Miért most? A "béke"terv időzítéséről

Ahhoz, hogy jobban megértsük a 28 pontos „béke”terv megjelenését, elengedhetetlenül szükséges annak vizsgálata, hogy miért pont most dobták be a közvéleménynek. Véleményem ezen a területen egybecseng több szakértő véleményével, akik szerint az időzítés egyáltalán nem véletlen, és ennek megfejtése egyúttal sok kérdésre is választ adhat. Íme:

1. Trump és az Epstein-ügy

Az amerikai elnököt rendesen szorongatja az Epstein-botrány, lévén ő maga (MAGA?!) ígérte meg, hogy nyilvánosságra hozza a teljes dossziét. Aztán elkezdtek részletek szivárogni a fiókból, miközben Trump továbbra sem volt hajlandó nyilvánosságra hozni annak teljes tartalmát – a kiszivárogtatott részletek alapján pedig van benne olyan régebbi eset, amikor Epstein felajánlotta az oroszoknak, hogy „emelni fog” Trumpról. Amennyiben ezt össze lehet kötni azzal, hogy Trump nemzetbiztonsági kockázattá vált – és ezt nagyon nem nehéz összekötni, bár a narancshajú az orosz oligarchák pénzügyi támogatásait is megúszta az első ciklusában –, akkor egy impeachment eljárás elindítása nemcsak hogy nem tűnik fikciónak, hanem egyenesen biztosra vehető.

Igen, volt már impeachment Trump ellen, most viszont gyökeresen más a helyzet – a választópolgárok zöme elégedetlen az elnökkel, akinek lépései egyelőre csak az amerikai gazdaságot bolygatták fel, de azt rendesen; a republikánus szenátorok és képviselők jelentős része elégedetlen Trump elnökükkel. Nekik pedig fájó is lehet az elnök politikája, mert hamarosan jönnek a félidős kongresszusi választások, és az eddigiek alapján erősen úgy néz ki, hogy bukják a többséget a republikánusok.

Mi lenne jobb ilyenkor, mint egy fiókból előrángatott béketerv, amitől mindenki agybajt kap, de Trump nyer vele némi időt? A „béke”tervet ráadásul Witkoff tárgyalta különböző hátsó csatornákon, arról az amerikai Külügyminisztériumnak nem volt tudomása; legalábbis az eddigi információink alapján Rubio is csak nézett, mint a moziban, hogy mit hoztak tető alá ezek. Szóval Trump fogta magát, kinyomtatta a korábban Kremlből kapott emailt, átírta alatta a dátumot, és bejelentette a „béke”tervet.

2. A szankciók

November 21-én léptek életbe a Rosznyefty és a Lukoil ellen kivetett amerikai szankciók. Jelentőségükről annyit, hogy India feladta az orosz kőolaj importját, Kína is egyre döcögősebben vásárol belőle, és mindez komoly anyagi érvágás a Kreml háborús gépezetének. Ráadásul Trump – ez egyszer tényleg jogosan – folyton Európa szemére veti, hogy még mindig vásárol orosz kőolajat, még akkor is, ha Magyarországnak ő maga adott felmentést a szankciók alól. Akárhogy is: a szankciók fájnak Moszkvának, és életbe lépésük (még egyszer: november 21!) előtt benyomják a világ közvéleményének a „béke”tervet. Pontosabban: nem is ők nyomják be, hanem az Amerikába telepített ügynökpárosuk: Trump és Witkoff.

Nem volt olyan rég, hogy ne emlékezzünk: amikor a Fehér Ház-beli összeveszésük után épp békülni kezdett Trump és Zelenszkij, akkor hirtelen megtörtént az alaszkai békecsúcs. Amikor a Tomahawk rakéták Ukrajnának történő szállításáról beszélt Trump – előtte, közben pedig tőle szokatlanul erősen szólt be Putyinnak –, akkor megjelent a hírvilágban a budapesti csúcs ötlete és az orosz békevágy. Zelenszkij gépe még a levegőben volt, amikor a budapesti békecsúcs ötlete felpörgette a világot – az ukrán elnök akkor szerzett tudomást erről, amikor már a Fehér Ház felé tartott. Eredmény? Nem kapott Tomahawk rakétákat.

3. Az orosz helyzet

Bármennyire is szeretnék a vatnyikok az ellenkezőjét hinni, a fronton mégsem olyan egyértelmű a helyzet: az oroszok nem törtek át, és nem úgy néz ki, mint akiknek sikerülni fog ez az áttörés, mindezt úgy, hogy Ukrajna hónapok óta semmiféle jelentős fegyverszállítmányt nem kap Nyugatról – ennek két oka van:

1. Amerika késlekedése és határozatlansága bizonyos fegyvernemekkel kapcsolatban iránt (HIMARS, Tomahawk)

2. az erre a célra felhasználandó európai pénzek Orbán Viktor általi folyamatos megvétózása

A nyugati fegyverszállítmányok csökkenése ellenére (!) az ukrán front nem omlott össze, viszont rendszeressé váltak az orosz mélységi területek elleni támadások: drónok, rakéták támadják az orosz olajfinomítókat, áramellátást és a fegyveripar helyszíneit.

Ebből két dolgot kell megérteni:

1. Ukrajna továbbra is rászorul az amerikai hírszerzési adatokra

2. egyre kevésbé szorul rá a nyugati fegyverekre. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs rájuk szüksége – de az ukrán védelmi ipar olyan fejlődést produkált az utóbbi egy évben, amilyet ritkán látni.

A Flamingo rakétájukból jelenleg egyet gyártanak naponta, év végére napi hétre akarják feltornászni – és el is fogják érni. Maga Budanov magyarázta el az ukránok stratégiai előnyét: az oroszok támadják az ukrán energia-infrastruktúrát, de ez nekik csak a téli időszakban jelent előnyt, míg az ukrán támadások az év minden napján borsót törnek Moszkva orra alá.

Mit jelent ez?

A Kreml felmérte, hogy ha Ukrajna így folytatja, tavaszig olyan károkat okozhat, amelyek már a traktorok dízellel való ellátását is veszélyeztethetik (a mezőgazdasági munkák megkezdésének idején - volt már ilyen idén augusztusban is. Az ukrán szankciók hatékonynak bizonyulnak...). Emellett az olajfinomítók állandó javítása olyan összegeket emészt fel, amelyeket a háborús gépezettől kell elvonni – más szektorokból már mindent elvontak. Moszkvának kellene egy szünet – de Moszkvának nem kell a béke, ezért ki kellett találniuk valamit. Épp ezen törték a fejüket, amikor megszólalt a Kreml kapujának csengője: vajon ki az? Kikukucskáltak, hát ott állt Witkoff.

4. Az orosz gazdasági helyzet

Kizárólag az orosz állami forrásokra alapozva – tehát a Kreml által manipulált és szűrt hírek alapján – a következőket mindenképp tudni kell:

• Jakutföldön nem tudják fizetni a katonákat, mert elfogyott az erre szánt pénz. Nemcsak a toborzáshoz, hanem a fronton szolgálók fizetéséhez sincs elég, és a sebesültek, illetve az elhunytak családjai sem kapják meg a juttatásokat.

• Az energiaforrások exportjából származó bevétel bezuhant: az elmúlt 20 év legalacsonyabb szintjén van.

• ÁFÁ-t kellett emelni, noha pár hónapja jelentette ki a „Cár”, hogy nem lesz ÁFA-emelés 2030-ig.

• Az orosz nemzeti bank felfedezett egy 10 billió rubeles lyukat – ez nagyjából 100 milliárd dollár –, ami az ország GDP-jének 5 százaléka.

• Több bank tetszhalott állapotban működik.

• Masszívan elkezdték kiárusítani az aranykészletet. Javaslat Demeter Szilárd kultúrharcosnak: az elégetett milliárdodokból próbáljon meg műkincseket vásárolni az Orosz Föderációtól, különös tekintettel a tőlünk 1945-ben elrabolt műkincsekre - most olyan a piac, hogy olcsón megkaphatja. És még segít is vele kedvenc gyilkosainak.

• A megtakarítással rendelkező emberek száma 8 éve nem volt ilyen alacsony.

• Az orosz vállalatok rekordadósságot halmoztak fel a magas kamatok miatt.

Tehát, az időzítésből pontosan kiolvasható, hogy ez nem béketerv, hanem egy összehangolt válságkezelő PR-manőver, amelyet azért kellett pont most bedobni, mert mindkét fél (Trump és a ruszkik) időszorításba került – egyszerre és ugyanabból az irányból. Hogy emiatt hány ukrán civilnek és katonának kell meghalnia, azt a mindennapi hírekből majd megtudjuk. Hogy Trump mekkora károkat okozott a nyugati szövetségnek, amely valószínűleg teljesen elvesztette bizalmát az amerikaiak iránt, nos, ez pedig a közeljövőben fog kiderülni...