A moldáv dosszié: egy hibrid háború tanulságairól

A 2025-ös moldovai parlamenti választások céljából Moszkva ismét masszív erőforrásokat mozgósított: a hibrid hadviselés minden eszközét bevetette — trollfarmok, dezinformációs kampányok, kiber- és fizikai támadások formájában. A belső törékenységek — mint a Dnyeszter-melléki szakadár terület, az orosz ajkú lakosság vagy a politikai eliten belüli orosz-moldáv törésvonalak — most mind kritikus pontként szolgálnak. Ugyanakkor az „ellenállás gépezete” sem tétlen: oknyomozó újságírók, civilek, független bloggerek és nyugat-európai OSINT-szakemberek közös erővel bontják le az álhírek hálózatát, és igyekeznek megtörni az orosz befolyást.

Az, ami ott történik, nem csupán moldovai belügy: tanulság nekünk is. A magyar társadalom kevésbé védett az információs offenzívákkal szemben, különösen úgy, hogy hazánkban maga a háborúpárti kormány a destabilizáló tényező a — csak más köntösben. Az, hogy Moldova jelenleg az eddig Európában tapasztalat legkeményebb hibrid támadás alatt áll — de a demokratikus erők mégis tudnak hatékonyan reagálni —, azt is mutatja: a szervezett civil reakció, a független sajtó és a technikai szakértelem, valamint a nélkülözhetetlen elköteleződés az ügyünk iránt olyan fegyvert adhat mindenki kezébe, amivel bizony legyőzhetőek az oroszok, legalábbis a győzelem esélye nagymértékben növelhető. (Amikor e sorokat írom, még nem tudjuk a moldáv választások végeredményét!)

A nem előzmények nélküli hibrid támadás

A trollfarmok és különböző hibrid eszközök, beleértve az orosz hírszerzési aktív intézkedéseket, mindvégig jelen voltak a kampány alatt, és ezek igazából már tavaly elkezdték tevékenységüket, amikor Maia Sandu győzelmével végződött az elnökválasztás; az ugyanebben az időben tartott EU-s népszavazás pedig vékony hajszálon függött — épp, hogy átment. Idén ma, szeptember 28-án tartják a parlamenti választásokat, és az erre való orosz felkészülés rögtön a tavalyi választás után el is indult — a Telegram-csatornák, amelyek az Unió ellen uszítottak és Maia Sandu győzelmét szerették volna megakadályozni tavaly (2024 novemberében), alig két hét szünet után ismét aktiválódtak - a tanulságot Európának is le kell vonnia: sosem akkor kezdődik, amikor mi már látjuk, például az Európa felett röpködő drónok, a légtérsértések, az európai célpontok elleni különböző kibertámadások nagy valószínűség szerint egy jóval korában eltervezett akció részei.

Mivel már a tavalyi elnökválasztáson is nagy volt az orosz befolyás, a moldávok idén sokkal jobban odafigyeltek; a romániai választások tanulságai is segítették őket bizonyos mintázatok felismerésében. Az ellenállás első lépéseit az oknyomozó újságírók és bloggerek jelentették, akik kismillió felületen, plusz a mainstream sajtóban folyamatosan napirenden tartották az ügyet. A fake news-ok leleplezése és az állandó szembeszállás a hülyeséggel a digitális térben kezdte meghozni a hatásait; ide tartozik az oroszpárti propagandát terjesztők felfedezése, feljelentése, adatbázis készítése róluk stb.

Az elején lazán szerveződő kezdeményezésekbe aztán nyugati és kelet-európai OSINT-szakértők (helyi szóhasználatban: osinterek) is bekapcsolódtak, így sikerült észrevenni, hogy egy orosz oldal letiltása után szinte azonnal megjelenik ugyanaz, klónozva. Az IP-számok felderítése után a kellő mennyiségű és minőségű megszerzett adatok birtokában már az állami hatóságok felé is könnyebben lehetett fordulni. Lévén a bürokrácia miatt ők lassabbak lettek volna, így a bizonyítékokat készen kapták; de ennél is lényegesebb, hogy ilyen esetekben sosem haboztak: azonnal blokkolták a kiszűrt IP-címeket, megtettek minden lehetséges és szükséges lépést, miközben a moldáv hírszerzésnek még egy belső árulókkal való leszámolással is meg kellett küzdenie. Magyarán: az oknyomozó újságírók, a civil bloggerek, az egyszerű nyugatos polgár Facebook-posztolásai és az osinterek nélkül ez nem ment volna.

