Gospodiny President, you have no cards – Orbán blöffje Brüsszelben

A tegnapi Európa Tanács-ülés Brüsszelben mindenképpen dilemmaként vonul majd be a következő napok értelmezési kereteibe: siker volt, vagy ellenkezőleg, kudarc? Ukrajna ugyanis pénzhez jutott, viszont a befagyasztott orosz vagyonhoz nem nyúltak hozzá – legalábbis nem érdemben. És mit hazudik Viktor Viktorovics Orbán ezekről a döntésekről? Gyorselemzés Karczag Annától.

Szögezzem le az elején: a morális és erkölcsi kötelesség azt indokolná, hogy a befagyasztott orosz vagyont az utolsó eurócentig olyan fegyverekre költsék, amelyekkel az ukránok az orosz hátországot is támadhatják. Ez méltó lenne, de még így is sovány válasz maradna az oroszok által elkövetett háborús bűnökre, és továbbra sem kompenzálná azt a nyugati teszetoszaságot, amely a háború első heteiben és éveiben megmutatkozott – lásd a légtérzár elmaradását. De sokkal hatékonyabb üzenet lett volna Moszkva irányába, mint bármiféle trumpi 28 pont és egyéb marhaságok.

Nos, EZ nem történt meg a december 18–19-i vezetői találkozón. Minden más viszont igen, és ez a „minden más” kizárólag jó dolgokat tartalmaz.

Nézzük csak.

December 11-én az uniós vezetők az Európai Unió működéséről szóló szerződés válsághelyzetekre vonatkozó 122. cikkére hivatkozva eldöntötték, hogy az orosz vagyon befagyasztásáról szóló határozatot immár nem a szokásos menetrend szerint hosszabbítják meg (azaz nem félévente), hanem három évre hirdetik ki. Viktor Viktorovics Orbán, Magyarország háborúpárti kormányfője kiakad, és bejelenti: országa az Európai Unió Bíróságán támadja meg a döntést.

Arról a hazai propaganda persze nem szól, hogy az unió vezetői épp Orbántól vették a receptet: ki is kormányoz immár évek óta rendeleti úton, hol háborús, hol egészségügyi vészhelyzetre hivatkozva? Erre mondják azt: a fagyi visszanyalt.

Miért nagy eredmény ez? Azért, mert az orosz pszichológiai hadviselés egyik legerősebb fegyvere a bizonytalanságban tartás. Orbán féléves vétózsarolásai ezzel irrelevánssá váltak – legalábbis az orosz vagyon befagyasztása körüli vitákban. Ha ugyanis egyszer tényleg vétózott volna a háborúpárti és az orosz érdekeket maximálisan képviselő Főni, akkor azt a jó néhány milliárd eurót át kellett volna utalni Moszkvának, amelyből gyönyörű, kórházak és iskolák lebombázására tökéletesen alkalmas cirkálórakétákat gyártottak volna. Trump–putyini nyelven szólva: “Gospodiny President, you have no cards.”

A december 18–19-i tanácsülés komoly vitákat hozott. A kérdés az volt, hogy a befagyasztott orosz vagyont egy az egyben elvegyék-e, és átadják-e Ukrajnának. Ez – ismétlem – morálisan és erkölcsileg teljesen helyes lépés lett volna, de a nyugati vezetők sajnos még nem tartanak ott, hogy ehhez elegendő bátorságuk legyen.

Azt is látni kell azonban, hogy a belga lakosság 63 százaléka ellenezte ezt a lépést, a belga miniszterelnök aggályai pedig – a saját logikájukon belül – több mint érthető: ha Moszkva megnyeri a háborút, perelni fog, és meg is nyeri a pert, akkor Belgiumnak kell fizetnie. Ezek nem pusztán aggályok, hanem a nyugati töketlenség természetrajza egy nyugati nagyvad szájából. Jegyezzük meg ezeket a szavakat: Moszkva győz, Moszkva perel, Moszkva pert nyer, Belgium fizet. Így tekint a Nyugatra a belga miniszterelnök. Legyünk őszinték: sokat nem téved.

A döntés végül megszületett. Éjszakába nyúló viták után az Unió 27 tagállamából 24-en egy 90 milliárd eurós hitelt vesznek fel, amelyet Ukrajnának adnak. Ez nagyjából másfél–két évig segíti talpon maradni Ukrajnát, amelyet a pénzügyi csőd fenyegetett.

Itt álljunk meg egy szóra. Hogyan jutottunk oda, hogy az Oroszországnál ezerszer gazdagabb Nyugat mellett Ukrajna csődbe mehetett volna? Úgy, hogy az uniós vezetők teszetoszák, megengedik Viktor Viktorovics Orbánnak, hogy akkor vétózzon, amikor kedve tartja, miközben mindenki tudja: Magyarország Putyin trójai zebrája - ennek ellenére úgy bánnak vele, mintha a klub egyenrangú tagja lenne. A kontinensen szaporodó putyinisták pedig óvatossá teszik az ukránpárti politikai eliteket, akik rettegnek a szavazatvesztéstől. Normális esetben kutya sem sajnálná őket, de utánuk Moszkva hasznos idiótái következnek – itt a „hasznos” és az „idióta” egyaránt kulcsszó.

A 90 milliárd eurós hitel tehát 24 tagállam között oszlik meg, mert Magyarország, Csehország és Szlovákia mentességet kapott a rájuk eső rész garanciavállalása alól. A garanciavállalás nem azonnali kifizetést jelent: a tagállamok vállalják, hogy ha kell, visszafizetik a hitelt a hitelezőnek.

A konstrukció lényege: Oroszország kártalanítja Ukrajnát, Ukrajna ebből visszafizeti a 90 milliárdot az EU-nak, az EU pedig a hitelezőnek. Ha Moszkva nem fizet, akkor a befagyasztott orosz vagyonból törlesztik a hitelt. Vagyis: nem vették el az orosz pénzt – de mégis. Van egy olyan érzésem, hogy Orbán mosolya nem túl őszinte. Putyin pedig a mai sajtótájékoztatóján már a mosolydiplomáciára sem pazarolt két kopejkát, amikor egyszerűen disznóknak nevezte az európaiakat.

Néhány következtetés:

A döntés üzenet Moszkvának is: nem vettük el teljesen a pénzeteket, de megtehetjük. Nem adjuk fel Ukrajna támogatását – sőt. Az, hogy az EU két évnyi forrást biztosít Ukrajna számára, valódi szintlépés a korábbiakhoz képest. Ez tervezhetővé teszi a fegyverszállításokat, ami nemcsak előrelépés, hanem újdonság is: a háború három és fél éve alatt ez eddig nem sikerült. A 90 milliárd euró jelentős része katonai felszerelések vásárlására megy, amelyeket Ukrajna európai tagállamoktól szerez be. A lépés tehát az uniós védelmi iparnak is jót tesz.

És mennyi is ez a 90 milliárd? Az elmúlt három és fél évben az Európai Unió – különböző pénzügyi programokon keresztül – nagyjából 330 milliárd euró támogatást nyújtott Ukrajnának. Ebben benne van minden: a menekültek támogatásától a fegyvervásárlásokig. A mostani 90 milliárd kizárólag arra szolgál, hogy Ukrajna talpon maradjon. Ebben nincs benne a NATO–USA–EU együttműködés alapján vásárolt katonai felszerelés, és sok más tétel sem. Másfél–két évre elegendő összeg ahhoz, hogy Ukrajna ne kényszerüljön csődöt jelenteni, és folytathassa honvédő harcát.

Orbán saját Facebook-bejegyzése szerint (nem linkeljük, mert árulókat nem linkelünk) Magyarországra körülbelül 400 milliárd forintnyi garanciavállalás jutna. Nem azonnali kifizetésről van szó, csupán fedezetről, ettől védett meg minket a nemzet atyja.

Ez tízmillió lakosra vetítve fejenként 40.000 forint. Másfél év alatt elosztva havi 2.200 forint támogatást jelentene Ukrajna számára - 18 hónapon keresztül. Fillérbaszó Orbán ezt sajnálja az ukránoktól. Fillérbaszó Orbán és hűséges, ám kognitív képességeikben szemmel látható hanyatlást mutató hívei nem értik – vagy nem akarják érteni –, hogy a támogatás blokkolásának ára nem 2.200 forint, hanem ennél mérhetetlenül több, és pénzben nem is kifejezhető.

Viktor Viktorovics szerint ő és kormánya megmentette gyermekeinket és unokáinkat attól, hogy „hadikölcsönt” kelljen majd visszafizetniük. Havi 2.200 forintunkba került tehát az, hogy gyerekeink és unokáink részei lesznek annak a megvetésnek, undornak és erkölcsi felelősségnek, amelyet a világ civilizált része irányukba tanúsít majd.

Köszi, Viktor. Szép munka volt. Hogy rohadnál meg...

Karczag Anna