Északi riasztás: a norvég titkosszolgálat szerint a hidegháború óta nem volt ilyen

Oroszország tevékenysége jelenti a legjelentősebb állami fenyegetést Norvégia számára 2026-ban, egy olyan időszakban, amikor az ország a második világháború óta a legsúlyosabb biztonsági helyzettel néz szembe. A norvég rendőrség biztonsági szolgálatának (PST) 2026 elején közzétett jelentése szerint az orosz hírszerzés érdeklődése a feszült európai geopolitikai környezet és a norvégiai NATO-jelenlét miatt látványosan felerősödött.

Az alábbiakban részletesen ismertetjük a jelentés főbb megállapításait, de nem árt hangsúlyozni: bár a dokumentum Norvégia biztonsági helyzetére fókuszál, az általa leírt mintázatok és módszerek nem kizárólag norvég sajátosságok. Az érintett állami szereplők és az általuk alkalmazott eszközök más európai országokban is megjelenhetnek, így a jelentés következtetései Magyarország vagy Románia szempontjából is tanulságosak lehetnek.

A források alapján az orosz fenyegetés legfőbb területei a következők:

1. Katonai fókusz és szabotázsveszély

• Katonai célpontok: Az orosz hírszerzés kiemelt figyelmet fordít a norvégiai katonai létesítményekre, a szövetséges csapatok jelenlétére és a hadgyakorlatokra.

• Szabotázsakciók: A PST szerint 2026-ban fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország szabotázsműveleteket hajt végre norvég területen. A legvalószínűbb célpontok az Ukrajna támogatásához köthető ingatlanok és logisztikai infrastruktúra (például fegyverszállítmányok útvonalai). Ezek célja a társadalmi nyugtalanság keltése és a segélynyújtási hajlandóság gyengítése.

• Kritikus infrastruktúra: Oroszország folyamatosan térképezi fel a norvég kritikus infrastruktúrát és annak sebezhetőségeit, amely információkat egy esetleges fegyveres konfliktusban is felhasználhatna.

2. Hírszerzési módszerek és toborzás

• Tengeri kémkedés: Oroszország aktívan használ civil hajókat (például halászhajókat) a norvég partvidék, a technológiai eszközök és a víz alatti infrastruktúra megfigyelésére, elrejtve a tevékenység valódi katonai célját.

• Ukrán menekültek beszervezése: Aggasztó trend, hogy az orosz szolgálatok megpróbálják beszervezni a Norvégiában élő ukrán menekülteket. Ehhez gyakran kényszerítést és zsarolást alkalmaznak, például az otthon maradt családtagjaik vagy kintlévő vagyonuk fenyegetésével.

• Diplomáciai fedés és digitális toborzás: Bár a kiutasítások csökkentették a diplomáciai fedésben dolgozó hírszerzők számát, ez a csatorna továbbra is fontos marad. Emellett egyre gyakrabban próbálnak forrásokat toborozni digitális platformokon (például LinkedIn) keresztül.

3. Gazdasági és technológiai fenyegetések

• Illegális beszerzés: Oroszország kreatív módszerekkel próbál kijátszani a szankciókat és exportkorlátozásokat, hogy Norvégiából katonai vagy kettős felhasználású technológiához jusson. Gyakran harmadik országbeli (például kínai) közvetítőkön keresztül bonyolítják le ezeket az ügyleteket.

• Ingatlanvásárlás: Az orosz államhoz köthető szereplők megpróbálnak katonai bázisok közelében ingatlanokat vásárolni, hogy betekintést nyerjenek a katonai műveletekbe és képességekbe.

• Rejtett tulajdonlás: Oroszország gyakran használ átláthatatlan, összetett tulajdonosi szerkezeteket (például adóparadicsomokban bejegyzett alapokat), hogy elrejtse a norvég cégekben meglévő részesedését és befolyását.

4. Befolyásolási műveletek és kiberhadviselés

• Dezinformáció: Az orosz befolyásolási műveletek célja a közvélemény és a politikai döntéshozók manipulálása, különösen az Ukrajnának nyújtott támogatás aláásása érdekében.

• Kiberhadműveletek: 2026-ban az orosz kiberhadműveletek számának növekedése várható, amelyek célja az adatszerzés mellett a rendszerek megzavarása is lehet.

• Méltóságok elleni támadások: Az orosz hírszerzés kiemelt célpontjai a norvég döntéshozók (politikusok, kormánytagok), akiket adathalászattal (phishing) vagy lejárató kampányokkal próbálnak kompromittálni.

