Hogyan építsünk diktatúrát Európa közepén?

Van az úgy, hogy az ember politikai pályára lép, majd egyszer csak azon kapja magát: egy komplett diktatúrát vezet, és még tapsot is kap érte. Ilyesmit csak kevesen tudnak elérni – és közülük is kiemelkedik Orbán Viktor, aki mesteri módon bizonyította be, hogy lehet egy országot autokratikus módon kormányozni úgy, hogy közben demokráciának hívják.

Ez az írás nem több, mint egy könnyed kis „használati utasítás a 21. századi diktatúraépítéshez”, avagy: hogyan lett Magyarország a Nyugat-Kelet vegyesfelvágottja, ahol Putyin módszerei találkoznak a brüsszeli pénzzel és a turulszobrokkal.

1. Kell egy kétharmad – ha nincs, csinálj!

A diktatúraépítés első lépése meglepően egyszerű: nyerj választást. Ha lehet, kétharmaddal. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy az előző kormány elront mindent, te meg azt mondod: „ne féljetek, majd én!” Aztán ha már tiéd a kétharmad, átírod a játékszabályokat – a választási törvényt, az alaptörvényt, a közbeszerzési rendet, az időjárás-jelentést, bármit, ami az utadba áll. Ha a következő választáson már csak 44%-ot kapsz, de a szabályokat addigra úgy írtad meg, hogy az is elég legyen a kétharmadhoz, akkor gratulálunk: te már nemcsak miniszterelnök vagy, hanem rendszerépítő zsenialitás!

2. Alkotmány? Á, az csak papír!

A második lépés: írj új alkotmányt. Ne hívd annak, legyen inkább „alaptörvény”, mert az olyan... házias. Mint a csirkepaprikás. Írd bele, hogy mindenki keresztény, a gyerek fiú vagy lány (más nincs), a család az egy apa meg egy anya, a haza meg a nemzet. Jogok is legyenek benne, de csak olyan „bizalomteliek”, amiket az állam visszavonhat, ha úgy alakul. Alkotmánybíróság? Ne viccelj. Ha túl sokat pofáznak, csinálj belőlük klubot: te mondod meg, ki lehet tag, mikor gyűlhetnek össze, és lehetőleg ne legyen wifi az épületben.

3. A sajtószabadság káros az egészségre

A szabad sajtó olyan, mint a glutén: egyesek szerint fontos, de valójában jobb nélküle. Így hát meg kell szüntetni, de okosan! Nem kell betiltani semmit – ez nem Észak-Korea. Elég, ha megveszed a lapokat, tévéket, rádiókat, és bedobod őket egy alapítványba, amit a haverok vezetnek. Így a médiát nem elfoglalod, csak „átstrukturálod”. Ezért van az, hogy reggel hétkor a vidéki rádióban ugyanaz a hír szól, mint este nyolckor a tévében, csak egy kicsit hangosabban, nehogy valaki elaludjon. A maradék kritikus médiumot hívjuk „Soros-blognak”, és lehetőleg ne engedjük be sehova, legfeljebb a kerítés mellé, onnan nézhetik, ahogy dolgozik a nemzet.

4. Ügyészség: a rendszer immunrendszere

Ha diktatúrát építesz, kell egy jó ügyész. Egy hűséges, csendes, makacs. Olyan, mint Polt Péter. Ő nem kapkod, nem izgul, csak ül a helyén, mint egy tank. Ha egy fideszes politikus lebukik, azt mondja: „nem indokolt a nyomozás”. Ha egy ellenzéki posztol valamit a Facebookon, már viszik is be. Ez a fajta szelektív igazságszolgáltatás az orbáni rendszer egyik legnagyobb erénye: nincs igazság, csak lojalitás.

5. Oktatás, kultúra: legyen minden alapítványi!

A gondolkodás veszélyes. A diák kérdez, a tanár kritizál, a művész provokál – ez így nem mehet tovább. A megoldás: vegyük el tőlük az intézményeket, és adjuk oda alapítványoknak. Olyanoknak, amiket mi irányítunk, de „függetlennek” hívunk.

Az egyetemeken mostantól nem filozófiát tanítanak, hanem „nemzeti identitástudatot”. A tanárok ne tüntessenek, hanem énekeljenek nemzeti dalokat. Ha nem tetszik nekik, hát van elég iskola vidéken, ott majd elférnek.

6. Korrupció? Dehogy, ez nemzeti tőkefelhalmozás!

A következő trükk: csinálj milliárdost a gázszerelőből. Mészáros Lőrinc nem véletlenül a rendszer szimbóluma: azt bizonyítja, hogy a sikerhez nem ész kell, hanem kapcsolat. Ő nem lop – ő nyer. Mindent, mindig, mindenhol. Ha kinyitod a hűtőt, ott is egy Mészáros-cég nyert pályázatot. Ez nem korrupció, ez „stratégiai gazdaságfejlesztés”. Ahol a pénz nem a piac logikája, hanem a hatalom akarata szerint áramlik.

7. Ellenség nélkül nincs rendszer

Egy jó diktatúra sosem magányos – mindig kell egy ellenség, aki ellen harcolhat. Hol Brüsszel, hol Soros, hol a migránsok, hol az LMBTQ-lobbi, hol éppen a pedagógusok. A lényeg, hogy valakik mindig támadják a nemzetet, és azt csak a Kormány tudja megvédeni. A propagandagépezet itt teljes gőzzel működik: minden nap új harc, új szenvedély, új nemzeti érzelem. Aki nem fél, az gyanús. Aki kérdez, az hazaáruló.

8. Külföldi barátok: Moszkvától Pekingig

A Nyugat olyan, mint egy rossz szülő: mindig csak kér, sosem ért meg. Bezzeg Kelet! Ott senki sem akar sajtószabadságot vagy genderórát. Így hát Orbán Viktor barátokat keres Putyinban, Hszi Csin-pingben, Erdogánban – azok legalább tudják, mi az a rend. Mindeközben azért nem árt az EU-s pénz sem – úgyhogy kettős játékot kell játszani: Brüsszelt gyalázni belföldön, miközben pénzt kunyerálni tőlük külföldön. Ügyes!

A rendszer, amely nem létezik

Orbán Viktor rendszerét nem hívják diktatúrának – legalábbis hivatalosan. De ha úgy néz ki, mint egy diktatúra, úgy működik, mint egy diktatúra, és úgy védik, mint egy diktatúrát, akkor az bizony az. Ez a diktatúra nem tankkal jött, hanem törvénnyel. Nem erőszakkal kényszerít, hanem függőséggel. Nem veri le a forradalmat, hanem megelőzi azzal, hogy soha ne legyen mit meggyújtani. Aki ma Magyarországon él, az egy politikai szimulációban él: van választás, de nincs választási lehetőség; van média, de nincs sajtószabadság; van gazdaság, de nincs verseny; van oktatás, de nincs gondolkodás. És mindeközben a miniszterelnök vigyorog, integet, keresztet vet, focimeccsre jár – mert tudja: a legjobb diktatúra az, amelyik úgy tesz, mintha nem lenne az.