vegytiszta putyinizmus.

Jeszy csak a tünet.

Nem is korai...