Az idegen hatalmak, különösen Oroszország, Kína és Irán, számos összetett módszert alkalmaznak titkos információk megszerzésére Norvégiában, a digitális kémkedéstől kezdve a személyes beszervezésen át a gazdasági befolyásszerzésig.

A norvég hírszerzés információi alapján alapján a legfontosabb módszerek a következők:

1. Kiberhadműveletek

A kiberhadműveletek az állami hírszerzés kulcsfontosságú eszközei, amelyek célja az adatgyűjtés, a felderítés és a szabotázs.

• Technikai sebezhetőségek kihasználása: A támadók hálózati eszközök (például routerek) és e-mail szolgáltatások biztonsági réseit (úgynevezett zero-day sebezhetőségeket) használják ki a rendszerekbe való bejutáshoz.

• Pszichológiai manipuláció (Social Engineering): Kifinomult módszerekkel igyekeznek bizalmat építeni a célpontokkal, hogy azok akaratlanul is hozzáférést biztosítsanak érzékeny adatokhoz vagy rosszindulatú szoftvereket töltsenek le.

• Mesterséges intelligencia (MI): Az MI segítségével hitelesnek tűnő hamis profilokat, képeket és hanganyagokat hoznak létre a célpontok megtévesztésére.

2. Emberi hírszerzési források (HUMINT)

A külföldi szolgálatok aktívan próbálnak forrásokat és segítőket beszervezni Norvégiában, különösen azokat, akik érzékeny információkhoz férnek hozzá.

• Közvetlen és közvetett toborzás: A toborzás történhet személyesen (például szakmai konferenciákon vagy diplomatáknak álcázott tisztek által) vagy digitális felületeken, mint a LinkedIn. Gyakran közvetítőket (think tank-ek, tanácsadó cégek) használnak, így a beszervezett személy sokszor nem is tudja, hogy valójában egy idegen hírszerzésnek dolgozik.

• Kényszerítés és zsarolás: Oroszország például megpróbálhatja beszervezni az Ukrajnából érkező menekülteket, az otthon maradt családtagjaik fenyegetésével kényszerítve őket együttműködésre. Kína és Irán hasonló módszerekkel (fenyegetés, megfélemlítés) próbálja elnémítani vagy informátorként használni a Norvégiában élő disszidenseket.

3. Tengeri és civil hírszerzés

• Civil hajók alkalmazása: Oroszország gyakran használ civil hajókat (például halászhajókat vagy kutatóhajókat), hogy információkat gyűjtsön a norvég tengerparti infrastruktúráról, technológiáról és katonai tevékenységekről.

• Kutatási együttműködések: Kína szisztematikusan használja ki a közös kutatás-fejlesztési projekteket és az akadémiai szférát, hogy katonai célokra is használható technológiai ismeretekhez (know-how) jusson hozzá.

4. Gazdasági tevékenységek

A gazdasági befolyásszerzés lehetőséget ad az információgyűjtésre és a nyomásgyakorlásra.

• Ingatlanvásárlás: Stratégiailag fontos helyeken – például katonai bázisok közelében – vásárolnak ingatlanokat, hogy betekintést nyerjenek a norvég és szövetséges katonai műveletekbe.

• Cégfelvásárlások: Kritikus infrastruktúrával rendelkező cégekben szereznek tulajdont, gyakran összetett, átláthatatlan tulajdonosi szerkezeteken (például adóparadicsomokban bejegyzett alapokon) keresztül, elrejtve a valódi állami hátteret.

5. Proxy szereplők használata

Az állami szereplők gyakran közvetítőket (proxykat) vesznek igénybe, hogy elfedjék a tevékenységüket. Ezek lehetnek magáncégek, kiberbiztonsági vállalkozók vagy akár szervezett bűnözői csoportok is. Irán például svédországi bűnhálózatokat is felhasználhat nyugati célpontok elleni műveleteihez.

Norvégia a második világháború óta a legsúlyosabb biztonsági helyzettel néz szembe, ahol az állami szereplők részéről érkező fenyegetések továbbra is jelentősek maradnak 2026-ban. A norvég rendőrség biztonsági szolgálata (PST) szerint a legfontosabb fenyegetéseket Oroszország, Kína és Irán tevékenysége jelenti.

Az információk alapján az alábbiak a legfőbb nemzetbiztonsági fenyegetések az állami szereplők részéről:

1. Oroszország: Katonai célpontok és szabotázs

• Katonai fókusz: A feszült európai geopolitikai helyzet miatt az orosz hírszerzés kiemelt figyelmet fordít a norvégiai katonai célpontokra, a szövetséges jelenlétre és a hadgyakorlatokra.

• Szabotázsakciók: Fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország szabotázsakciókat hajt végre Norvégiában, különösen az Ukrajna támogatásához kapcsolódó logisztikai infrastruktúra vagy ingatlanok ellen.

• Tengeri hírszerzés: Oroszország továbbra is civil hajókat (például halászhajókat) használ arra, hogy információkat gyűjtsön a kritikus tengerparti és víz alatti infrastruktúráról.

• Beszervezési kísérletek: Megnövekedett az orosz törekvés források toborzására, különösen a Norvégiában élő ukrán menekültek körében, akiket zsarolással vagy kényszerítéssel próbálhatnak együttműködésre bírni.

2. Kína: Kiberkémkedés és technológiai befolyás

• Kiberhadműveletek: Kína elsődleges hírszerzési fenyegetése a digitális térben jelentkezik. Kereskedelmi kiberbiztonsági cégeket is bevonnak, hogy norvég szervezeteket kompromittáljanak és érzékeny adatokhoz jussanak.

• Kutatási együttműködések kihasználása: Szisztematikusan használják ki a közös kutatás-fejlesztési projekteket olyan technológiai ismeretek (know-how) megszerzésére, amelyek a kínai katonai képességeket erősítik.

• Transznacionális elnyomás: Kína megfigyeli és nyomás alá helyezi a Norvégiában élő kritikusait és diaszpóra-közösségeit, hogy elhallgattassa a rezsimellenes hangokat.

• Emberi hírszerzés: Kína egyre gyakrabban használ közvetett módszereket (például LinkedIn-en keresztüli megkereséseket vagy álcázott agytrösztöket) források beszervezésére.

3. Irán: Disszidensek és proxy-hálózatok

• Célpontok: Az iráni hírszerzés elsősorban a norvégiai disszidenseket, emberi jogi szervezeteket és izraeli/zsidó érdekeltségeket veszi célba.

• Bűnözői csoportok alkalmazása: Irán gyakran proxy szereplőket, például Norvégiában is jelen lévő svéd bűnhálózatokat vesz igénybe műveletei végrehajtásához, hogy elrejtse a közvetlen állami részvételt.

• Kiber- és befolyásolási műveletek: Destruktív kiberhadműveleteket vagy célzott merényleteket is megkísérelhetnek a rezsim kritikusai ellen.

4. Gazdasági és technológiai biztonság

• Stratégiai ingatlanvásárlás: Az állami szereplők (különösen Oroszország) megpróbálnak katonai bázisok közelében ingatlanokat szerezni, hogy betekintést nyerjenek a katonai műveletekbe.

• Technológia illegális megszerzése: Folyamatos fenyegetést jelent az exportkorlátozás alatt álló vagy szankcionált, kettős felhasználású technológiák (katonai és civil célra is alkalmas eszközök) tiltott beszerzése, gyakran harmadik országbeli közvetítőkön keresztül.

• Kritikus infrastruktúra: Az idegen állami tulajdonú cégek (különösen a kínaiak) részvétele a kritikus infrastruktúra fejlesztésében hírszerzési lehetőséget teremt az adott államok számára.

5. Befolyásolási műveletek és dezinformáció

Az állami szereplők célzott dezinformációs kampányokkal és a közvélemény manipulálásával igyekeznek gyengíteni Norvégia társadalmi ellenálló képességét, bizalmatlanságot keltve a politikai intézményekkel szemben. Ezek a műveletek gyakran a digitális térben zajlanak, és céljuk a nyugati biztonsági együttműködés aláásása.

Milyen szabotázsakcióktól tart a PST leginkább 2026-ban?

A PST (Norvég Rendőrség Biztonsági Szolgálata) 2026-os értékelése szerint a szabotázsakciók fenyegetése jelentősen megnőtt, és elsősorban Oroszország, kisebb részben pedig Irán és a belföldi szélsőségesek felől érkezik. A PST az alábbi szabotázsakcióktól tart leginkább:

1. Az Ukrajna támogatásához köthető célpontok

Oroszország számára Norvégia Ukrajnának nyújtott katonai és civil támogatása kiemelt célpontot jelent.

