Csutak István elterelő hadművelete: az RMDSZ bűneit Székelyföldre tolja

Igazán orosz ízű elterelő hadműveletbe kezdett az RMDSZ régiószakértője, Csutak István az ilyesminek általában és állandóan helyt adó, álellenzéki Transtelex oldalán. A Székelyföldön kirobbant tüntetések kapcsán ki mást is hibáztatna, mint a „helyi elitet”, amely – láss csodát – nem tud önkormányozni.

Pontokba szedve fogom felhívni az olvasó figyelmét az írás azon elemeire, amelyek elferdítik a valóságot, érzelmi manipulációra alkalmasak, és amelyek így együtt csupán arra szolgálnak, hogy az RMDSZ csúcsvezetését bevédjék a jogos népharagtól. Attól a népharagtól, amely ugyan még nem veszélyeztetett senkit, de ki tudja, mikor hozzák be a Quartier Latinban az újabb, látszólag jelentéktelen törvényt, ami az utolsó csepp lesz a pohárban - gondolhatta ezt az a szerző is, aki a Románia régiósításával kapcsolatos USR-s törvényjavaslat során is csak annyit tudott hozzátenni egy, az országot régóta foglalkoztató és a fejlődéshez tényleg szükséges adminisztratív reformhoz, hogy „digitalizálás”. Almát a körtével, és a szavazó máris érzi: a főnökök fent Bukarestben dolgoznak. Ugye?

Hogy a tényleges és értékteremtő közgondolkodást hány fényévvel vetik vissza a Csutak-féle írások és megmondóemberi iránymutatások, arról a világ legnagyobb egyetemein kutató mérnökök sem tudnak érdemben nyilatkozni – inkább olyan egyszerűbb kérdésekkel foglalkoznak, mint embert juttatni a Marsra, de vegyük a Transtelexen megjelent mai írást, és nézzük át együtt.

Már a címe is félrevezető:

„A helyi adók megmutatták: Székelyföld elitje képtelen az önkormányzásra.”

A cím azt a hamis látszatot kelti – és ez a kép végig jelen van a cikkben –, mintha létezne valamiféle „helyi elit” Székelyföldön, amely teljesen független a központi elittől, ők pedig eddig és most is azt csinálhatnának, amit akarnak, csak képességeik híján nem tudnak ötről hatra jutni. Mivel a szerző a Székelyföldön lezajlott adóemelések elleni tiltakozásról ír, nézzük meg, hol is zajlottak ezek.

• Sepsiszentgyörgyön, ahol Antal Árpád és Tamás Sándor a főurak - egyikük sem „helyi elit”: a nagykutyák között is mélyvízi cápák.

• Csíkszeredában Korodi Attila a polgármester. Az a Korodi, aki politikai életének jelentős részét Bukarestben töltötte kormánytagként. Mennyire „helyi” ő? Semennyire!

• Székelyudvarhelyen pedig olyan polgármester van, akit az RMDSZ tart el fentről. Tudván, hogy munkahelye hűbérurainak kegyétől függ, nem fog olyan politikát folytatni, amelyet a Herăstrău parkban fújdogáló szellő nem pecsétel meg a vértulipánok lehulló szirmaival.

A cím után jön egy történelmiesnek szánt felvezetés, annak bizonyítására, hogy Székelyföld "civis" értelemben nem bátor. Átugorva azt az egyszerű tényt, hogy a Kárpát-medence ezen szegletében alig vannak városok, mert ez egy falvak által színezett térség, ahol még a városokban is erősen jelen van a falusias jelleg, a cikk kontextusában a "civis" jelző használata arra szolgál, hogy már az elején elültesse az olvasó fejében a gondolatot: íme, ezek a barbárok, akik gumicsizmában járnak az operába – amely nincs is náluk.

Ezután jönnek a kommunista hatalommal együttműködő magyar ajkú személyek, gondosan úgy kiválogatva, hogy illeszkedjenek abba a narratívába: Székelyföld nemcsak gyáva, hanem árulókkal is tele van. Moyses Márton említésének elkerülése különösen beszédes, miközben a hasonló sorsot és cselekedetet felvállaló Liviu Babeș szerepel. Nem kerül említésre Kurkó Gyárfás sem, a székelyföldi baloldal tragikus sorsú alakja. Hithű kommunista volt, aki illegalitásban bujkált, majd a kommunisták hatalomra jutása után magyar iskolahálózatot szervezett, kollektív nemzetiségi jogokat akart volna, mindezt Bukarestben, mert, lett légyen bármilyen kommunista, ő a fővárosban députátként is helyi maradt. Igaz, nem lett belőle kiskirály, ehelyett éveket töltött börtönben, mert arra ítélték őt ugyanabban a perben, amelyben Márton Áron püspököt is. Márton Áron neve természetesen szintén kimarad Csutak „bátor "civis” -listából – nehogy már az egyház és a vallás pozitív szerepben jelenjen meg. Maradjon inkább a csuhajja és a hátrafelé lovaglás képe az olvasó fejében - no meg a barbárok.

Majd jön a Ceaușescu elleni forradalom felelevenítése, ahol a székelyek ismét kimaradnak a történelemből, és egy ugrással eljutunk a jelenbe. Itt a szerző az RMDSZ fejére olvassa annak elitista hibáit, mintha maga nem lenne ennek a világnak a része. Kimondja, hogy az RMDSZ csak a közpénz elosztásában vállal szerepet, de a részleteket nem bontja ki. Minek is tenné. Pedig a valóság egyszerű: azok a polgármesterek és helyi tanácsosok, akiket Csutak „helyi elitnek” nevez, azért vannak ott, mert ennek a közpénzelosztási rendszernek hívei, szolgálói és haszonélvezői. Nem helyiek ők, hanem nagyon is központiak. Ahogy a neves pénzügyi szakértő és valóban vere localis kiskirály Don Corleone mondta volt: a hal a fejétől bűzlik. Ha már Heller Ágnes szóba került párhuzamként, hadd éljek én is eggyel: az RMDSZ és a szicíliai maffia között sok különbség van, de az a Holdról is látszik, hogy utóbbiak valóban helyi figurák voltak, akiknek Rómából senki sem parancsolt.

Az érzelmi manipuláció csúcspontját a szerző a végére tartogatja, ahol nyíltan felvázolja azt a képet, hogy az adóemelés egy tudatos összeesküvés része, melynek vége Székelyföld felszámolása lenne. Ez a narratíva tökéletesen alkalmas arra, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének felelősségét elmossa, sőt, megalapozza a következő kampányt is: szavazzunk a Szövetségre, mert, ha nem, akkor Avram Iancu szülőfaluja lesz az új Galambfalva...

Írjuk le tehát a valóságot. A 2024-ben kormányzó koalíció – benne az RMDSZ-szel – olyan pénzosztogatásba kezdett, amelyet az ANAF és az SRI is öncsonkításként jelzett. Jelzett, hivatalosan, így hát tudtak róla - hiába is állítja ennek ellenkezőjét Kelemen Hunor. Választási év volt, senki nem fogta vissza magát, ennek eredménye egy óriási költségvetési lyuk lett, amelyet a kis- és középvállalkozók fizettek meg. Mindezek után az RMDSZ úgy tesz, mintha ott sem lett volna! Mintha átverték volna. És mindazért, amit ma Székelyföld lakosságának el kell szenvednie a helyi kiskirályok (polgármesterek, tanácsosok, a NER-forintokon és a román adólejeken felhizlalt és felesleges hoteleket és még feleslegesebb reptereket építő vállalakozók említésre sem kerülnek!) A kérdés, amit sem Csutak István, sem az erdélyi magyar médiatér nem tesz fel: akkor mi a fenét keresnek még mindig kormányon?

Összefoglalva: Csutak István a nagyvárosi álértelmiségi pózt eljátszó, központi politikai akaratot közvetítő báb. Nem ért a területi-adminisztratív reformhoz, de olvasottságával próbálja álcázni tudatlanságát. A legnagyobb hazugsága azonban az, hogy a székelyföldi polgármestereket és tanácsosokat önálló aktorként tünteti fel, miközben pontosan tudja: a Tulipán Zrt. belső kiválasztási rendszere szerint senki nem kerülhet pozícióba anélkül, hogy ne lenne a központi akarat végrehajtója.

Karczag Anna

Ajánlott olvasnivaló, mert nem volt még olyan rég, hogy elfelejthessük: