Orbán Moszkvában, és a látogatás mögött meghúzódó háborús logika

A magyar sajtó még független, ám egyre nagyobb kihívásokkal küszködő része széles körben taglalja Viktor Viktorovics Orbán moszkvai látogatását, annak lehetséges hátterét, most pedig az UGAR gesta is beszáll ebbe a játékba, megpróbálunk egy más szempontot, illetve a jelenleg ismert szempontok átrendezése alapján egy saját és sajátos képet felvállalni. Elemzésünkhöz az OSINT-közösségeken belül is ritkán használt vektoriális információelemzés alapvető módszereit is felhasználtuk.

Amit a szélesebb közönség ismerhet a moszkvai látogatás történetéből, az leginkább a tolmácsolási hibában keresendő, az ehhez fűződő mémek valósággal ellepték a magyar internetes felületeket, és mintha az elemzések egy jelentős részét is ez a baleset tenné ki. Ugyanakkor ennek csak egy esetben van lényeges vonzata, amennyiben a MIÉRT fordította félre a tolmács kérdésre adott lehetséges válaszok közül a szándékosságot fogadjuk el – ebben az esetben annak a valószínűsége, hogy orosz érdekből, orosz nyomásra történt félrefordítás abból a célból, hogy a sajtónyilvános eseményt követő tárgyalások előtt a magyar miniszterelnököt kellemes helyzetbe hozzák, nos, ez igencsak magas – több mint nyolcvan százalék.

Ezt a narratívát ugyanakkor árnyalja az, hogy nem magyarázza meg alaposabban: miért lett volna szükség Orbán "puhítására", akinek az Orosz Föderáció háborús céljai iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, ha pedig mégis szükség volt erre, akkor miért ebben a formában. Miért kellett volna Putyinnak kicsit megdorgálnia a magyar miniszterelnököt egy sajtónyilvános eseményen, és ezzel együtt miért kellett ezt félrefordítani? A narratíva ezen árnyalataira is léteznek épkézláb magyarázatok, például Putyin mindenképp meg akarta mutatni a hazai közvéleménynek, hogy mennyire keményen bánik a magyar miniszterelnökkel, ugyanakkor nem akarta a magyar delegációt sem magára haragítani, ezért óvatosan, de határozottan befűzték a magyarországi tolmácsot. Összegezve azonban az a narratíva, hogy orosz érdekből elkövetett szándékos félrefordítás történt, meglehetősen alacsony valószínűséggel bír. Tehát: amennyiben szándékos, akkor az egyetlen ésszerű magyarázat az orosz érdek valamely képviselete, más variáció szinte kizárható – például az, hogy a magyar miniszterelnök érdekeit védve fordított félre, és, bár az oroszok fényévekkel járnak a nagyvilág előtt a maszkirovka kivitelezésében, azért a szándékosság narratívája így is gyenge lábakon áll.

Amennyiben a véletlen, emberi hiba, környezeti hatások magyarázatot vetjük össze a szándékossággal, akkor a vektoriális információszerzés alapján ennek sokkal nagyobb a valószínűsége: egyszerűen nem hallott jól a tolmács, az orosz diplomáciai etikett annyira szoros és szigorú, hogy nem volt alkalma ezt jelezni, esetleg nem hallotta rendesen Putyin válaszát, és ezek közül mindegyik egyszerre is jelen lehetett. A szándékosság narratíváját továbbá gyengíti, hogy az orosz fél is tolmáccsal érkezett, így a lebukás kockázata túl magas, pontosabban egyértelmű lenne, ez pedig több kárt okozna, mint hasznot. Az oroszok képesek ekkora malőröket elkövetni a fronton és a mindennapi életben egyaránt, de nem Putyin közvetlen környezetében. A sajtóeseményt követően zárt ajtók mögötti tárgyalásokra került sor, és az orosz fél tolmácsa biztos jelezte volna, ha komolyabb félrefordítások történnek. Magyarán, sok értelme nincs a szándékosságnak, ezért inkább szigorú fenntartások mellett ugyan, de azt ajánlom, ezt vessük el, ahogy a tolmácsbakira se fordítsunk túl sok figyelmet, ugyanis akkor pont a lényegről nem beszélünk - ebből a szempontból tényleg jól jött mindkét félnek a tolmácsbaki.

Az idővonal:

A Trump-adminisztráció bejelenti, hogy Amerika szankciókat vet ki a Rosznyeft és a Lukoil orosz háborús bűnös vállalatokra. A szankció hírére India és Kína is csökkenti az orosz kőolaj vásárlását, Szerbia gyakorlatilag ellátás nélkül marad, ahogy Bulgária is. Ezt már jó ideje tudni lehetett. (Október 22-én hivatalosan is megjelenik a U.S. Department of the treasury honlapján)
A svéd-svájci GUNVOR nagyvállalat október 30-án jelzi, hogy megvásárolná a Lukoil összes európai érdekeltségét - a GUNVOR egyik alapítója Timcsenkó nevű orosz oligarcha, és Putyin közeli bizalmasa, aki a cég vezetőségéből formailag távozott ugyan, de informálisan és offshore cégeken keresztül továbbra is meghatározó szerepet tölt be. A GUNVOR profiljai közé tartozik a kőolaj-kereskedelem, becslések szerint az orosz tengeri kőolajszállítás 30 százalékát bonyolítja a svájci-svéd cég. (Ennyit arról, hogy miért tudnak nyugodtan grasszálni a Balti-tengeren az orosz árnyékflotta hajói...) Az amerikai adminisztráció jelzi, hogy a GUNVOR-t az oroszok bábjának tartja - a GUNVOR erre hivatkozva visszalép a vásárlástól, ezzel pedig drasztikusan leesik azon európai szereplők száma, akik:
1. egyáltalán akarnák az orosz aktívákat
2. és van is rá elég pénzük, fedezetük
Orbán Washingtonba utazik, ahol különböző engedmények révén – ezek az engedmények Magyarországnak jelentős összegbe kerülnek! – eléri, hogy mentességet kapjon szankcióktól. Maga Viktor Viktorovics Orbán jelenti be a hazafelé tartó repülőgépen, egyszer s mind kioktatva a szavaiban kételkedő nemzetközi és hazai sajtót, hogy a szankciómentesség időtlen időkre szól, vagyis nincs időkorlátja. Később ez a narratíva változik: addig tart, amíg Orbán a miniszterelnök és Trump az elnök. A narratívába jelentősen bejátszik az amerikai állam, amely külügyminisztere száján keresztül közli: a szankciómentesség egy évre szól.
Orbán sürgősen, és előzetes bejelentés nélkül, titokban (Panyi Szabolcs szivárogtatta ki az utazás tényét alig pár nappal előtte, ha ő nem jut információkhoz és nem közli a nagyközönséggel, akkor nem tudjuk, mennyire lett volna ez az orrunkra kötve, de gyakorlatilag sokkal kevésbé!) Moszkvába utazik.

A hivatalos indoklásban akkora kamuzások vannak,

hogy az már a Holdról is látszik, de Brüsszelből, Berlinből, Washingtonból biztosan.

A kormány szerint ugyanis a földgáz és a kőolajszállítások további szállításának biztosítása miatt utaznak Moszkvába. A fenti előzmények után eleve kamugyanús egy ilyen kormányzati kijelentés, de tegyük hozzá azt is: ugyanez az Orbán-kormány alig pár évvel ezelőtt (2021 szeptember 27-én) büszkeségtől dagadó mellkassal jelentette be, hogy 10+5 évre kötött szerződést az oroszokkal a naftára. Mivel Magyarország a szankciómentességet elvileg megkapta Trumptól, így semmilyen logika nem diktálja azt, hogy bármiféle szállításbiztosítás miatt Moszkvába kelljen utaznia a háborúpárti magyar miniszterelnöknek. Sőt! A szerződés továbbélésében már csak azért is bízhat Magyarország kormánya, mert az oroszok egyre kevesebb piaci szereplőnek tudnak naftát eladni, így hülyék lennének bármiféle csökkentést végrehajtani Magyarország, mint egyetlen EU-s partnerük irányába.

Még továbbá: amennyiben a háborúpárti magyarnak tartott miniszterelnököt valóban a szállításbiztonság érdekli, akkor Kijevbe is el kellene utaznia – hogy Szijjártó "acsőnekkétvégevan" Pétert is kisegítsük: a csőnek két vége van, a két vég között pedig egy henger alakú fizikai forma, ezt nevezzük vezetéknek. A két vége persze fontos, de a két vég közötti rész lényeges, ugyanis enélkül a két vég sem létezne – ennyire egyszerű. Nos, a Barátság kőolajvezeték Ukrajnán keresztül halad át, és az ukránok egyre komolyabban alkalmazzák a saját szankcióikat az orosz energialétesítmények ellen. Ha van ellátásbizonytalanság a magyar kőolajimportot tekintve, akkor azt az Ukrajnával való tárgyalásokon kell felszámolni, és nem a minden valutabevételért lehajoló Orosz Föderációval. Összegezve: Kijev mellőzése az energiabiztonság-politikánk során, illetve a hivatalos kormányzati kommunikációt kísérő hazugságok alapján gyakorlatilag száz százalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy Orbán valódi célja nem a magyar nafta biztosítása volt, hanem valami egészen más. Sőt, a magyar nafta biztosítása kérdés sem kellett volna legyen, vélhetően a zárt ajtók mögötti tárgyalásokon fel sem merült.

Akkor mi vitte Orbánt Moszkvába?

A független sajtó is taglalta már a Lukoil tulajdonában álló és szankciók alá kerülő romániai és bulgáriai olajfinomítók, valamint az ehhez tartozó Lukoil benzinkutak felvásárlását, mint lehetséges magyarázatot. A probléma ott kezdődik, hogy a magyar sajtó tekintélyes része ezt csak egyszerű üzletnek tekinti, mi több, olyan üzletnek, amelynek létrejötte esetén Magyarország regionális középhatalom lehet, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló. Pedig ez minden, csak nem üzlet - hanem kőkemény politika, a háborús agresszor érdekeinek őrzése/mentése!

A legvalószínűbb egyébként a szerbiai olajfinomító átvétele, amely a Gazprom többségi tulajdonában áll – ez viszont nemcsak egyszerű adom-veszem üzleti tranzakció, hanem az orosz soft power megmentése. A szerbiai orosz üzleti érdekeltségek, ahogy a világ bármely pontján található bármilyen típusú orosz üzleti érdekeltség, az orosz állam érdekei szerint jár el. A szerbiai olajfinomító pedig hasonlóképpen cselekedett, nyereségének egy részét a szerbiai, és közvetve a balkáni állapotok megváltoztatására költötte: ebből volt pénz baráti sajtóra, hibrid háborús műveletekre, Moszkvának kedvenc politikusok finanszírozására stb. A magyarok jól ismerhetik ezt a módszert Viktor "majd megveszi nekem a Roszatom" Orbántól, és a Paks 2 beruházásból.

A magyar állam tehát, Viktor Viktorovics vezetésével, és a MOL frontvonalba küldése mellett aktívan részt vállal az orosz gazdasági érdekek - és ezen keresztül az orosz geopolitikai célok - megmentésében – erről van szó, és semmi egyébről, illetve minden, ami az egyéb kategóriába tartozik, úgy mint a magyar állam – pontosabban Orbán köreinek – haszna, az ebből következik és nem fordítva.

Miről volt akkor szó Moszkvában?

A fentiek alapján több mint valószínű, hogy Moszkvában a következők kerültek szóba:

lehetőségek arra nézve, hogy az Orosz Föderáció ne veszítse el balkáni érdekeltségeit és az ebben nyújtandó magyar segítség formái;
garanciák arra, hogy az Orosz Föderáció majd visszakapja ezeket a finomítóit és benzinkútjait, ha a szankciók kivezetésre kerülnek;
annak pontosítása, hogy Trumptól mennyi ideig kapott mentességet Magyarország. Vélhetően ez a rész lehetett a legkínosabb, az FSZB-nek szintén lehettek értesülései a magyar küldöttség washingtoni tárgyalásairól;
annak pontosítása, hogy Orbán hogy is áll odahaza: megnyeri-e a választást vagy sem. Amennyiben tényleg inog a hatalma, akkor az Orosz Föderáció segítséget nyújt majd neki - ez utóbbira már láthattunk lépéseket az orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat részéről. Az orosz érdekek és Orbán Viktor hatalmának megtartása közötti összefüggésekről többször is írtunk már az UGAR gestán;
a jutalékok mértékének lebeszélése: hogy ne legyen túl átlátszó a történet, Magyarországnak hivatalosan nyernie kell a dolgon, mármint a MOL-on keresztül. A nem hivatalos része pedig a közbeiktatott fantomcégek, az úgynevezett közvetítők, akik majd milliárdokat keresnek, ezekből pedig egy részt kap Orbán, egy részt pedig Putyin, hogy legyen mivel fenntartsa háborús gépezetét. Hogy kinek mekkora szelet jut, az a mostani tárgyalásokon dől el;
annak megbeszélése, hogy Moszkva milyen balkáni geopolitikai érdekeinek előmozdítását várja el Orbántól, ha átadja neki a pancsovai finomítót, és milyen elvárásai vannak, ha a romániai és bulgáriai orosz érdekeltségeket is Budapest kezére bízza;

A fentiek mellé még tegyük hozzá, hogy az UGAR gesta által is jól dokumentáltan és többször is megírt magyar-orosz szövetség jegyében zajlódtak ezek a tárgyalások, azaz gyakorlatilag teljes bizonyossággal kizárható, hogy Putyin háborús érdekei ne kerüljenek szóba (ezt Orbán sem tagadta beszámolóiban), és az, hogy mit tehet Magyarország ezen célok előmozdításáért. Mivel EU- és NATO-tagként gyakorlatilag a falig elment Magyarország abban a politikában, hogy a lehető legtöbb kárt okozza Ukrajnának, így az orosz kérések valószínűleg a jelenleg ismertnél is durvább lépésekre ösztönzik a magyar kormányt, amelyik – lássuk be őszintén – az ideológiai elkötelezettségéből, erkölcsi és morális romlottságából, valamint önös hatalmi érdekeiből kifolyólag ezt örömmel fogja végrehajtani. Az is világosan látható, hogy ezeket a lépéseket ellenző magyar ellenzéket majd azzal a narratívával szerelik le, hogy Orbán mennyire zseniális üzletkötő, hiszen neki köszönhetően a MOL megszerzett egy újabb kőolaj-finomítót.

Karczag Anna