• Logisztikai infrastruktúra és ingatlanok: A legvalószínűbb célpontok az Ukrajnába irányuló fegyver- és segélyszállítmányokhoz kapcsolódó logisztikai útvonalak, raktárak és egyéb ingatlanok.

• Cél: A szabotázs célja ebben az esetben a társadalmi nyugtalanság keltése, valamint az Ukrajna támogatására irányuló norvég képesség és hajlandóság gyengítése.

2. Kritikus civil és tengeri infrastruktúra

Az idegen hatalmak (különösen Oroszország) folyamatosan térképezik fel a norvég kritikus infrastruktúrát és annak sebezhetőségeit.

• Tengerparti és víz alatti létesítmények: Oroszország civil hajókat (például halászhajókat) használ hírszerzésre, hogy adatokat gyűjtsön a gázvezetékekről, kábelekről és egyéb tengeri infrastruktúráról, amelyeket egy esetleges konfliktus esetén szabotálhatna.

• Energiaellátás: 2025-ben már történt példa egy oroszbarát hackercsoport által elkövetett, norvég gát elleni kiberszabotázsra, ami jól mutatja az ilyen jellegű támadások iránti szándékot.

3. Kiberszabotázs

A digitális térben elkövetett szabotázs az egyik legköltséghatékonyabb és legnehezebben azonosítható módszer.

• Destruktív kiberhadműveletek: Mind Oroszország, mind Irán részéről várhatóak olyan kiberhadműveletek, amelyek célja nem csak az adatszerzés, hanem a rendszerek megbénítása vagy fizikai károkozás.

4. Szélsőséges csoportok által elkövetett rongálások

A politikailag motivált erőszakos csoportok is tervezhetnek szabotázs jellegű támadásokat.

• Jobboldali szélsőségesek: Az ő esetükben a szabotázs célpontjai olyan létesítmények vagy ingatlanok lehetnek, amelyek lerombolásával a céljuk a társadalmi összeomlás vagy egy „faji háború” kirobbantása.

• Államellenes szélsőségesek: Náluk megjelent a „militáns prepping” (fegyveres felkészülés), amely magában foglalhatja az állami intézmények elleni erőszakos fellépést vagy az infrastruktúra megbénítását.

Alkalmazott módszerek: proxyszereplők

A PST külön kiemeli, hogy a szabotázsakciókat gyakran proxyk (közvetítők) útján hajtják végre. Ezek lehetnek:

• Kereskedelmi cégek vagy bűnszervezetek (Irán például svéd bűnhálózatokat használhat Norvégiában).

• Beszervezett egyének, akiknek a feladata lehet megfigyelőeszközök telepítése vagy akár fizikai rongálás végrehajtása is.

• A proxyk használata azért előnyös a támadó államok számára, mert így sokkal nehezebb a támadást közvetlenül hozzájuk kötni.

Összességében a PST szerint Oroszország kockázatvállalási kedve megnőtt, és 2026-ban reális veszélyt jelentenek a norvég érdekek elleni fizikai és digitális szabotázsakciók

Hogyan használják az idegen hatalmak a politikai mozgalmakat befolyásolásra?

Az idegen hatalmak (különösen Oroszország és Kína) kifinomult módszerekkel, gyakran kiterjedt befolyásolási hálózatokon és úgynevezett proxy szereplőkön keresztül avatkoznak be a politikai folyamatokba. A proxyk olyan egyének vagy szervezetek, amelyeknek nincs hivatalos állami kötődésük, de politikai, ideológiai vagy anyagi motivációból az idegen hatalom érdekében járnak el. Az elemzés alapján az alábbi módokon használják fel a politikai mozgalmakat és szereplőket:

• Szélsőséges fórumok és dezinformáció: A szélsőjobboldali és kormányellenes online fórumok az idegen állami dezinformáció terjesztésének elsődleges csatornái. Ezeken keresztül bizalmatlanságot keltenek a demokratikus intézményekkel szemben, és mélyítik a társadalmi megosztottságot.

• Politikai döntéshozók beszervezése: Az idegen szolgálatok folyamatosan törekednek olyan személyek beszervezésére, akik formális vagy informális politikai hatalommal bírnak. A beszervezett egyéneket arra utasíthatják, hogy titokban (covertly) befolyásolják a politikai döntéshozatalt az adott idegen állam érdekében.

