Irán és az olajfegyver - miért nem kell pánikolni?

Irán olajfegyvere megrengetheti a piacokat, de nem fordítja meg a háborút - címmel közöl elemzést az Iran International hasábjain Dalga Khatingoğlu iráni gazdasági elemző. Amint írásából kiviláglik, bár Irán tud káoszt okozni a világ olaj- és LNG piacán, azért ez egyszer kijátszható kártyának tűnik és nem valószínű, hogy Teherán hosszabb távon is képes lenne ezt a zsarolási potenciálját fenntartani.

Irán olajfegyvere megrengetheti a piacokat, de nem fordítja meg a háborút

Irán az elmúlt napokban egyértelműen megmutatta: képes megzavarni a térség energiaellátását. A nagy kérdés azonban nem az, hogy tud-e káoszt okozni az olaj- és gázpiacon, hanem az, hogy ezt a befolyást képes-e a háború kimenetelének befolyásolására felhasználni.

Mit tett Irán?

Az iráni rakéták három olajszállító tartályhajót és több olaj- és gázipari létesítményt támadtak meg a szomszédos országokban. Emellett Teherán akadályozta a tengeri forgalmat a stratégiai jelentőségű Hormuzi-szorosban is. A piac azonnal reagált: hétfőn a Brent típusú kőolaj ára több mint 8 százalékkal, hordónként 79 dollárra emelkedett. Ez komoly ugrás, de még mindig jóval alatta marad azoknak a korábbi előrejelzéseknek, amelyek a Hormuzi-szoros teljes lezárása esetén jósoltak drasztikus áremelkedést. Március 2-án Irán két dróntámadást hajtott végre katari gázlétesítmények ellen. Válaszul Katar ideiglenesen felfüggesztette a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelését. Ez különösen érzékenyen érintette a piacot, hiszen a Hormuzi-szoroson halad át a világ LNG-kereskedelmének mintegy 20 százaléka, és hasonló arányban a globális olaj- és kőolajtermék-fogyasztás is. Tavaly a szoroson keresztül szállított nyersolaj és LNG több mint 80 százaléka ázsiai piacokra ment. Ennek ellenére a katari szállítások kiesése 45 százalékos gázáremelkedést váltott ki Európában – ami jól mutatja, mennyire egymásra vannak utalva a világ energia­piacai.

Miért nem szálltak el az olajárak?

Annak ellenére, hogy a Hormuzi-szorosban fennakadások tapasztalhatók, az olajárak nem robbantak tovább. Ennek több oka van.

• Először is, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a globális olajpiacon már tavaly is túlkínálat volt. Vagyis a világ több olajat termelt, mint amennyire szükség volt. Ez tompítja a mostani sokk hatását. Ugyanakkor ha a szorosban a fennakadások tartóssá válnak, a helyzet gyorsan megváltozhat, és a piac szűkösebbé válhat.

• Másodszor, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek rendelkeznek olyan alternatív csővezetékekkel, amelyek megkerülik a Hormuzi-szorost. Ezek együttesen napi 2,6 millió hordó olajat képesek a piacra juttatni – ami a két ország szokásos exportjának mintegy 40 százaléka. Ez nem teljes megoldás, de jelentős biztonsági szelep.

Irán korábban is támadott létfontosságú infrastruktúrát. 2019-ben csapást mért a szaúdi Ras Tanura létesítményeire és az Abqaiq olajfeldolgozó központra, amely egy 1200 kilométeres vezetéken keresztül kapcsolódik a Vörös-tengerhez. Március 2-án ismét a Ras Tanura finomítót vette célba.

Fontos azonban, hogy Teherán eddig nem támadta meg azokat a szaúdi és emirátusi csővezetékeket, amelyek épp a Hormuz megkerülésére szolgálnak. Ha ezt megtenné, az olajárak valószínűleg újra emelkednének – de a jelenlegi globális tartalékok mellett ez sem feltétlenül okozna súlyos, elhúzódó piaci összeomlást.

Az OECD-országok – köztük az Egyesült Államok, az Európai Unió, az Egyesült Királyság, Japán és Kanada – mintegy 2,8 milliárd hordó kereskedelmi olajkészlettel rendelkeznek. Ezek hetekig képesek ellensúlyozni az átmeneti kieséseket. Iránnak is vannak tartalékai: körülbelül 200 millió hordó olajat tárol úszó raktárakban ázsiai vizeken, és hónapokig képes lehet tovább szállítani Kínának. Mindez arra utal, hogy rövid távon Irán „olajfegyvere” nem alkalmas arra, hogy megbénítsa a globális piacot, vagy rákényszerítse Washingtont a katonai műveletek leállítására.

Mi lehet Teherán célja?

Valószínűbb, hogy Irán nem közvetlenül az Egyesült Államokat akarja térdre kényszeríteni, hanem az amerikai szövetséges arab államokra próbál nyomást gyakorolni. A cél az lehet, hogy ezek az országok sürgessék Washingtont a hadműveletek befejezésére. Ez azonban veszélyes stratégia. Március 1-jén Szaúd-Arábia jelezte: válaszolni fog az iráni támadásokra, és magasabb készültségbe helyezte fegyveres erőit. Ha az eszkaláció folytatódik, a királyság és más arab államok akár csatlakozhatnak az amerikai–izraeli katonai kampányhoz.

Amerikai és izraeli tisztviselők szerint az Irán elleni műveletek hetekig is eltarthatnak. A kérdés az, hogy Teherán képes-e hosszabb távon fenntartani egy felőrlő háborút. Irán nem olajipari kereskedelmének mintegy 70 százaléka olyan kikötőkön keresztül zajlik, amelyek a Hormuzi-szorostól függenek. Rövid ideig képes lehet zavarni a szoros forgalmát, de tartós lezárás esetén saját gazdaságát is súlyosan károsítaná. Az Egyesült Államok és Izrael eddig nem támadta Irán olajlétesítményeit vagy szélesebb gazdasági infrastruktúráját. Ez azonban megváltozhat, ha Teherán tovább folytatja a regionális energiaforrások elleni akciókat. Egy ilyen csapás súlyos csapást mérne az amúgy is törékeny iráni gazdaságra. Egy másik lehetséges ellenlépés egy nemzetközi tengeri koalíció létrehozása lehetne a Hormuzi-szoros hajóforgalmának biztosítására. Ez gyakorlatilag semlegesítené Irán befolyását a globális energiakereskedelem felett. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság komoly belső legitimációs problémákkal küzd. Az állam további gyengülése növelheti a 2026 januárjában látott tüntetésekhez hasonló zavargások esélyét, és akár a rendszer belső összeomlásának lehetőségét is felvetheti.

Összegzés

Irán képes rövid távon megingatni az energia­piacokat és áremelkedést kiváltani. A globális tartalékok, az alternatív szállítási útvonalak és a strukturális túlkínálat azonban jelentősen korlátozzák ennek a fegyvernek a hatékonyságát.

Az „olajfegyver” tehát képes volatilitást okozni, de aligha ad Teherán kezébe döntő stratégiai előnyt a háborúban.

FORRÁS: Iran International