Az újságírók — lévén sok moldáv nagy számban anyanyelvi szinten beszél oroszul — szinte játékos könnyedséggel épültek be a különböző trollfarmokba. Azt kell mondanom, hogy, bár hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni az oroszok erejét és szervezettségét, ez nincs mindig így: elég kaotikusak tudnak lenni még ebben is. Példa: az egyik oknyomozó újságíró még tavaly beépült a TG-csoportjukba, majd erről cikket is írt. Neve, fényképe ismertté vált, ennek ellenére a tavalyi elnökválasztás után ismét meginduló trollfarm szervezője úgy hívta fel TG-n, és úgy hívta meg a farmba, hogy azon maga az újságíró is meglepődött; a beszélgetés elejét nem is tudták rögzíteni a lapnál. Itt jegyzem meg, hogy az „adminok”, (egy-egy ilyen csoport vezetője, aki több csoportot is vezethet), úgy állítja be a TG-hívásokat, hogy azokat ne lehessen rögzíteni. A Ziarul de Garda újságírói ezért egy másik kamerával és mikrofonnal rögzítették ezeket a beszélgetéseket. Mindent egybevetve, az oroszok annyira nem figyeltek a részletekre, hogy az őket korábban leleplező újságírót bent hagyták a csoportban; mi több, meghívták az újabb mérkőzésre is. Később ez az újságíró lelepleződött (pár hónap után), de addigra már kollégája is csoporttag lett — és ezt sem szúrták ki.

Információs háború eszközei: pénz és félelem

A módszerről: ami az internetes harcukat illeti, nem túl bonyolult és nem is túlságosan szervezett, bár ennyi ember esetében talán nehéz is lenne; viszont úgy épül fel, mint egy bármilyen MLM-cég. Az általam ismert TG-csoport 65 fővel indult, majd 400 fölé emelkedett a létszám, majd összevonódott más TG-csoportokkal, míg végül Moldovában nagyjából három TG-csoport maradt: Északi, Déli és Központi — ezek a földrajzi elosztást jelentik.

Interplatformitás: a szervezkedés a TG-n zajlik, de a posztjaikat a Facebookra, TikTokra töltik fel— magyarán: nem azon a platformon szervezkednek, ahol majd posztolni is fognak.

Sosem politikával kezdenek: első feladat: mindenkinek kell készítenie egy fényképet a lakóhelyéhez közeli emlékműről vagy valamilyen híres helyszínről, majd ezt posztolni; külön felhívták a figyelmet, hogy a szövegben semmi politika ne legyen. Magyarázat: a hashtagek használata miatt az algoritmus elkezdi összekötni a TG-csoportok tagjait, illetve a posztok megjelennek azoknak az idővonalán, akik közel laknak a kiválasztott helyszínhez. Második poszthullámban már, a karácsonyi ünnepekhez igazodva, olyan posztokat kellett feltölteni, amelyek a karácsonyfa előtt készültek, ünnep közben, a családi körben. Érdekesség, hogy a vizuálban szabad kezet kaptak, de a háttérzenének mindenhol ugyanannak kellett lennie — ezt ők adták.

Amikor már készült a politikai tartalomra való áttérés, akkor egyik beszélgetésben az admin elárulta azt a két dolgot, amivel a tömegeket lehet manipulálni: pénz és félelem. Nem újdonság, de ijesztő volt ezt így hallani.

Hosszútáv: a politikai posztokat hosszú ideig mellőzni kellett. Mondom: kellett — ez volt az utasítás. Érzelmekre apelláló posztok tömkelegével lepték el a közösségi médiát, valahogy ilyen sorrendben:

Első kör: lakóhelyhez közeli emlékműről fotó, valami semleges, de érzelmes szöveg (cél: begyűjteni a környéken élők lájkjait, követőit, megszerettetni magad az algoritmussal — működik).
Második kör: ünnepi, családi karácsonyos videó készítése, amelyhez mindenki ugyanazt a zenét kapta meg (TikTokra készült).
Harmadik kör: helyi történelmi személyiség portréinak megosztása, a szövegben a dicső múlt hangsúlyozása („Nagy Moldova” hashtagek, ez a név egyben az egyik oroszpárti alakulat neve is), meg olyan posztok, amelyekben a Románia területét képező Moldova és a Moldáv Köztársaság egyesülését sürgetik egy nagy és dicső országban. Hogy miért „dicső”? Arra ott a korábbi poszt…
Negyedik kör: Szociális érzékenységet érintő témák posztolása: alacsony nyugdíj, megélhetési válság stb. — ezek nagyon sok lájkot, kommentet tudnak gyűjteni, a poszt szövegében még nem illik politizálni is, de a kommentekben már össze kell kötni a felháborodást, a szegénységet Maia Sandu elnökasszonnyal.
Ötödik kör: közéleti-politikai témák, de NEM pártpolitikai! Az EU korrupciója, antivaxerek, Ursula von der Leyen, NATO irányából érkező katonai támadás (félelemkeltés, ez különösen erős hatással bírhat a Dnyeszter-menti Köztársaságban és Gagauziában), oroszok mint „mártírok”, az oroszok üldöztetése, russzofóbia vádjának hangoztatása, LMBTQ-ellenes retorika stb.
Hatodik kör: pártpolitikára utaló posztok, de nem nyíltan támogató szövegek. Csak Maia Sandu és a moldáv kormány hiteltelenítése — külön utasítás, hogy NE említsék és NE támogassák a „Blocul Victoriei”-t, a „Moldova Mare”-t stb., az oroszbarát pártokat.

A Telegram-csatornák alapítása és szervezése

A mintázat hasonló ahhoz, amit Romániában nemrég derített fel az oknyomozó sajtó, majd egy francia hírszerzési cég (Viginium). Első körben pénzkereseti lehetőség elhintése a Telegramon, amelyhez persze csatlakoznod kell valamiféle csoporthoz. Itt viszonylag egyszerű munkával, látszólag és a valóságban is létező normális cégek posztjait kell lájkolnod, kommenteket írni, megosztani őket; ezért kaphatsz pénzt — persze csak kellő mennyiségű pontok megszerzése után, blabla.

Romániában hosszabb távon játszottak: itt tíz éve kezdődött a különböző naturalista oldalak felfuttatása révén. Azt jól felmérték, hogy a román nép babonás és hisz a természet erejében; az ilyen oldalak tényleg népszerűek lettek, sokan aztán még online kereskedelembe is belevágtak, a nép meg gyakran adta meg az adatait — ebből lett az adatbázis, amivel dolgoztak. A szervezkedés a Discordon zajlott, és innen lettek átirányítva az előre megbeszélt posztok a TikTokra és a Facebookra, míg Moldovában a Telegram vette át a Discord szerepét.

Lévén Moldovában elég sok orosz származású él, így könnyebb volt „halászni”. Az moldáv újságírók által követett TG-csatorna kezdetben nem több, mint 65 taggal bírt; ez alig pár hét alatt 400 fölé emelkedett (és ez csak egy csatorna, összesen több mint 100 ilyen csoportról tudunk eddig), majd újabb csatornákkal egyesült, míg végül három nagy TG-csatorna osztotta a dezinformációt: Északi, Déli és Központi. Ezek már együttesen több ezer tagot számláltak.

Fizetség nélkül nehezen megy már az oroszoknak is

A posztolásokkal, egymás lájkolgatásával 600 és 3000 moldáv lej közötti összeget lehetett keresni (a hivatalosan megállapított minimálbér 5.500 moldáv lej).

A kifizetések: kripto; a Telegram-csatornán pedig megtanítják, hogyan kell átváltani moldáv lejre — orosz bankon keresztül. Mivel Moldova is csatlakozott a nemzetközi szankciókhoz, ezért Transznisztria szerepe itt felértékelődött. Orosz bank elküldi Transznisztriába, ahol a moldovai bankok is jelen vannak; ott már át lehet tenni az ügyfél moldovai számlájára, mert a transznisztriai hatóságok nem törődnek vele; majd a moldovai számláról már bárhol leemelhető a Moldáv Köztársaság területén.

Készpénz: ez a leggyakoribb, leginkább azért, mert lenyomozhatatlan. Az moszkovita és Moldovában egymilliárd eurós sikkasztásért körözött Ilan Sor tulajdonában álló és orosz dezinformációt közvetítő tévécsatorna finanszírozását például így, táskákban átadott pénzkötegekkel oldották meg. A moszkvai pénzeket szállítókat „pénzfutároknak” nevezték (moldáv szóhasználatban: pénzcsempészek) hozták be az országba. A moldáv hatóságok válasza sem késett: többször is átkutatták a televíziók székhelyeit, majd pénzbüntetést szabtak ki rájuk álhírek terjesztése miatt, ezek a büntetések viszont a pénzügyi forgalom bizonyos százalékát jelentették, így nem volt könnyű zsebből kifizetni őket. Magyarán, a pénzbeli büntetés olyan súlyú volt, hogy azt tényleg megérezzék. Mivel az MD24 és a többi Plahotniuc-Sor által működtetett tévé továbbra is folytatta dezinformációs tevékenységét, így az Audiovizuális Tanácson volt a sor, akik betiltották ezeket a médiafelületeket. Azonban a tiltó határozatnak érvényt szerezni sem volt könnyű: Transznisztriában és Gagazuzában nem is sikerült.

A pénz útja

Az oknyomozók, bloggerek és osinterek és a moldáv hatóságok munkásságának köszönhetően azonban egyre tisztábban ki lehetett venni a hibrid háború mögött álló finanszírozási szektor kontúrjait. Így aztán a moldáv hatóságok bankokat szankcionáltak, a rendőrség pedig lefülelte a pénzcsempészeket - egy korábban gyilkosság miatt Oroszországba menekülő moldáv ex-rendőrt is sikerült kézre keríteni, erről ITT írtunk bővebben. Hogy a pénzeszközök likvidálása mekkora szerpet jtszott a gépezet megakasztásában, azt jól mutatják a beépült újságírók által rögzített felvételek is: augusztus folyamán a trollok hiányolni kezdték a fizetést, a lelkesedésük, és ezzel együtt a posztok, kommentek száma is érezhetően lecsökkent. A nyugatosok kezére játszott a szerencse is, ugyanis az orosz hálózat középvezetői lenyúlták a Moldáviába szánt pénzek jelentős részét. Ahogy azt egy moldáv újságíró, az UGAR infó által is gyakran idézett Vitalie Cojocari megjegyezte:

"ez volt a történelemben az első olyan eset, amikor a jól ismert orosz korrupció Moldovát segítette. "

Kibertámadások:

Amikor e sorokat írom, vasárnap délután kevéssel három óra után, akkor épp egy mindet képzeletet felülmúló kibertámadás zajlik a moldáv állami intézménynek ellen: jelen pillanatban több mint 4.000 (nem elírás, négyezer!) állami felület elérhetetlen. Ahogy azt a korábbi oknyomozó riportok alapján vérható volt, az meg is valósult: támadás alatt áll a diaszpóra is, Spanyolországban, Belgiumban, Olaszországban, Nagy-Britanniában található moldáviai szavazókörökből jelentették, hogy bombariadó miatt szünetel a szavazás - a moldáv külügy azonban, lévén tudott erről a lehetőségről, még időben készült alternatívákkal.

Az Orosz Föderáció területéről buszokkal visznek szavazni embereket Belorussziába, és az Orosz Föderáció területén élő moldáv állampolgárok szokatlanul nagy számban jelentek meg szavazni. A diaszpóra elleni támadásról tudott a nyugatos oldal, és nem is meglepő: Moldovában, akárcsak korábban Romániában, a Nyugaton élő diaszpóra jelenti az egyik legnagyobb szavazóerőt. Ahogy tavaly ősszel sikerült kisiklatni a román diaszpórát, amelyik oroszpárti jelöltre szavazott, úgy pont ebben a forgatókönyvben reménykednek most is a moszkoviták.

Az egész kampány során ugyanakkor Moszkva hatalmas energiákat fektetett be a moldáv intézmények elleni támadásokba: kibertámadás érte a hírszerzést, a parlamentet, az elnöki hivatalt, kórházakat, repülőteret, vezető újságok szerkesztőségeit, vezető bloggerek felületeit, a PAS (Maia Sandu pártja) politikusainak eszközeit — felsorolni is nehéz.