• Véleményvezérek (influenszerek) alkalmazása: Az állami szereplők közösségi média influenszereket toboroznak, hogy rajtuk keresztül terjesszenek propagandát és dezinformációt a célközönség körében.

• Közvélemény alakítása konkrét ügyekben: Oroszország például célzott befolyásolási műveletekkel próbálja gyengíteni az Ukrajnának nyújtott támogatást, mind a politikai döntéshozók, mind a közvélemény körében.

• Lejárató kampányok és lejáratás: Idegen államok smear kampányokat (lejárató kampányokat) indíthatnak politikusok ellen, hogy aláássák a beléjük vetett közbizalmat és fokozzák a polarizációt a társadalomban.

• Gazdasági nyomásgyakorlás: A politikai és gazdasági tevékenységek közötti „jogi szürke zónákat” kihasználva (például stratégiai cégek felvásárlásával) olyan függőségeket hoznak létre, amelyekkel nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra.

Ezek a műveletek mind a fizikai, mind a digitális térben zajlanak, és céljuk a nemzeti érdekek védelme mellett a nyugati biztonsági együttműködés és a társadalmi ellenálló képesség aláásása.

Milyen szerepet játszanak a közösségi média algoritmusai a radikalizációban?

A források alapján a közösségi média algoritmusai döntő, gyakran közvetítő és katalizáló szerepet játszanak a radikalizációs folyamatban, különösen a fiatalok körében. A folyamat az alábbi módon zajlik:

• Belépési kapu (Gateway): A nyílt közösségi média platformok – különösen a TikTok – az elsődleges belépési pontként szolgálnak. A felhasználók itt találkoznak először olyan tartalmakkal, amelyek kezdetben humorosnak vagy ártatlannak tűnhetnek, még azok számára is, akik eredetileg nem keresnek szélsőséges anyagokat.

• Célzott terelés: A folyamatot a célzott algoritmusok segítik elő, amelyek a felhasználó korábbi érdeklődése alapján egyre szélsőségesebb tartalmak felé irányítják az egyént. Az algoritmusok révén a fiatalok a felszínesebb, radikális jobboldali vagy iszlamista eszméktől eljuthatnak a konkrét erőszakot dicsőítő, zártabb csoportokig.

• Átvezetés zárt platformokra: Miután az algoritmusok felkeltették az érdeklődést, a radikalizáció gyakran áttevődik a nyílt felületekről a titkosított, anonim kommunikációt biztosító platformokra, mint a Telegram vagy a Signal.

• Normalizáció: Az algoritmusok által folyamatosan adagolt tartalom olyan digitális környezetet hoz létre, amely normalizálja az erőszakot mint legitim eszközt a politikai vagy ideológiai célok eléréséhez.

• Fiatalok sebezhetősége: Az algoritmusok hatása különösen a kiskorúaknál és fiatal felnőtteknél erős, akiket a valahová tartozás vágya és a társadalmi elismerés keresése tesz fogékonyabbá az extremisták üzeneteire. A források megjegyzik, hogy a gaming platformok (például Roblox, Minecraft) szintén fontos színterei lettek ennek a folyamatnak, ahol a játékélménybe ágyazva jelennek meg a szélsőséges narratívák.

Az észak-koreai és a kínai kibertevékenység eltérő módszerekkel, de egyaránt komoly fenyegetést jelent Norvégia nemzetbiztonságára. Míg Kína a nagyszabású adatgyűjtésre és a technológiai fölény biztosítására fókuszál, Észak-Korea kreatív módszerekkel próbál valutához jutni fegyverprogramjai finanszírozásához.

1. Kínai kibertevékenység: Komplex hálózatok és kutatási sebezhetőségek

Kína számára a kiberhadműveletek jelentik az elsődleges hírszerzési csatornát. Tevékenységükre a szervezettség és a civil szférával való szoros összefonódás jellemző.

• Kereskedelmi partnerek használata: Kína egyre gyakrabban vesz igénybe privát kiberbiztonsági vállalkozókat állami műveleteihez, ami jelentősen növeli kapacitásait. Erre példa a Salt Typhoon nevű csoport, amely távközlési infrastruktúrák kompromittálására specializálódott.

• Kiszámíthatatlanság: Mivel egyes magánvállalkozók önállóan is értékesíthetnek hozzáférést a feltört rendszerekhez, a fenyegetési kép még zavarosabbá és bizonytalanabbá válik.

