Nicușor Dan és a Székely himnusz: ígéret betartva

Az erdélyi magyar sajtó – legalábbis az a maradvány, amit még annak lehet nevezni – hangosan tárgyalja Nicușor Dan román államfő távolmaradását. Az illető ugyanis elkövette azt a hibát, hogy nem ment el az RMDSZ kongresszusára, ráadásul rossz nyelvek szerint azért, mert ott a résztvevők a Székely himnuszt éneklik. Iohannis 2.0 történet következik.

Azt, hogy a román államfő eleinte elfogadta a Szövetség meghívását, onnan tudjuk, hogy szerepelt a hivatalos programban, mi több, Nicușor más kolozsvári találkozókat is beillesztett a programjába. Aztán történt valami – és mégsem ment el. Lemondott mindent, „más dolga akadt”.

Kezdetnek a román sajtó feszegette, hogy talán azért, mert a Székely himnuszt is eléneklik Zsukiménesen, és ez zavarná az államfőségét. Majd a Krónika is erről cikkezett: meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írták, hogy az államfő stábja megpróbált egyezkedni a szervezőkkel – mármint az RMDSZ-szel –, hogy esetleg a Székely himnuszt hagyják ki a műsorból, és akkor Nicușor lejön, és teszi tiszteletét. Vagy tiszteletlenségét – ízlés és intelligencia kérdése.

Jól jön ez a Krónika-féle „szellőztetős” cikk a megfáradt egypártnak: a sorok között kiolvasható, hogy mekkora hősök ezek a fiúk, nem engedtek negyvennyolcból, nem hagyták elveszni Erdélyt – Istenünk, hát így. A történet azonban egyáltalán nem meglepő, ugyanis az elnökválasztás két fordulója között, a Simion–Nicușor vita idején Dan egyáltalán nem rejtette véka alá a székelység szimbólumaival szemben érzett ellenszenvét. Íme, a májusban tartott tévévita egyik jelenete, amit az UGAR Infó írt meg azon frissiben:

• A szomszédos Magyarországgal kapcsolatos kontextusban: milyen garanciát nyújtana a romániai magyar kisebbségnek, hogy szabadon kifejezhesse nemzeti identitását és támogatja-e azt a jogot, hogy Székelyföld zászlaját helyi kulturális és sporteseményeken ki lehessen tűzni?

• Az első válasz Nicusor (taktikailag fontos, hogy ki adja az első választ, sajnos): Én azt gondolom, hogy Románia modell a kisebbségekkel szembeni jó gyakorlat használatában, beleértve a magyar kisebbséget, és azt gondolom, hogy egy területi autonómia szimbólumának használatát nem szabadna megengedni.

Hogy az RMDSZ nevű román kormánypártnak azt sem sikerült elérnie, hogy az államfőt meggyőzze: a Székely himnusz és úgy általában Székelyföld nem az ördögtől való, nem egy „úgynevezett terület”, hanem egy nagyon is létező entitás — azon csak azok lepődnek meg, akik valami más bolygón töltötték az elmúlt harmincöt évet.

Az erdélyi magyar sajtó pedig azon sem szűnik meg csendben háborogni – csak csendben, csak egymás között, hiszen a PSD még lehet szövetséges később, ne sértsük meg őket nagyon –, hogy Grindeanu, a PSD megbízott elnöke a Székely himnusz előtt szépen kivonult a teremből, majd utána visszaslisszolt. Ez talán még súlyosabb, mint Nicușor távolmaradása, hiszen arról a PSD-ről beszélünk, amely hány és hány közös kormányzásban vett már részt az RMDSZ oldalán.

És ha elfogadjuk azt a tételt, amit egypártunk oly buzgón hangoztat választások idején – miszerint „ott kell lennünk Bukarestben, hogy ne döntsenek rólunk nélkülünk” –, akkor talán ideje lenne feltenni a kérdést: miként képvisel minket odafent a Szövetség? Lehet ezt hatékonyságnak nevezni? Hogy a huszonegyedik század második évtizedének végén még mindig egy zászló és egy helyi himnusz a probléma? Ennyit sem tudtak elintézni?

Klaus Iohannis anno szintén a magyarok szavazataival lett államfő, majd egy székelyföldi látogatása során – mereven, arrogánsan, ahogy azt ő annyira jól tudta művelni – a számára ajándékba átnyújtott székely zászlóra azonnal egy román zászlóval válaszolt. És nem, ezt nem egy Monty Python-film jelenetéből vettük, hanem ez volt – és maradt – a romániai valóság, benne a szövetségi egypártrendszer messzemenően híres „hatékonyságával”.

Nicușor Dan pedig nem árult zsákbamacskát – amint azt fentebb is idéztük, ő már korábban jelezte, hogy neki a lokális identitás kérdésével addig nincs problémája, amíg az Fogarashoz, Moldvához vagy Dobrudzsához kötődik. De Székelyföld? Na, azt már nem. Sem zászló, sem himnusz – és ezt jó előre meg is mondta.

Miért tesznek úgy, mintha nem így lett volna?

Forrásként a Krónika szolgálna, de mivel propagandasajtót nem linkelünk, keressétek ki ti magatok.