Itt van az új zsidó: célkeresztben az ukránok

És íme, magyar honfitársaim, megérkezett az új zsidó: az ukrán. S vele együtt visszaköszönnek a harmincas–negyvenes évek, amikor a kacagányba bújt politikai elitünk a lakosság csendes vagy ujjongó támogatása mellett megölte zsidó honfitársaink kis híján összességét, hogy aztán egy csúnya háborús vereségbe rángassa bele az országot.

Ugyanazt éljük ma, bár nem ugyanúgy, a magyar Külügyminisztérium viszont tett róla, hogy a Holokauszt emléknapja úgy teljen el, hogy az „új zsidó” megszégyenítése révén megkaphassa az átlagmagyar a maga öt perc gyűlöletét.

Nem, ez nem a Fegyir Sándor elleni médiacsinovnyik-támadás összemosása a Holokauszttal, hanem ugyanannak a receptnek a 21. századi verziója

Szijjártó Lavrovné Péter behívatta Fegyir Sándort a magyarul beszélő orosz külügyi kirendeltségbe, mert az mégiscsak sok, hogy a milliomodik orbáni–szijjártói sértegetés, és az orosz agresszort támogató sokadik aktív intézkedés után Zelenszkij elnök visszaszólt Viktor Viktorovicsnak. Hát mit képzel ez a kis mitugrász, ütögesse faszával a billentyűket, de nem a mi zongoránkon. És a magyar miniszterelnök – értsd: a ruszkik helytartója – egy orbitálisan szégyenteljes Facebook-posztban ment neki Zelenszkij elnöknek, plusz újabb – valaki számolja hányadik? – „nemzetinek” csúfolt petíciót indítanak Ukrajna ellen.

Mindezek után az ukrán külügy visszaszólt kollégájának, amit szintén vérig sértve vett tudomásul a falka, ennek következményeként hívták be Fegyir Sándort a magyar Külügyminisztériumba, ahol vélhetően a ruszkik élőben követték az eseményeket – elvégre nem azért költöztek be a magyar adófizetők által kipofozott szerverekre, hogy ott unatkozzanak. Szóval behívatták azt a kárpátaljai magyar embert, aki halott bajtársainak leszakadt testrészeit szedte össze a fronton; a tanárt, aki a legnagyobb orosz rakétázások közepette is megtartotta óráit egy lövészárokból - behívatták azok, akik a dalitok kasztrendszerébe száműzték a magyar tanárokat. Behívatták azt az embert, aki nem beszél a háborúról, hanem tudja, mi az a háború; azt az embert, aki folyamatosan az ukrán–magyar kapcsolatok javításán dolgozik, és aki soha semmi sértőt nem mondott sem a magyar kormányra, sem a magyar népre, sem a magyar államra. Utólag beismerhetjük: kár volt visszafogottnak lenni.

Amikor kijött a magyarnak csúfolt külügyből, médiakutyák rohanták le, és próbálták kellemetlen helyzetbe hozni, amit Fegyir rezzenéstelen arccal tűrt. Ezen a ponton engedtessék meg egy megjegyzés: ahogy azt kedvenc csoportjaim egyik kommentelője kiszúrta, Fegyir nem a főbejáraton, hanem a külügy egy másik kijáratán távozott. A sajtósok erről viszont csak akkor tudhattak, ha valaki bentről leadta az infót. Bravó, Petike! Kétségtelen tény: ennél alávalóbb, szégyenteljesebb perceket nehéz okozni ennek a nemzetnek, de bízzunk az Orbán-kormány fantáziájában – előre szólok, ez még csak a kezdet. Ahogy korábban már írtam: amikor azt hisszük, elértük a gödör alját, Orbán csak annyit mond: ássatok. És mindig akad, nem is kevés, aki lapátot ragad.

Mindez január 27-én történt, a Holokauszt emléknapján. És itt engedtessék meg nekem, hogy átadjam egy soáhtúlélő gondolatait, aki a hétköznapi nácizmusról és a zsidók kiirtásáról szólva elmondta: nem a náci vezetés, nem a vezető náci politikusok deportálta őt és családját, hanem a szomszéd, a sarki pék, a bolti eladó, az ismerős, a korábbi barát. Az egyszerű emberek hajtották végre a legnagyobb szörnyűségeket, mert ez volt a nemzet célja, ez volt a „nemzeti béke” ára, és kaptak mellé egyenruhát, plusz bért – és 14 havi nyugdíjat csak azért nem, mert Göbbels nem volt annyira találékony, mint a Főni. Amikor elnézzük a Fegyirre rárontó hiénák arcát, jusson eszünkbe ez a visszaemlékezés. Jusson eszünkbe, hogy a putyinisták azok, akik támogatják a gyilkos, szabadságellenes rendszereket, és jusson eszünkbe, hogy nélkülük – az ő támogatásuk nélkül – nem lenne sem Putyin, sem Orbán, sem háború, sem Fidesz.

És a nagy zajban vegyük észre a mintázatokat is. Az UGAR már 2025 nyarától kongatja a vészharangot. Nemcsak az ukrán lett az „új zsidó”, de arról is írtunk eleget, hogy a magyar kormány az Orosz Föderáció de facto szövetségese lett, támogatja annak háborús céljait. És arról is írtunk eleget, hogy a 2026-os parlamenti választásokat maximálisan ki fogja használni Orbán egy ukránellenes kampány levezénylésére.

Mindez nem meglepetés, de azért kezd kicsit idegesítővé válni, hogy a Századvég úgynevezett tényellenőrző csoportjának felelőse, bizonyos Both Hunor az Ellenpont nevű marginális portálon tette közzé, hogy a Kárpátaljai Sárkányok Alapítvány katonai drónokat szállított Brovdi „Magyar” Róbertnek, olyan drónokat, amelyekkel a Barátság kőolajvezetéket próbálta támadni a derék ukrán parancsnok. A mintázat a következő: a verbális támadások marginális szereplőktől indulnak, majd bekerülnek a kormányzati mainstreambe - mindez a későbbi cselekvések megalapozását szolgálja. A kérdés csak az, mennyire érzi úgy Viktor Viktorovics és tanácsadói köre, hogy szükség van a „kemény kéz” bemutatására – arra a kemény kézre, amely leszámol a hazánkba beszivárgott ukrán „ügynökökkel”. Ha úgy találják, hogy ez plusz egy-két százalékot dobhat az eredményen, meg fogják tenni. Kétségünk se legyen efelől.

Durva idők jönnek.

De csak azért is: halál a gyilkosokra!

Karczag Anna