• Infrastruktúra kihasználása: A kínai támadók gyakran norvég routereket és szervereket törnek fel, hogy azokat „ugródeszkaként” használják harmadik országok elleni támadásokhoz.

• Kutatási adatok és szoftverhibák: Kína szisztematikusan használja ki a közös kutatás-fejlesztési (K+F) projekteket. A kínai törvények kötelezik a kutatókat, hogy minden felfedezett szoftver-sebezhetőséget (úgynevezett bugot) legkésőbb két napon belül jelentsenek a hatóságoknak, amelyeket aztán a hírszerzés Norvégia elleni kiberhadműveletekben használhat fel.

• Technológiai függőség: A kritikus infrastruktúrában alkalmazott kínai technológia lehetőséget ad az adatgyűjtésre, mivel a kínai cégek törvényileg kötelesek együttműködni saját országuk hírszerzésével.

2. Észak-koreai kibertevékenység: Pénzügyi haszonszerzés és megtévesztés

Észak-Korea híres a kreatív pszichológiai manipulációról (social engineering), és műveleteinek gyakran közvetlen pénzügyi célja van.

• Álcázott IT-fejlesztők: Jelenleg is zajlik egy kampány, amelyben észak-koreai kiber-szereplők IT-fejlesztőnek adják ki magukat, hogy nyugati és norvég cégeknél távmunkát szerezzenek.

• Hamis identitás: A támadók hamisított okmányokkal és lopott személyazonosságokkal rejtik el valódi származási országukat, így a munkáltatók nincsenek tudatában annak, kit alkalmaznak.

• Fegyverprogramok finanszírozása: Az így megkeresett fizetéseket közvetlenül az észak-koreai rakéta- és nukleáris programok finanszírozására fordítják.

A norvég rendőrség biztonsági szolgálatának (PST) 2026-os jelentése szerint Norvégia a második világháború óta a legsúlyosabb biztonsági helyzettel néz szembe. A környezetet tartós bizonytalanság jellemzi, és a fenyegetések egyszerre érkeznek állami szereplők és szélsőséges csoportok felől, ami hosszabb távon is megterheli az ország biztonsági rendszerét.

Az állami fenyegetések 2026-ban is meghatározóak maradnak. Oroszország esetében a fokozott NATO-jelenlét és Norvégia Ukrajnának nyújtott támogatása növeli a hírszerzési aktivitást és a szabotázsakciók kockázatát. Kína elsősorban a kibertérben jelent veszélyt: technológiai titkok megszerzésére törekszik, és igyekszik elhallgattatni a rezsim kritikusait. Irán főként a Norvégiában élő disszidenseket és az izraeli vagy zsidó érdekeltségeket tekinti célpontnak, gyakran bűnözői hálózatokat használva közvetítőként.

A politikai motivációjú erőszak és terrorizmus szintén fontos kockázati tényező. Norvégia terrorfenyegetettségi szintje jelenleg 3-as besorolású (az 1-től 5-ig terjedő skálán), ami azt jelenti, hogy létezik szándék támadások elkövetésére, de konkrét, közvetlen tervek egyelőre nem azonosíthatók. Az iszlamista és a jobboldali szélsőséges körök esetében egyaránt fennáll a támadási kísérlet lehetősége. Különösen aggasztó a fiatalok online radikalizációja, amelyet a közösségi média algoritmusai és a népszerű gaming platformok is erősíthetnek. A jelentés a társadalmi és gazdasági biztonság területén is növekvő kockázatokra figyelmeztet. Az állami szereplők hibrid módszereket alkalmaznak: gazdasági befolyásszerzésre törekednek stratégiai ingatlanvásárlásokkal és átláthatatlan tulajdonosi struktúrákkal, miközben dezinformációs kampányokkal próbálják gyengíteni a társadalmi kohéziót. A kormányellenes szélsőségesség és az összeesküvés-elméletek terjedése tovább rombolja a politikai intézményekbe vetett bizalmat.

A dokumentum végső következtetése szerint a nemzetbiztonság fenntartása közös társadalmi feladat. A hatóságok szoros együttműködése mellett elengedhetetlen a lakosság és a magánszektor ébersége, a védelmi képességek megerősítése és a gazdasági biztonság fokozása, hogy Norvégia ellenállóbbá váljon a hibrid fenyegetésekkel szemben.

FORRÁS: Aim of the National Threat Assessment

Kapcsolódó: