Fenyegetés címlapon: Hadházynak üzent a hatalom az Indexen
A Mészáros-féle Index ezen a hétvégén címlapon közölte, hogy Hadházy Ákos bizony mindenféle bűnt elkövetett, ami miatt hú, de nagyon komoly eljárások elé nézhet. A „bűn” pedig nem egyéb, mint az, hogy a korrupció ellen küzdő független képviselő egy Facebook-posztban arra hívta fel követői figyelmét: amennyiben az Orbán-kormány csalással nyeri meg a választásokat – és ez a csalás már most is zajlik, lévén a közmédia és úgy általában a médiatér jelentős része a kezükben van –, akkor bizony utcára kell menni. Nem szabad hagyni, hogy a rezsim újabb négy év álcademokráciát kapjon.
A Mészáros–Index által kifogásolt Facebook-posztjában Hadházy Ákos egyébként a Szavazat ára című, nemrég megjelent riportanyag kapcsán szólal meg:
„Ez azonban önmagában semmit nem fog megakadályozni a csalásokból, és érdemi hatása csak akkor lesz, ha az ellenzék már most megfogadja: ha a már most is zajló csalások (lásd: állami propaganda) eredményeként a Fidesz győztesnek hirdetné magát (reméljük, nem ez lesz a helyzet), azt egyszerűen nem lehet elfogadni. A bizonyítékok ellenére a ‘nemzeti’ ‘választási iroda’, és végső soron az ‘Alkotmánybíróság’ persze nem fogja megismételtetni a választást – azt nekünk kell majd kikényszerítenünk. Ahhoz azonban, hogy ehhez kellően sokan legyünk, nagyon fontosak a bizonyítékok.”
Többek között erről is szól a független képviselő.
Nos, az Index támadása nem véletlen, és nagyon is hűen, már-már copy-paste alapossággal illeszkedik az orosz mintázatokba. Ennek a „ruszki módszernek” a lényege, hogy jó előre hiteltelenítsék a környezetükre befolyással bíró egyéneket – jelen esetben Hadházy Ákost –, ezzel párhuzamosan pedig megijesszék, félelmet keltsenek úgy a képviselőben, mint azokban, akik esetleg csatlakoznának hozzá. Az persze szintén nem véletlen, már-már elvárható, hogy az Index cikke nem említi részletesen sem a Hadházy-posztban megfogalmazott jogos felvetéseket, sem a Fidesz korábbi választási csalásait, pedig ezek adnák a magyarázatot arra, hogy a képviselő milyen alapon gondolja és írja, amit ír.
.png)
Itt pedig szögezzünk le valamit: eddig egyetlen ellenzéki képviselő volt és van, aki következetesen vallja, hogy a Fidesz által megírt forgatókönyv szerint rendezett választásokon el sem lett volna szabad indulni. Ha már így alakult, akkor vegyünk részt rajta, szavazzunk is, de Hadházy következetesen azon a véleményen van, hogy a választási eredményeket nem kell elfogadni akkor, ha a Fidesz nyer. Teszem hozzá: akkor is óvatosan kell bánni velük, ha a Tisza nyer, hiszen egy sovány többséget követő, kaotikus kormányzás csak a Fidesz visszatérését készítheti elő néhány éven belül.
Hasonló forgatókönyvet már láttunk nem is olyan messze tőlünk: az 1996-os romániai elnökválasztás kapcsán máig sok elemző tartja úgy, hogy azt nem Emil Constantinescu, a demokratikus oldal jelöltje nyerte meg, hanem Ion Iliescu tudatosan engedte el a hatalmat, hogy az uralma alatt felhalmozódott gazdasági és társadalmi problémák ne az ő és pártja nyakába szakadjanak. Hogy ez valóban így történt-e, nem tudjuk, de tény: 2000-ben Iliescu és az egykori kommunistákból szociáldemokratává vedlett pártja visszatért a hatalomba, miközben a korábbi kormányt adó ellenzéki pártok közül több gyakorlatilag megsemmisült - a Parasztpárt például be sem jut a parlamentbe.
Hogy jobban értsük, miért kell Hadházy Ákos intő szavait komolyan venni, nézzük meg, mi történne akkor, ha a Fidesz ismét nyerne, és ezt a társadalom elfogadná.
Analógiát találunk erre Oroszországban is. A 2011-es parlamenti választások idején Putyin pártja, az Egységes Oroszország mélyponton volt: saját méréseik szerint legfeljebb 29 százalékot szerezhettek volna – végül közel 50-et kaptak. A civil szervezetek próbálták ellenőrizni a választást, de nem mindenhová jutott megfigyelő. Az eredmény: ahol nem volt civil kontroll, ott átlagosan 47 százalékot kapott a hatalmi párt, ahol volt, ott csak 36-ot. Ez a különbség döntötte el a parlamenti többséget. És hogy a helyzet még abszurdabb legyen: a hatalom kamerákat szerelt fel a szavazókörökben, bizonyítandó, milyen „átlátható” a választás. Csakhogy ekkorra már berobbant az okostelefonok kora, és fiatalok százezrei követték élőben, ahogy választási tisztviselők kötegével tömik az urnákba az előre kitöltött szavazólapokat. Nem egyedi esetről volt szó, hanem tömeges jelenségről.
És mi történt ezután? A Szovjetunió felbomlása utáni korszak legnagyobb tüntetései robbantak ki, amelyeket a hatalom részben rendőri erőszakkal, részben a klasszikus „leszalámizás” módszerével fojtott el. Putyin ekkor már minden eszközzel rendelkezett – médiával, oligarchákkal, állami apparátussal –, mégsem bízta a véletlenre a hatalmát. A választás után megszilárdította uralmát, és elindult azon az úton, amelynek végén ma egy olyan rendszer áll, ahol az ellenzék vagy emigrációban van, vagy börtönben, vagy egyszerűen megölték őket.
Mennyiben analóg ez a helyzet Magyarországgal?
Annyiban mindenképp, hogy 16 év hatalomgyakorlás után Orbán és pártja most valóban a legmélyebb ponton van. Saját méréseik szerint sem lehetnek biztosak a győzelemben, és még a Mi Hazánkkal való együttműködés lehetősége sem garantálja a többséget. Ugyanakkor – akárcsak Putyin esetében – minden eszköz a kezükben van a választás befolyásolására.
A hatalmat pedig nem lehet egyszerűen elengedni – szól a gyakori ellenzéki feltételezés –, mert akkor jönnek a büntetőeljárások. Valójában azonban ez kevésbé fenyegető, mint gondolnánk: egy jogállami keretek között működő új kormány hosszadalmas, elhúzódó eljárásokba bonyolódna, amelyeket a legjobb ügyvédek évekig tudnának húzni. Ha van valami, amitől Orbán nem fél igazán, az éppen ez: a jogállami Magyarországtól. Van azonban más: ha elveszíti a hatalmat, meggyengül a propagandagépezet, erősödhet a független sajtó, és nyilvánosságra kerülhetnek olyan ügyek, amelyek végleg lerombolhatják a politikai mítoszát - ez pedig hosszabb távon sokkal veszélyesebb számára, mint bármilyen jogi eljárás. Ezért áll most egy ördögi kör közepén: nem engedheti el a hatalmat, de egyre nehezebben tudja legitim módon megtartani.
Amennyiben tehát a Fidesz megnyeri a választásokat – mélyen igazat adva Hadházy Ákosnak –, azonnali társadalmi reakció nélkül a rendszer csak tovább keményedik. Jönnek az újabb korlátozások: ügynöktörvény, a maradék sajtó ellehetetlenítése, az ellenzék további szétverése, politikai eljárások, megfélemlítés. Mert Viktor Orbán arra fog törekedni, hogy soha többet ne fordulhasson elő az, hogy egy ellenzéki párt a tarkójába liheg.
Putyin is ezt tette 2011 után – és Orbán is ezt fogja tenni 2026 után!
Persze vannak különbségek is. Oroszország nem volt része nyugati szövetségi rendszereknek, míg Magyarország egyelőre még igen – bár kérdés, meddig. Egy esetleges konfliktus az Európai Unióval könnyen oda vezethet, hogy az ország elveszíti a forrásokat és a politikai védőhálót. És akkor már késő lesz. Tehát a kérdés egyszerű: vagy van erős társadalmi reakció a választás estéjén, vagy fokozatosan kiépül egy még keményebb, még zártabb rendszer.
Tessék választani!
Karczag Anna
FORRÁS: