Tánczos őszödi beszéde: tudták, hogy nem igaz, de megígérték

Interjút adott Tánczos Barna a Transtelex háziportálnak. Az interjúnak több érdekes része is van, végül is az egészet fel lehetne fogni, mint egy beismerő vallomást – csak hát ehhez kellene egy csipetnyi őszinteség is, legalább. Na de az meg nincs, sehogy sem akar megjönni. Igaz, a kérdező Cseke Péter sem szántotta fel a padlót a keresztkérdéseivel – és akkor még finoman fogalmaztunk.

Az időzítés maga a politika tankönyvéből van kitépve: szeptember eleje, indul a szezon. Nyár közben persze nem volt unalmas: energiaár-emelés, áfaemelés, infláció, mint a gőzmozdony. De az RMDSZ hallgatott, mint a sír. Most viszont, hogy a második megszorítócsomag már a közigazgatás húsába vágna, és az élősködő pártapparátust kéne tömegesen kirugdosni, hirtelen megszólalnak. Persze, hiszen az RMDSZ erejének egyik fő tartópillére pontosan az: négyévente megetetik a klientúrát jól fizetett állami állásokkal. Mi, adófizetők meg dobjuk össze a léhűtők zsebpénzét.

Szóval az RMDSZ eddig várt – mit neki infláció meg egyebek. De most, amikor a pártapparátus húsába vágna a kormányzat, hirtelen interjúsdit játszunk. Oké. De ha már így esett, hadd emeljek ki egy részt az interjúból, amely akár Tánczos „őszödi beszédeként” is értelmezhető. Nem is akár – valójában az is:

*„Közben az RMDSZ is megkapja a magáét a választóitól. Beleolvastam a Facebook-oldalán hétfő este közzétett videóüzenetére érkezett több száz kommentbe, és elborzadtam a hangnemüktől. A legcivilizáltabb hozzászóló az volt, aki egy korábbi kampányüzenettel szembesítette önt. Az üzenet így szól: „Az RMDSZ nem fogja hagyni, hogy plusz adókat vessenek ki a polgárokra. Ebben nem engedünk kormányon!” Mi erre a válasza?”*

És jön a válasz: gazdasági helyzet, rossz költségvetés, felelőtlen előző kormány, Trump vámpolitikája, német lassulás, csökkenő áfabevétel – magyarán: tudtuk, hogy baj van, de mást mondtunk az embereknek, idézzük:

"Ez volt a legnagyobb dilemmája az RMDSZ-nek akkor, amikor kormányon maradtunk az első félév után. Nem erre a gazdasági helyzetre számítottunk, és valószínű, hogy nem is láttuk volna ennyire tisztán a helyzetet, ha nem az RMDSZ-hez kerül a pénzügyminisztérium a múlt év végén. Akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy kormányon maradunk, nyilvánvaló volt számunkra, hogy a kormánypártok tavalyi felelőtlen költekezése, a Románia számára szinte elviselhetetlen kamatköltségek, illetve az európai gazdaság megtorpanása teljesen új adatok ebben a képletben. Azért maradtunk az államfőválasztás után a kormányban és ebben a koalícióban, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk egy méltányosabb kormányzásért. Akkor már tisztában voltunk azzal, hogy a helyzet más, mint ahogy mi azt a kampányban láttuk. Akkor még az volt a két nagyobbik kormányzó párt narratívája, hogy nincs szükség áfaemelésre, mert jól áll az adóbehajtás és jól áll a büdzsé. Ez nem volt őszinte kommunikáció, hogy ne fogalmazzak másként, az akkori miniszterelnök és az akkori kormánypártok részéről. Bár láttam a költségvetés helyzetét, és láttam a veszélyeket, januárban pénzügyminiszterként azt mondtam, hogy én mindent megteszek azért, hogy Romániában 2025-ben ne legyen szükség adóemelésre. De nyilvánvalóvá vált, hogy az idei évre tervezett 2,5 százalékos gazdasági növekedés szinte megvalósíthatatlan. Közbejött Donald Trump vámpolitikája, a német gazdaság lelassulása, az ipari megrendelések csökkenése. Csökkent a fogyasztás, emiatt csökkentek az áfabevételek is. Ezek mind olyan fejlemények, amelyeket nem lehet naponta elmagyarázni. Jogos az emberek felháborodása, amikor azt mondják, hogy ti tavalyi egyet mondtatok, és idén mást csináltok, de a mostani helyzet minden szempontból teljesen más, mint amire számítottunk 2024-ben."** (kiemelés tőlünk - a szerk.)

Most hagyjuk el azt a gondolatot, hogy a riporter már-már pszichológiai tanácsadást próbál nyújtani a kommentelők által megtépázott Tánczosnak („akar róla beszélni?”), és nézzük csak a mondandója lényegét, ami így hangzik: tudtuk, hogy nagy szar van, tudtuk, hogy nem megúszható, de mást mondtunk az embereknek. Mégis, mire számítottak 2024-ben, amikor maga az RMDSZ adta a pénzügyminisztert Tánczos személyében, aki egyúttal a Legfelsőbb Védelmi tanács tagja is lett első magyarként, ha ez büszkeség egyáltalán. Itt már senki nem veszi észre, hogy nem a lóláb lóg ki, hanem egy egész lipicai ménes?

Ha ez nem „őszödi beszéd”, akkor mi? Ha ez nem akkora botrány, hogy az RMDSZ vezetése beadja a lemondását, akkor mi? Mégis, megígérjük, hogy nem támogatunk adóemeléseket, aztán megszavazzuk azokat? Az adófizetők pénzéből eltartott állami apparátus karcsúsítását pedig igyekszünk elbagatellizálni? Ez olyan, mintha kitennéd egy étteremnek a kirakatába: „Nálunk minden ingyen van!” – majd amikor bemész, közlik, hogy bocs, de az előételért a vesédet, a főfogásért a májadat, a desszertért meg a gyereked tandíját kell befizetni.

Szóval, tisztelt RMDSZ, tisztelt Tánczos úr: meddig lehet még ezt a pofátlanságot fényezni? Mert eddig úgy tűnik, az egyetlen dolog, ami nálatok tényleg fenntartható, az a hazugság újrahasznosítása – megidézvén az RMDSZ legújabb kori nagy barátját – hol a pofátlanság határa?

Forrás: Transtelex