Kognitív támadás: így igazolják az oroszbarát médiumok az ukrán energiahálózat elleni támadásokat

Az orosz támadások az ukrán energiahálózatok ellen a hideg téli időszakban arra irányultak, hogy Ukrajnát megadásra kényszerítsék. Az orosz dezinformációs narratívák igazolják ezeket a támadásokat, és Ukrajna vezetését hibáztatják értük.

Oroszország a közelmúltban a kemény hideghullámot használta fel arra, hogy szörnyű szenvedést okozzon az ukrán állampolgároknak az ország energiahálózatának támadásával. Többek között 2023. január 9-én Oroszország hatalmas rakéta- és dróntámadást indított Kijev és környéke ellen, amely a város lakóinak fűtést biztosító energiaellátó létesítményeket célozta. Január 14-én éjjel a hőmérséklet Kijevben -17 Celsius-fokra süllyedt, ezzel párhuzamosan a támadások nagyrészt megszüntették a főváros áramellátását. Válaszul január 15-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnök válsághelyzetet hirdetett az energiaszektorban.

Bár azóta sok területen helyreállították az áramellátást, az ukránok pontosan értik, hogy ezek a folyamatos támadások arra irányulnak, hogy Oroszország feltételei szerint kényszerítsék megadásra őket. Az oroszok a korábbi telekhez képest fokozott támadásokat hajtottak végre, és egy ukrán tisztviselő az új hullámot „az emberek megtörésére irányuló próbálkozásnak” nevezte, de a dermesztő hideg ellenére a kijeviek továbbra is ellenállnak. Ahogy egy kijevi nő mondta egy újságírónak:

„Nagyon nehéz a helyzet, de jobb a hidegben és sötétben élni, mint egy orosz zászló alatt.”

Az áldozat hibáztatása: az energiaválság felelősségének kifordítása

Mindezen szenvedések közepette a Kreml folytatta a hosszú ideje tartó külföldi információs manipulációs és beavatkozási (FIMI) kampányát, amely Ukrajnát okolja a Moszkva által okozott károkért. A közös motívum az, hogy az ukrán vezetők hibásak azért, mert megpróbálják megvédeni országukat. Sok oroszbarát hírportál és kommentátor szerint az energiahálózatok lerombolása – és a civil lakosságot ért fájdalom – szükséges és legitim eszköz, amellyel Ukrajnéát kényszerítenék arra, hogy elfogadja az államot megbénító "béke"szerződést. Az egyik taktika az volt, hogy minél kevesebbet beszéljenek az áramkimaradások valódi okáról – az orosz rakétákról és drónokról –, mintha az ukránok maguk hajtották volna végre a támadásokat. Egy oroszbarát kommentáto például együttérzését fejezte ki a kijevi lakosok szenvedése iránt, majd kijelentette: „a kijevi rezsim vezetése, ugyanazok az emberek, akik fent ülnek a trónon, ez a hatalmas társaság idézőjelben, vérből szerzett mesés pénzekért, nem akarja befejezni ezt a háborút.” Szerinte az orosz támadások szükségesek a „nemzeti, terepszínű gépezet” elleni harcban.

Egy másik oroszbarát médium hasonló narratívát terjesztett egy orosz energiaipari szakértővel készült interjúban. Ismét az volt a taktika, hogy szinte semmit sem mondjanak a tényleges támadásokról, miközben kitartottak amellett, hogy csak az orosz feltételek szerinti háború vége szüntetheti meg a fájdalmat.

„A problémák teljes megoldása csak a katonai válság lezárulta után lehetséges”

– mondta, a háborúra utalva, amelyet Oroszország indított, és amit nem akar abbahagyni.

Hozzátette: „Minél tovább tart mindez, annál instabilabb az energiarendszer, és annál tovább kell helyreállítani.” A dezinformációs technika részeként a Kreml polgári lakosság elleni háborúját pusztán technikai problémaként ábrázolva lehetővé teszi az orosz támadások okozta válság elfeledtetését, és a látszat kedvéért aggodalmukat is kifejezik

A hideg propagandává alakítása: hogyan használják fegyverként az emberi szenvedést

Néhány cikk diadalittas hangot ütött meg. Például egy január 12-i írás a „legnagyobb Iskander-rakétás támadások egyikét” ünnepelte. Egy orosz tábornok gőgösen közölte, hogy az ukrán energiaellátó létesítmények „mind részt vesznek a hadiipari komplexum ellátásában. Ráadásul téli körülmények között ezek a létesítmények kritikusak, amikor a fűtést, vizet, áramot lekapcsolják.” A tábornok világossá tette, hogy a cél a fájdalom. „Hagyjuk az embereket eldönteni, szükségük van-e erre a konfliktusra, a Zelenszkij vezette kormányra és közigazgatásra akkor is, amikor nincs lehetőség világítást kapcsolni vagy ételt főzni” – mondta. Nem tért ki arra a lehetőségre, hogy a támadások inkább erősíthetik, semmint gyengíthetik az ukrán ellenállást az orosz megfélemlítéssel szemben. Egy médium közvetlenül tette fel a kérdést: „Mit próbál Moszkva elérni az ukrán energiaellátó létesítmények bombázásával?” Furcsa módon a cikk Ukrajna válaszát adta meg – „a Kreml Kijevet arra próbálja rákényszeríteni, hogy az igényeit elfogadva zárja le a háborút” – persze nem azelőtt, hogy Moszkva önigazolását ne fűzze hozzá: „mert… az ukránok száma, akik bármilyen feltétellel békét akarnak, növekszik.”

Valójában, az oroszbarát médiumok és kommentátorok nagyon bíznak abban, hogy a vacogó ukránok a megadás útján követelik majd a meleg visszatérését, és minden erre utaló és a nyugati sajtóban megjelenő nyomot megünnepelnek. Ugyanez a cikk például hivatkozott egy New York Times anyagra, amely leírta az ukránok túlélésért folyatott mindennapi küzdelmét a hidegben. A Kreml-párti írás tartalma alapvetően pontosan ismerteti a Times jelentését, de míg a Times szomorúan tárgyalta a kijevi lakosok szenvedését, az orosz narratíva mintha élvezte volna az ukránok fájdalmát, mint az ellenállási akaratuk gyengülésének jelét. Eközben a Telegramon a Times-cikket felismerhetetlenségig torzították, hamisan állítva, hogy „az amerikai újságírók” azt mondták: „sokan belefáradtak a háborúba, és területi engedményeket kell tenni, hogy az megálljon.”

Az ukránok a hideg ellenére ellenállnak az orosz agressziónak. Épp olyan ijesztő azonban, hogy a Kreml-párti médiumok készségesen kihasználják szenvedésüket, akárcsak korábban, amikor az éhséget alkalmazták fegyverként.

FORRÁS: EU vs Disinfo