Fizikai atrocitások szervezése - felkészülés és felkészítés a fegyveres harcra

A trollfarmok ugyan kaptak feladatot tüntetések szervezésére, de ezek minitüntetésekké alakultak; ilyeneknél kifejezett cél volt a békés jelleg, hogy az erről készült videókon ne legyen látható semmi, amivel vádolni lehetne őket. Ugyanakkor az említett TG-csoportokban nagyobb elköteleződést mutató tagokból, alvilági figurákból és főként helyi oroszokból szerveztek szabadcsapatokat, amelyek a választások után lépnének akcióba. Amennyiben nyer a nyugatos irány, akkor azért, mert (szerintük) elcsalták a választást; amennyiben az oroszpártiak nyernek, akkor azért, hogy megvédjék az eredményt. A tavaly romániai elnökválasztáshoz kapcsolódóan utólag kiderült mintázatok itt is élnek: fegyverkezés, ex-katonák, ex-légiósok, alvilági figurák megjelenése stb. Az FSZB külön képzést tartott ezeknek a csoportoknak arról, hogy miként kell pánikot kelteni, miként kell az állami intézményekre és rendfenntartó erőkre rátámadni stb. A képzés helyszíne: Szerbia.

Az ellenállás

Bár a moldovai románok körében évtizedek óta jelen van a kommunistákkal és oroszokkal szembeni ellenállás kultusza (ez arrafelé gyakran jelenti ugyanazt, de nem mindig — lásd Iuliu Roșca-féle kereszténydemokrata párt arcváltását Voronin idején, amikor egy éjszaka után nyíltan oroszpárti lett az egykori ellenzéki vezér; bővebben lásd még a CONTRA mozgalom történetét — igazán inspiráló), az igazi mozgolódás akkor indult meg, amikor épp csak egy minimális többséget sikerült szerezni az uniós csatlakozásról szóló népszavazáson. Tudván, hogy a vékony jégen való táncolást Moszkva sikernek könyveli el, és mindent be fog vetni, hogy az idei választásokon megszerezze Kisinyovot, már a tavaly őszi elnökválasztás és népszavazás után elindult valamilyen laza szervezkedés, ötletelés. Mit is mondott az orosz admin? A félelem az egyik legjobb eszköz. Itt viszont fordítva sült el: az eredményeket látva a moldovai ifjúság és értelmiség bepánikolt, és úgy érezték, nekik kell cselekedniük, mert az állami szerveket túlterhelték, illetve az állami bürokrácia jelentős részben oroszokból áll.

Mit jelentett ez a cselekvés?

Ismét aktivizálták magukat az oknyomozó újságírók. Hogy jobban értsük: ez arrafelé nem a magyar közéletben megszokott „tinglitangli” jelleg, hanem kőkemény, valós hírszerzési munkára erősen hasonlító cselekedeteket követelt meg; semmi túlzás nincs abban, hogy ez életveszélyes művelet volt. Kiemelném itt a Nord News-t és a Ziarul de Garda-t, akik beépültek a különböző orosz struktúrákba, és nemcsak a közvéleményt tudták folyamatosan tájékoztatni a gazemberségekről, hanem a hatóságokat is, akik — azt hiszem az információs háború történetében először — nemcsak késve kellett reagáljanak, nemcsak az esemény bekövetkezte után kellett nyomozásba kezdeniük (ami újabb értékes időt vont volna el), hanem időben léphettek. Ehhez persze az is kellett, hogy Romániával ellentétben a moldovai hatóságok, legalábbis azok, amelyek kiemelt fontossággal bírtak ebben a háborúban (ügyészség, audiovizuális tanács, adóhatóság, hírszerzés, rendőrség), mindannyian komolyan vették saját munkájukat.

Az oknyomozó újságírók munkái viszont alighanem sokkal kevesebbet értek volna, ha azok nem jutnak el a lakossághoz. Itt jöttek képbe a független bloggerek és egyszerű Facebook-posztolók, akik multiplikálták ezeket az anyagokat, sok esetben saját észrevételeikkel kiegészítve. Saját nyomozásukkal, elemzésükkel, véleményükkel kiegészítve nemcsak felkeltették a közönség érdeklődését, hanem fent is tartották azt, ami kritikus kérdés a dezinformáció elleni küzdelemben.

Interjú egy nyugati önkéntessel

Moldovának segítettél az idei választásokon, de Nyugat-Európában élsz. Milyen különbségeket láttál, tapasztaltál eddig?
A nyugati polgárok, de főként a nyugati állami vezetők szerintem még elképzelni sem tudják, mennyire sérülékenyek vagyunk azzal szemben, amit Moldovának kellett kibírnia az utóbbi hónapokban. Ugyanakkor azt is láttam, hogy Moldova – akárcsak a vele határos többi kelet-európai állam – élet-halál kérdésként tekint az orosz befolyás visszaszorítására, amit meg is értek. Mi több, ebben nem tévednek: tényleg élet-halál kérdésről van szó az itt élők számára.
Mi volt a legmeglepőbb számodra, egy sokat látott önkéntes számára, a moldáv információs hadviselésben?
Nem nevezném meglepőnek, de mindenképp szembetűnő volt az orosz hibrid támadások intenzitása. Bár az idei választásokra már tavaly óta készültek, azért mégis szokatlan, hogy több hónapon át ekkora nyomást tudtak és akartak fenntartani. Ez a legnaivabbak számára is nyilvánvalóvá tette, hogy Moszkva tényleg akarja Kisinyovot, és ez nem üres fenyegetés. Ugyanakkor ekkora intenzitással szemben szinte lehetetlen harcolni – nehezen tudom elképzelni, hogy egy nyugati állam ennyit kibírna. A moldávok viszont felvették a kesztyűt, és sokszor vissza is vágtak – mi is visszavágtunk.
Mi a legfontosabb tanulság számodra?
Az intenzitást, a bevetett eszközök mennyiségét és széles skáláját elnézve, valamint azt, hogy mekkora sikerrel lehetett felvenni a harcot, a legnagyobb tanulság számomra az, hogy igenis le lehet győzni az oroszokat! Bár a választások végeredményét még nem tudjuk (az interjú szerdáról csütörtökre, szeptember 24-ről 25-re virradó éjszaka készült - a szerk.), de, mint a nyugati dezinformáció elleni küzdelemben 2022 óta aktívan részt vevő ember, mondhatom: arra eddig még nem volt példa, hogy az álhíreket cáfoló anyagok ugyanakkora elérést produkáljanak az online térben, mint maguk az álhírek. Ez Nyugaton óriási probléma: lassúak vagyunk, túlságosan tudományosan írjuk meg a cáfolatokat, ezek későn készülnek el, és egy szűk rétegen kívül – akiket amúgy sem kellene meggyőzni – szinte senki sem olvassa őket. Moldovában viszont azt láttam, hogy – nagyjából február-március környékén alakult ki ez a trend, és tartós is maradt – az orosz dezinformációt leleplező, az álhíreket cáfoló anyagok időnként még nagyobb elérést kaptak, mint maguk az álhírek. Ilyenre Nyugat-Európában eddig csak elvétve volt példa. Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy a szétszórtan terjesztett üzenetek – például a komoly szerkesztőségek anyagait továbbvivő és kommentáló blogok, posztok, kommentárok, kiegészítő nyomozások, elemzések – nagyon fontos szerepet töltenek be a multiplikációban.
– Mi várható vasárnap?
Én abban bízom, hogy az oroszpártiak nemcsak vereséget, hanem látványos vereséget szenvednek. Csak hát annyiszor csalódtam már, hogy igazán remélni alig merek. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy ha sikerül megakadályozni, hogy az Orosz Föderáció rátegye a kezét Moldovára, és ezáltal akár Odesszát is két irányból támadhassa, valamint zavart keltsen Romániában, ezzel pedig sokkolja a NATO keleti szárnyát, akkor az Moszkva számára olyan vereség lehet, amely a hibrid háború utolsó szakaszát is jelentheti. Biztosan próbálkoznak majd más országok más választásaival, de a moldáv tapasztalatok – az eddig már alaposan megismert mintákkal kiegészülve – immár olyan fegyverré váltak a kezünkben, amellyel egyre nehezebben vagyunk legyőzhetők. Csak annyi kellene, hogy a nyugat-európai politikai elit végre felébredjen, példát vegyen Maia Sanduról és a moldáv kormányról, és ne szégyelljen tanulni a kelet-európaiaktól. Elvégre ők azok, akik a legjobban ismerhetik az ellenség mentalitását.

Moszkva mindent, de valóban mindent bevetett annak érdekében, hogy saját érdekeinek megfelelően befolyásolja a moldovai parlamenti választásokat. Hogy ez mire lesz elég, az ma este kiderül, de egy dolog már most bizonyos: a moldáv ellenállás olyan tapasztalatokat adott egész Európának, amelyek a hibrid háború következő szakaszaiban valóságos kincset érhetnek.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a mai végeredménnyel a harc nem ér véget – legalábbis az oroszok biztosan nem így gondolják. Erre példa Igor Dodon, a moszkovita pártvezér mai nyilatkozata, amelyben már most csalást emlegetett, és hétfőre hatalmas tüntetést hirdetett meg a kisinyovi parlament épülete elé.